|
|
|
|
| Eltűnik, mint ha sót teszel a vízbe, |
| de ott az íze: |
| mindenen átcsap az örök lehellet: |
| az isten él, az isten A Te Lelked: |
| ez a valóság, melynek nincs halála, |
| ez a mindenség, ez a könnyü pára: |
| Ez Vagy Te, Szvétakétu! * Ez vagy Te = Tat tvam aszi + samsara-nál 2011 |
Arany János: A vigasztaló
Mi a tűzhely rideg háznak,
Mi a fészek kis madárnak,
Mi a harmat szomju gyepre,
Mi a balzsam égő sebre;
Mi a lámpa sötét éjben,
Mi az árnyék forró délben,...
S mire nincs szó, nincsen képzet:
Az vagy nekem, oh költészet!
Ha az élet útja zordon,
Fáradalmit fájva hordom,
Képemen kel búbarázda,
Főmön a tél zúzmaráza:
Néhol egy-egy kis virág nyit,
Az is enyhit egy parányit:
A virágban téged lellek,
Öröme a kietlennek!
Ha szivemet társi szomja
Emberekhez vonva-vonja,
De majd, mint beteg az ágyba,
Visszavágyik a magányba:
Te adsz neki puha párnát,
Te virrasztod éji álmát,
S álmaiban a valóság
Tövisei gyenge rózsák.
Jókedvem te fűszerezed,
Bánatomat elleplezed,
Káröröm hogy meg ne lássa,
Mint vérzik a seb nyilása;
Te játszol szivárvány-színben
Sűrü harmatkönnyeimben,
S a panasz, midőn bevallom,
Nemesebb lesz, ha kidallom.
Verseimben van-e érdem:
Sohse' bánom, sose kérdem;
Házi mécsem szelíd fénye
Nem hajósok létreménye,
Nem a tenger lámpatornya,
Mely felé küzd száz vitorla,
Mely sugárát hintse távol...
Elég, ha nekem világol.
(1853)
........................................................
A tó fölött egy jégfödte hegy van
Sziklák födik hatalmas homlokát!
Lenéz... s a csendes tükörsima tóban
Megnézi arcán csillogó havát...
Más oldalról sziklafal keríti,
Mint kő medencét a szép tó vizét,
S egy vízesésnek egyhangú beszédi,
Kiséri madárkák énekét!
Oly szép e táj! azt hinném itt az ég van
Ha nem dobogna szívem a honért!
E táj imitt más nemzetnek honában
Föl nem cserélném hon egy kunyhóért!
---*---
Pesten Salzburgból. 1862. január 21
|
|
|
|
|
| Még húsz év, tíz, talán harminc, esetleg ötven; |
| s tetszik, nem tetszik, látni kell: |
| ellenségünkkel is közösebb sors köt össze, |
| mint azután majd bárkivel. |
| Még húsz év, tíz, talán harminc, esetleg ötven; |
Dávid Csillag
Johann Wolfgang von Goethe: A kedves közelléte
Rád gondolok, ha nap fényét füröszti
a tengerár;
rád gondolok, forrás vizét ha festi
a holdsugár.
Téged látlak, ha szél porozza távol
az utakat;
s éjjel, ha ing a kis palló a vándor
lába alatt.
Téged hallak, ha tompán zúg a hullám
és partra döng;
a ligetben ha néma csönd borul rám,
téged köszönt.
Lelkünk egymástól bármi messze válva
összetalál.
A nap lemegy, csillag gyúl nemsokára.
Óh, jössz-e már!
(Ford.: Szabó Lőrinc)
| Láttam rendkívüli |
| lényeket: ember-alakban |
| isteni tennivalót végezve – földi erővel |
| mennybeli harmónián |
| szorgoskodva közöttünk. |
| Mások, ugyancsak, akár mi: halandók, |
| jellemet és |
| szépséget hordoztak rendkivülit, ilyenmód |
| égbelit, itt lent. |
| Szólhattam, anyanyelvemen is, velük és, mert |
| férfiak és nők ugyanúgy rendeltettek e sorsra: |
| volt, aki ágyamban nyúlt el pihenőre, kitárván |
| testét, egyszerűen s feje vállamon ébredt, majd |
| éppoly köznapian konyakot töltött, megfőzte a kávét, |
| nem sejtvén maga sem bizonyára, |
| hogy: ki, mi ő? Vagy |
| nem leplezhetvén le magát, ahogy ők sem: |
| Ábrahám angyalai… Félelmetes is, de |
| néha varázslatos is volt |
Barack Hussein Obama II (Honolulu, Hawaii, 1961. augusztus 4. – ) amerikai jogász és politikus, az amerikai szenátusban Illinois szenátora, a 2008-as amerikai elnökválasztás demokrata elnökjelöltje és az Amerikai Egyesült Államok megválasztott elnöke. Ő az első afroamerikai elnökjelöltje nagy politikai pártnak az Egyesült Államokban, és az első színesbőrű, megválasztott elnöke az országnak.
