Magamról

Saját fotó
Hungary
"Akárki vagyok / Vagyok / Ennyi bennem mindenképpen / Isteni" - Papp Márió: Részleges tökély -------------------- "Az én hitem is van olyan szent / és tiszta, mint akárkié." - Szabó Lőrinc: Sírás nélkül (részlet) ------------------------ A blogom leginkább valamiféle verses hangulati naplóként funkcionál, olvasóként azonban versgyűjteményként is tekintheted. ;-) Bejegyzéseimben a szerzők nevei, a versek, videók, zenék címei gyakran LINKként működnek.

2010. január 30., szombat

"Az én szívem játszik"

 .
Nagy László: Az én szívem

Az én szívem játszik,
ingemen átlátszik,
másik szívvel tündérkedik
hajnalhasadásig.

Születtem, felnőttem
durva gaz-erdőben,
virág vagyok, attól félek:
csalán lesz belőlem.

Szaporodik évem
fényben, égdörgésben,
ecetért kell elcserélni
minden édességem.


Nagy László: Hét vers Kondor Béla képeihez 1977. november

Darázskirály

Tűnődés mártírja ifjan s elevenen
fiúk ti holtak ez vagyok ó nem a szégyen
pirít s nem kutyaalázat párázza be
a hét világot átütő szemet fiúk
süvítsen-e szárny a távlaton-túli
távlatba mit bemértem égi gengszter
avagy szétpukkadjon szivem a földalatti
keszonban hol vasbeton könnyezik s kintről
rum néz be véres szemmel – ma nem születik
szárnnyal bárki szárny és távlat bánata ez
nem a napvilág méze kell – kimondhatatlan –
fűnyelvvel biztassatok fiúk: süvítsen


Késes ember

Heródes is így kezdte ahogy ez
aki sihederkorban kutyusok
cicák fülit-farkát nyeste le
cifrálta mint anyja a derelyét
összenőtt a kéz a késsel össze-
forradt hivatal s hivatás benne
így nem lehetett ő csillagszóró
toprongy köszörűs de csillagoltó
rekorder áramvonalas fejű
ím felöltöztetve jelképekbe
ünnepel most és viseli a vér
hemoglobinját sapka ez siltes
túlontúl szolgált s a háttér: arany

A tengerész álma

Egy csillagot hazai parton sáfrányhajút
imádok én odakötök álmot hajót
s ha laskafehér vitorlát eléd eresztek
bókolok neked gyönyörűm dehogy a szesznek
majd rézoxid-orrom hófehérkévé varázslom
viszem eléd csupa tengergöröngy-pofámon
attól a perctől nincs közöm disznó szavakhoz
mert eljutva hozzád megtérek igaz magamhoz
angyali dalhoz kalácsos karácsony-este
pilézzen hó a férfinyomort kirekessze
s mint kire szerelem édesen nagy súly esett
Bermuda-háromszögedben elsüllyedek

Szent Péter és egy nő

Ez a kults a minékünk rendeltetett
magasságé pinczétül hét emelet
denevér s bagoly a szomszéd s Viola
a naív – meg pokolfüst de nints kaloda
zenélhetsz – mantsomnak is szolgál a húr
s majd édenzünk dönghet a pokol alul
én játékbul hordom ezt a péter-gönczöt
visel noha tsak a szívem hét kolonczot
s még röpködnöm is illik hölgyem a súllyal
de hölgyem sárgahajúm ne keserülj el
ha tsak szemmel követsz is: megalakult s
boldog a társaságunk íme ez a kults


Gitáros nő

Te is megöregszel nyakad megöregszik
s kell csipkeörv de esküszöm a síron
túlról is látom a ráncot ajaj virág –
erezet és hajzat elavul a húr is
csupa mész lesz nyúzod mészkő-izülettel
s mész-Jerikód nem döntöd le ajaj virág –
dísznek helyezlek hölgyi szemétdombra
ágyam kerek öt seb jó balzsamot rája
jő malacizmú bajnoknő ajaj virág –
fenyegetlek s látom tél van ahol ültél
rámromol az étel életem és minden
bosszúm is csak engem ér el ajaj virág –


