Magamról

Saját fotó
Hungary
"Akárki vagyok / Vagyok / Ennyi bennem mindenképpen / Isteni" - Papp Márió: Részleges tökély -------------------- "Az én hitem is van olyan szent / és tiszta, mint akárkié." - Szabó Lőrinc: Sírás nélkül (részlet) ------------------------ A blogom leginkább valamiféle verses hangulati naplóként funkcionál, olvasóként azonban versgyűjteményként is tekintheted. ;-) Bejegyzéseimben a szerzők nevei, a versek, videók, zenék címei gyakran LINKként működnek.

2010. október 31., vasárnap

Tartalomjegyzék: 2010. október - november - december

2010. október
 2010. november
 2010. december
2008:                                                          X. . XI-XII. .....
2009: I-II-III....IV-V-VI. ..VII-VIII - IX.  X - XI - XII.
2010: I-II-II.    IV-V-VI.   VII -VIII -IX.   X -XI - XII
2011I-II-III.    IV-V-VI.   VII -VIII -IX.   X -XI - XII

2013:  I-II-III.   IV-V-VI.  VII -VIII -IX.   X -XI -XII.


        "Egy perc, és..."

        Szabó Lőrinc: Ősz 

        Este van és ősz… És megállok:
        oly hihetetlen ez az ősz!
        A régit még szinte elérem,
        oly közel van, oly ismerős.
        Mint a ma reggel, oly közel van
        a régi ősz, a tavalyi…
        Egy év telt el reggeltől estig
        és alig történt valami.

        Egy egész év és nyoma sincsen –
        az idő egyre rövidebb;
        lehúnytam a szemem: reggel volt,
        kinyitom újra: este lett.
        Kezdet s vég egybefut… Óh, hogy
        zuhan az élet! hogy zuhan!
        Egy perc, és minden összecsap, és
        még egy s mindennek vége van.
        Caspar David Friedrich: Vándor a ködtenger felett

        2010. október 23., szombat

        "szeretni, ami emberi"

        Szabó Lőrinc: Semmiért Egészen / vö. Brúnó 

        „Önzésed fáj, a hiuságod!”
        – mondtátok s korbácsoltatok;
        aztán az én kezem fogott
        ostort magamra, s visszavágott

        rátok is, mert a tisztaság
        gyermekhitében így akartam
        büntetni bennetek s magamban
        az ember nevű bestiát.

        Hol vagy már, égi akarat?
        Nem bűn s nem bűnös semmi, senki.
        Önzésem? Az is én vagyok!

        Megkoronáztam magamat:
        király vagyok! és kutya! mint ti,
        akik most meghallgattatok.

        Szabó Lőrinc: Kutyák

        Rettenetesek azok a kutyák,
        a kutyáitok odakint;
        ugráltak, fújtak, vicsorogtak,
        hogy a vendég itt van megint.
        Majdnem lehúztak örömükben,
        én meg gyáván s irtózva tűrtem,
        hogy, míg átvergődöm a kerten,
        kezemet nyalja a kicsi
        s minduntalan nyakamba lépjen
        a nagy, az a borjúnagy Heki.

        Rettenetesek azok a kutyák,
        barátságuk is undorít.
        Ha tudnák, gondoltam, mit érzek,
        bezzeg nem fogadnának így!
        Féltem, hazudtam, – mit tehettem?
        Nevüket mondtam, hízelegtem,
        hidegrázósan veregettem
        a hátukat, és szomorú,
        szomorú volt látni, hogy a
        szeretet mily vak és hiú.

        Még most is, mint gonosz kalandtól,
        hangosan dobog a szivem.
        Mit akarnak tőlem! Miért kell
        becsapnom őket becstelen!
        Hogy tolakodtak, hogy örültek!
        Nem tudják, hogy ami körülvett:
        csak szégyenem és szégyenük lett
        a meggyalázott szeretet,
        a szeretet, amely nem tudta,
        hogy kifelé mily szörnyeteg.