Fiatal menyasszony

Habzik a koravén pofaszakáll s lecsurog
termi a habot a pápaszem kerete is
lég-fogú agg eb de szíve harapós
itt ha menyegző lesz a cicák egerek
rumosteáznak – művész ur megtébolyult?
Szorong a kicsi nő kisded skatulyába
zárná be magát de szerepe őrangyali
mentőövi – érzi homloka pántján fehér
vadembertánc dobog körbe illene már
e Picassó-trikósra nézni de égi
sugallatot hallgat: kisasszony menyországgal
díjazom a kínját kisasszony legyen erős
kisasszony ha lehet vigyázzon a művész urra



Bohóc

Mély aranytálkámban glóriámban
mindig sötét a leves beakad
kanalamba a kárhozott spinkók
haja epesárga koromfekete
talárba klepetyusba királyingbe
hasztalan öltözök sündisznóbőrt is
ölthetek átdöfik bennem az angyalt
pátriárka-álcán is a fiút
aki vasreszeléktől szaharához
jutott el konnektoroktól az ég
halálos villanyházába mulassatok
hölgyek urak Mohácshoz mérve mi ez

A képek forrása: Képzőművészet Magyarországon webhely, Kondor Béla művei

2010. január 27., szerda

Mondatok, írások, versek - Ady Endre


"a költő 
(ideértve írót, költőt, irodalombarátot, szenvedélyes olvasót) 
álmodik"                       Ady EndreÍRÓK ÉS ÍRÁSOK (1901. január 1.)

Azért vagyunk-e itt, hogy teremtsünk lelkünkkel valamit a lelkünkből, ami olyan, mint a lelkünk? Valamit, ami a mienk, ami nemcsak más, mint - más, de méltó ékessége lehet felemelt fejünknek.


Ady Endre: Babits Mihály könyve
                             (Kritika helyett vers)

Öntött szavak, kik egyre olvadóbbak,
Barátom és én lelkem szavai,
Be jó lenni és rejtve lenni jónak
S nem gyilkos ágyut hízlaló vad ércnek,
De a sümpölygő aljak fölött: bércnek.

Ily bércnek lenni: ez a szent magyarság,
Táplálkozott a tájak mindivel
S ha persze sokszor rátámad a balság
S ha lentről bárkik rá rút fertőt kennek:
Megmarad fölső, magyar szerelemnek.

Ez a kis fajta, még nem biztos lélek:
Ez a magyar, azért oly bizonyos,
Hogy van joga élni, forrni és élhet:
Mert ércek s bércek iszapja fölötte
Ércek és bércek állnak odakötve.

Szép könyv, talán ha csak a keveseknek
Tetszenél ma: dicsőséged s bajod,
De sorsot ennél mégse hiszek szebbet:
Öntött szavak, kik egyre olvadóbbak,
Szálljatok szét jóságokként a jóknak.


Ady Endre: »A XXX-ik századból«
(Wojticzky Gyula, ifjú költőtársam ilyen című
verseskönyvébe írtam, és nagyon szívesen,
prológusként.)  
Jó fiam, ma minden magyar elválik,
Ki messze, ki messzebb,
De Magánál, fiam, még az Időbe
Kandibb szemet tán senki sem meresztett:
Be messze él már, jó fiam, mitőlünk.

Szép átálmodni magunkat a másba,
A nincsbe, a szépbe,
De ezer évet sietni s nem élni,
Édes fiam, nem irigylem érte,
Mert jaj annak, aki kihull a Mából.

Szabad készítni arasznyi jövőket,
De élni nem mással,
Mint a nekünk régen parancsolódott
Kínságos és mégis szent, mai Mával.
Ez tán több, mint a XL-ik század.
.

2010. január 24., vasárnap

jó és gyönyörűséges / szent és csodálatos



133. Zsoltár
  1. Ímé, mily jó és mily gyönyörűséges, a mikor együtt lakoznak az atyafiak!
  2. Mint a drága olaj a fejen, a mely aláfoly a szakállon, az Áron szakállán; a mely lefoly köntöse prémjére;
  3. Mint a Hermon harmatja, a mely leszáll Sion hegyeire. Csak oda küld áldást az Úr és életet örökké!
 Grádicsok éneke (Zarándokének) Dávidtól (Zsoltárok Könyve: 120-134. rész)
.