        Szeretni is veszély, barátom.
        Szánom, szégyellem magamat.
        Rossz helyt mi is hányszor kináltuk
        szivünket tíz-húsz év alatt!
        Más félt tőlünk s mi tolakodtunk,
        szeretett és mi iszonyodtunk,
        csaló visszhangok közt ugattunk
        egymásra, mi meg a világ,
        mint odaki azok a szörnyetegek,
        azok a derék, jó kutyák.

        Szabó Lőrinc: Piszkosságok

        Sokszor elszörnyedek magamtól,
        hogy egy-egy rossz óra alatt
        mi minden megfordul fejemben,
        mennyi förtelmes gondolat;

        s ha visszanézek tíz-húsz évre,
        bűnökre – mennyi tévedés!
        majdnem revolvert ad kezembe
        a kései szégyenkezés.

        És lassan mégis belenyugszom:
        Ilyen voltam, hát mit tegyek?
        Akárhogy bánom is ma ezt, azt,
        megváltoztatni nem lehet.

        És ez a megváltozhatatlan,
        amit most már vállalni kell,
        azzal vezekeltet a rosszért,
        hogy sohase felejtem el;

        de vigasztal is, jóra oktat:
        szeretni, ami emberi –
        piszkosságaimból tanultam
        másoknak megbocsátani.
        .