2010. január 22., péntek

"És az a csönd úgy kiabál"

In memoriam  Weöres Sándor
Weöres Sándor  (1913.június 22. – 1989.január 22.)


"Átlátszó vagyok, mint az üveg"

Weöres Sándor: Hála-Áldozat

Szememnek `Ady` nyitott új mezőt,
`Babits` tanított ízére a dalnak,
és `Kosztolányi`, hogy meg ne hajoljak
ezt-azt kívánó kordivat előtt.

Kölyök-időm mennykárpitján lobogtak
mint csillagok, vezérlő tűzjelek.
Hol e gyönyör már? jaj, csak a gyerek
érzi minden pompáját a daloknak.

De mit tőlük tanultam: őrzöm egyre.
Három kanyargó lángnyelv sisteregne,
ha fejemet izzó vasrácsra vetnék.

Oltáromon vadmacska, páva, bárány:
három költő előtt borul le hálám.
Bár a homokban lábnyomuk lehetnék.


Weöres Sándor: `Önkarikatúra`

Hárman vagyunk, ha egymagam vagyok. A háromságomat
ki érti meg?
Egyikünk bölcs, mint a kő és éppoly rideg, hideg.
Másikunk nyárspolgár és langyos-meleg, akár a szörp a nyári napon.
Harmadikunk dilinós kicsit és költő is és gyerek nagyon.


Weöres Sándor: Hazatérés

Anyám szemében kapzsi féltés.
Apám szemében görbe vád --
hogy megjöttem, fölhozta mégis
a legvénebb üveg borát.

Kutyánk bőrbeteg és öreg már,
csupa csont... nézni siralom.
Nemsokára, tudom, elássák
a lucernás domboldalon.

Vacsorázunk. Pár szó -- és csönd lesz.
És az a csönd úgy kiabál.
Mintha az étel sótlan volna,
mikor pupozva van a tál.

Rámnéz anyám, rámnéz apám is:
Nem az van itt már, aki volt?
És fönn az égen, úgy mint régen,
rostokol a nagybajszu Hold.

Annyit játszottunk a kutyánkkal
együtt, mind vad imposztorok!
Most, hogyha fejét megsimítom,
végigvonaglik és morog.

Miért nem tudunk már örülni,
ha étel és bor oly remek?
Miért vagyunk mi mind a Földön
olyan örök idegenek?

Miért nem tudok sírni, bőgni,
hogy megvénül anyám-apám
anélkül, hogy megsimogatnám
az arcukat, mint hajdanán?

Három holt idegent takar majd
a borostyános kriptabolt.
És fönn az égen, úgy mint régen,
rostokol a nagybajszu Hold.


Önarckép

Barátom, ki azt mondod, ismersz engem,
nézd meg szobámat: nincsenek benne díszek,
miket magam választottam; nyisd szekrényemet:
benn semmi jellemzőt sem találsz.

Kedvesem és kutyám ismeri simogatásom,
de engem egyik sem ismer. Ócska hangszerem
rég megszokta kezem dombját-völgyét,
de ő sem tud mesélni rólam.

Pedig nem rejtőzöm -- csak igazában nem vagyok.
Cselekszem és szenvedek, mint a többi,
de legbenső mivoltom maga a nemlét.

Barátom, nincs semmi titkom.
Átlátszó vagyok, mint az üveg -- épp ezért
miként képzelheted, hogy te látsz engem?
.

A Magyar Kultúra Napja

Kölcsey Ferenc: Himnusz
A magyar nép zivataros századaiból
Isten, áldd meg a magyart
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel;
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!
Hányszor zengett ajkain
Ozmán vad népének
Vert hadunk csonthalmain
Győzedelmi ének!
Hányszor támadt tenfiad
Szép hazám, kebledre,
S lettél magzatod miatt
Magzatod hamvedre!
Őseinket felhozád
Kárpát szent bércére,
Általad nyert szép hazát
Bendegúznak vére.
S merre zúgnak habjai
Tiszának, Dunának,
Árpád hős magzatjai
Felvirágozának.
Bújt az üldözött, s felé
Kard nyúlt barlangjában,
Szerte nézett s nem lelé
Honját a hazában,
Bércre hág és völgybe száll,
Bú s kétség mellette,
Vérözön lábainál,
S lángtenger felette.
Értünk Kunság mezein
Ért kalászt lengettél,
Tokaj szőlővesszein
Nektárt csepegtettél.
Zászlónk gyakran plántálád
Vad török sáncára,
S nyögte Mátyás bús hadát
Bécsnek büszke vára.
Vár állott, most kőhalom,
Kedv s öröm röpkedtek,
Halálhörgés, siralom
Zajlik már helyettek.
S ah, szabadság nem virul
A holtnak véréből,
Kínzó rabság könnye hull
Árvánk hő szeméből!
Hajh, de bűneink miatt
Gyúlt harag kebledben,
S elsújtád villámidat
Dörgő fellegedben,
Most rabló mongol nyilát
Zúgattad felettünk,
Majd töröktől rabigát
Vállainkra vettünk.
Szánd meg Isten a magyart
Kit vészek hányának,
Nyújts feléje védő kart
Tengerén kínjának.
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!
(Cseke, 1823. jan. 22.)

2010. január 15., péntek

"nem sirató csak szomorú"




Kányádi Sándor: Kuplé a Vörös villamosról
                          avagy abroncs nyolc plusz két pótkerékre

holtvágányra döcögött végül
a kopott vörös villamos
kalauz és vezető nélkül
döcögött holtvágányra végül
a kopott vörös villamos

nem volt rakva virágos néppel
bezzeg amikor érkezett
bíborló színben sok beszéddel
meg volt rakva virágos néppel
bezzeg amikor érkezett

vöröslött de amint utólag
utólag minden kiderül
bíborát nem a pirkadó nap
vértől vereslett mint utólag
utólag minden kiderül

mint a görög tragédiában
belül történt mi megesett
a színen csak siránkozás van
mint a görög tragédiában
belül történt mi megesett

hát sic tranzit gloria mundi
a dicsőség így múlik el
honnan lehetett volna tudni
hogy sic tranzit gloria mundi
a dicsőség így múlik el

s így állunk ismét mint az ujjunk
sok hite-volt-nincs nincstelen
a magunk kárán kell tanulnunk
ismét itt állunk mint az ujjunk
sok hite-volt-nincs nincstelen

s tülekedünk egymásnak esve
ha jön a volt-már villamos
sárgára avagy zöldre festve
tülekedünk egymásnak esve
ha jön a volt-már villamos

félre ne értsd a dalom testvér
nem sirató csak szomorú
nem szeretném ha lépre mennél
félre ne értsd ismétlem testvér
nem sirató csak szomorú

Mellékdal a pótkerekekre

de holtvágányra döcögött-e
vajon a veres villamos
eljárt-e az idő fölötte
és holtvágányra döcögött-e
vajon a veres villamos

s nem lesz-é vajon visszatérte
boldog aki nem éri meg
halomra halnak miatta s érte
most is s ha lenne visszatérte
boldog aki nem éri meg

1992

2010. január 14., csütörtök

Egy film és egy dal





Michael Jackson: A Föld dala

Mi lesz a napfelkeltével?
Mi lesz az esõvel?
Mi lesz mindazzal, mire
Azt mondtad, a javunkat szolgálja?
Mit gondolsz a természet meggyilkolásáról?
Itt az idõ?
Mi lesz mindazzal, mire
Azt mondtuk, hogy a miénk?
Észrevetted valaha is
Azt a sok vért, amit ontottunk?
Észrevetted valaha is,
A sikoltó Földet, a síró tengerpartokat?
Áááááááááááááá Áááááááááááááá
Mit tettünk a világgal?
Nézd mit tettünk!
Mi lett a békével,
Melyért feláldoztad egyetlen fiadat…?
Mi lesz a virágmezõkkel?
Itt az idõ?
Észrevetted valaha is,
A gyermekeket, akiket a háború vitt el?
Észrevetted valaha is
A sikoltó Földet, a síró tengerpartokat?
Áááááááááááááá Áááááááááááááá
Valamikor álmodtam
Valamikor felnéztem a csillagok mögé.
Most nem tudom, hol vagyunk,
Jóllehet tudom, hogy messzi sodródtunk.
Áááááááááááááá Áááááááááááááá
Áááááááááááááá Áááááááááááááá
Hé, mi lett a tegnappal?
(Mi lesz velünk?)
Mi lesz a tengerekkel?
(Mi lesz velünk?)
Leszakad a mennyország!
(Mi lesz velünk?)
Még lélegezni sem tudok!
(Mi lesz velünk?)
Mi lesz a vérzõ Földdel?
(Mi lesz velünk?)
Nem érezzük a sebeit?
(Mi lesz velünk?)
Mit gondolsz a természetrõl?
(óóó óóó)
Ez a Föld méhe!
(Mi lesz velünk?)
Mi lesz az állatokkal?
(Mit gondolsz?)
Birodalmakat porrá romboltunk.
(Mi lesz velünk?)
Mi lesz az elefántokkal?
(Mi lesz velünk?)
Elvesztettük már a bizalmukat?
(Mi lesz velünk?)
Mi lesz a síró bálnákkal?
(Mi lesz velünk?)
Elpusztítjuk a tengereket!
(Mi lesz velünk?)
Mi lesz az erdei ösvényekkel?
(óóó óóó)
A pusztulás ellenére folytatjuk?
(Mi lesz velünk?)
Mi lesz a Szentfölddel
(Mi lesz vele?)
Vallások által szétszakítva?
(Mi lesz velünk?)
Mi lesz az egyszerû emberrel?
(Mi lesz velünk?)
Nem tudjuk elengedni?
(Mi lesz velünk?)
Mit gondolsz a gyermekek haláláról?
(Mi lesz velünk?)
Nem hallod õket sírni?
(Mi lesz velünk?)
Hol rontottuk el?
(óóó óóó)
Valaki mondja el nekem, miért?
(Mi lesz velünk?)
Mi lesz a csecsemõkkel?
(Mit gondolsz?)
Mit gondolsz a hátralévõ napokról?
(Mi lesz velünk?)
Mi lesz az örömeikkel?
(Mi lesz velünk?)
Mi lesz az emberrel?
(Mi lesz velünk?)
Mi lesz a kiáltó emberrel?
(Mi lesz velünk?)
Mit gondolsz Ábrahámról?
(Mi lesz velünk?)
Mit gondolsz a halálról?
(óóó óóó)
Egyáltalán nem érdekel?
Áááááááááááááá Áááááááááááááá

és "Újra Avatar' Stefan blogjában
valamint Avatar – az új reneszánsz? - Balázs blogjában
.

2010. január 4., hétfő

Gyógyító zene



Didgeridoo


"egy rész a szikrázó egészben"

*
Sötétben bújt Természet és Törvény,
Szólott az Úr: – Legyen Newton! – s lőn fény.

(Alexander Pope: Sir Isaac Newton sírfelirata)
*
Vészi Endre: Fagykristályok

1
A kert kilátó magasában
látható lesz az egész pálya
kilátás nyílik a hazára
mely műhelyem lakásom ágyam

A szavakra a mondatokra
nyílik a tiszta rátekintés
mely megméretés búcsúintés
de nem a nehézkedés foglya

A kristályragyogású kertben
az arcok fénye oly szokatlan
a csipkebogyók lángja lobban
hófalon varjak árnya rebben

Helyettem nem mondhatja senki
mondja bár szebben okosabban
sorsom - ha nem is választhatom
de a szintézist megteremti

2
A szintézis? egy történelmi
mert sokat élt ember egésze
az évek mérlegkészítése
vallató pillanat s kegyelmi

Az egész erdő fagytól józan
állok a kristályképződésben
egy rész a szikrázó egészben
egy földlakó átutazóban

3
Hajnali szürke félhomály köd
a tegnapokkal szembenézek
bár agyam még alvástól részeg
s szememben álmok árnya röpköd

Gomolygó halmazállapotban
de szétoszlóban már a káosz
és helyettem más nem határoz:
itt vagyok s nem tehettem jobban

Így vagyok és mást nem tehettem
hánytatott kín csömör utálat
izzadtam mint a hajszolt állat
de az egész felejthetetlen

Az egész - mind amit megéltem -
szerelem gyász fény és okosság
mint fenntartó elektromosság
s ha isten nem hajolt le értem:

Nyár volt a nyár nem festett vászon
és saját optikám az ég is
s hát végül kiküzdöttem mégis
hogy repülés a zuhanásom
.

2010. január 3., vasárnap

"mindnyájan hegedűsök vagyunk a háztetőn"

"Kínlódunk, gyötrődünk, hogy kicsaljunk valami kellemes, egyszerű dallamot, anélkül, hogy kitörnénk a nyakunkat."
Hegedűs a háztetőn / Prológ (részlet)
Sólem Aléchem: „Tevje der milhiger” (Tóbiás, a tejesember) című regénye (1894) nyomán készült a „Fiddler on the Roof” (Hegedűs a háztetőn) című musical (1964) és film.

***

***

2010. január 1., péntek

sálom aléchem - aléchem sálom / béke reátok - reátok béke





Az angyalköszöntő Sálom Áléchem dal szövege, magyarul:

„Békesség reátok, szolgálattevő angyalok, a Magasságos küldöttei, a Királyok Királyának Ura, a Szent nevében, áldott ő! (3x)

Jöttetek békében, a béke angyalai, a Magasságos küldöttei, a Királyok Királyának Ura, a Szent nevében, áldott ő! (3x)

Áldjatok meg békességgel, béke angyalai, a Magasságos küldöttei, a Királyok Királyának Ura, a Szent nevében, áldott ő! (3x)

Távozzatok békében, béke angyalai, a Magasságos küldöttei, a Királyok Királyának Ura, a Szent nevében, áldott ő!” (3x)

Majd ezt mondják:
„Angyalait rendeli melléd, hogy vigyázzanak rád, bármerre is jársz. Az Örökkévaló ügyeljen indulásodra és érkezésedre, ma és mindörökké!”


Tartalomjegyzék 2009.

Január
február
március

április
május
június
Július
augusztus
szeptember
október
november
december
2008:                                                          X. . XI-XII. .....

Zenék a YouTube-ról

Bartók Béla:
Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára,
Sz. 106, BB 114 (1936) (forrás)
I. Andante tranquillo

II. Allegro

III. Adagio

IV. Allegro molto


Tihanyi László: Passacaglie

Concerto for Viola and Orchestra Op.49 (IV)



Schubert-Mahler: A halál ás a lányka(forrás)
Allegro(a)

Allegro(b)

Andante con moto (a)

Andante con moto(b)

Scherzo

Allegro (b)



Gustav Mahler - Tragic/Tragische Symphony / Symphony No. 6 in A Minor
Conductor: Leonard Bernstein (forrás)
I. Allegro energico, ma non troppo. Heftig, aber markig



II. Scherzo: Wuchtig



III. Andante moderato



IV. Finale: Sostenuto - Allegro moderato - Allegro energico

IV. Adagio. Sehr langsam und noch zurückhaltend




Liszt Ferenc: II. Magyar Rapszódia
Black Sabbath - Iron Man
forrás

Zene-mp3

"Va pensiero" - Giuseppe Verdi: Nabucco /forrás/


Leonard Cohen - I'm Your Man /forrás/


Chopin - Etude op10. no.3 Tristesse - John Lewis Grant /forrás/


The Secret Universe /forrás/


Mozart: Concerto for Violin and Orches /forrás/

Szép Ernő: Én így szerettem volna élni

Én úgy szerettem volna élni
Minden halandóval beszélni

Mindenkinek nevét kérdezni
Mindenkinek szívét érezni

A járdán osztani a virágot
Tegezni az egész világot

Megsímogatni ami állat
Érinteni minden fűszálat

Imádni végtelen sereggel
A napot ha fellángol reggel

És énekszóval összejönni
Az esti csillagnak köszönni

S testvéri csókkal hazatérni
Én így szerettem volna élni

Csillagom

Blogarchívum


Heves Megyei Szervezete
websas.hu