        2010. október 21., csütörtök

        Történelem

         1976-ban hangzott el először





        Nagy Bandó András: MI, 47-ESEK 
                                               

        Hanyas vagy?... 47-es?...
        Akkor nem is csodálom, hogy nem értjük meg egymást...
        Félszavakból sem...
        Emlékszel?...
        Mi abban az időben születtünk, amikor KELLETT születnünk!...
        Azt mondod, Ratkó?... Azt mondom, el lettünk látva testvérekkel!...
        Hanyas vagy?... 47-es?...
        Akkor te is egy új kor hajnalán születtél!...
        Emlékszel?... Akkoriban Négyféle akarat mosta a pártjainkat...
        Azt mondod, Kisgazdapárt... Azt mondom, Parasztpárt...
        Azt mondod, szocdem.?... Azt mondom, Kommunista Párt...
        Előre fuss!
        Azt mondod, mindenki egyet akart?...
        Azt mondom, igen...
        És ha azt az egyet már megkapta, akkor még egyet!...
        Hanyas vagy!... 47-es?...
        Akkor mi félszavakból sem értjük meg egymást...
        Mert azóta sok szavunk született újjá.
        Azt mondod, sztrájk... Azt mondom, munkabeszüntetés...
        Azt mondod, áremelés... Azt mondom, árrendezés...
        Azt mondod, földalatti mozgalom... Azt mondom, metróépítkezés...
        Mi már soha nem lehetünk veteránok, akikről úttörőcsapatot neveznek el.
        Mi már nem vehetünk át kitüntetést mint a munkásmozgalom régi harcosai.
        De mért nem vehetünk át kitüntetést mint a munkásmozgalom új harcosai?...
        Tudod, mért nem?...
        Mert apáink már annak idején megénekelték, hogy "ez a harc lesz a végső"!...
        Mi az egy Pártból már rendszert csináltunk...
        Azt mondod, szocializmus?... Azt mondom, leraktuk az alapokat...
        Azt mondod, építjük?... Azt mondom, falazunk...
        Mi sok néppel szolidarizáltunk... Bélyegen...
        Azt mondod, Vietnam... Azt mondom, "Veled vagyok!"...
        Azt mondod, Chile... Azt mondom, "Veled vagyok!"...
        Azt mondod, Nicaragua... Azt mondom, "Veled vagyok!"...
        Azt mondod, Szolidaritás?...
        Azt mondom, "Te nem vagy magadnál!!!... Előbb mondd meg, hogy melyik országban!"...
        Emlékszel a jelmondatokra?...
        Előbb: "Földet vissza nem adunk!"
        Később: "Lépj be a téeszbe!"
        Előbb: "Váltsd meg a világot!"
        Később: "Váltsa meg előre a menetjegyét!"
        Előbb: "Jegyezz békekölcsönt!"
        Később: Maradj békén, akkor kapsz kölcsönt!"
        Előbb: "A kapitalizmus a szakadék felé tart!"
        Később: "Érjük utol a nyugatot!"
        Apád mi volt?...
        Kulák?... Sztahanovista?... Opportunista?...
        És te most mi vagy?...
        Kisvállalkozó?... gmk-s?... Szakszervezeti bizalmi?...
        Vagy mind a három együtt?...
        Úgy tűnik, körben jártunk!...
        Azt mondod, jó kör volt?... Igen... Most te fizetsz!...
        Adj egy ötvenest!... Kösz!...
        (A pénzre nézve!) Hányas vagy?... 47-es?...
        Akkor mi félpénzekből is megértjük egymást...
        Azt mondod, Petőfi, azt mondom, tízes...
        Azt mondod, Dózsa, azt mondom, húszas...
        Azt mondod, Rákóczi, azt mondom, ezres...
        Azt mondod, nem annyi?...
        Azt mondom, menj ki, és győződj meg róla magad!...
        Voltál kisdobos?... Én is!...
        Voltál elsőáldozó?... Én is!...
        Mi voltunk az utolsó elsőáldozók...
        Azt mondod, Tízparancsolat... Azt mondom, az úttörő 12 pontja...
        Azt mondod, Hiszekegy... Azt mondom, egyszeregy...
        Mi még álmunkból felriasztva is köptük!...
        Azt mondom, 5x9... Azt mondod.....(45)
        (Reagálás:) Tessék!... Már csak egy ember emlékszik 45-re!...
        Azt mondom, 8x7... Azt mondod.....(56)
        Ugye, ugye?... Egész kórus!... Jól megtanultuk!...
        És amit egyszer megtanultunk, azt soha el nem felejtjük!...
        Mert mi 47-esek vagyunk!...
        Mi 47-ben jöttünk divatba, s a társaink 56-ban mentek ki... divatból!
        Azt mondod, hazánkfia... Azt mondom, idegenbeszakadt...
        Azt mondod, visszajön... Azt mondom, magánügy...
        Azt mondod, valutát hoz... Azt mondom, közügy!...
        Hanyas vagy?... 47-és?...
        Akkor te is fiatal vagy!... Húsz éve!...
        Azt mondod, KISZ?... Azt mondom, én is beleléptem...
        Emlékszel?...
        Mi együtt jártunk építőtáborokba is...
        Azt mondod, Hanság, azt mondom, lecsapoltuk...
        Azt mondod, Kőbánya... Azt mondom, csapoljuk le!...
        Hanyas vagy?... 47-es?...
        Akkor neked is szűk az inged!... És az albérleted...
        Mi együtt várunk otthonra is...
        Azt mondod, lakás... Azt mondom, kéne!...
        Azt mondod, van lakásprobléma?...
        Azt mondom, csak probléma van...
        Mi félszobákból is megértjük egymást...
        Mi együtt várunk autóra is...
        Hányas vagy?... 47-es?... De jó neked!... Én 8 ezer 647-es!...
        Azt mondod, kiértesítettek?... Azt mondom, fizethetsz!...
        Azt kérdezed, miből?... Azt kérdezem én is!...
        Azt mondod, fizetés?... Azt mondom, ó, az a legkevesebb!...
        Azt mondod, öntudat?...
        Azt mondom, épp annyi, mint a fizetés!...
        Hanyas vagy?... 47-es?...
        Akkor ma már te is jó nagy lábon élsz!...
        Emlékszel a hatvanas évekre?...
        Akkor MI akartunk valamit!...
        Azt mondod, Szörényi, azt mondom, Bródy!...
        Azt mondod, Lennon, azt mondom, McCartney!...
        Azt mondod, Elvis, azt mondom, a rendőr!...
        Eljárt az idő fölöttünk!...
        Ma már az akkor még velünk együtt csapoló osztálytársaink gumibotozzák a mi fiainkat a rockkoncerteken!...
        Hanyas vagy?... 47-es?...
        Akkor már a te fiaid is tinédzserek!...
        És velük is alig értjük meg egymást...
        Gyakran félszavakból sem!...
        Azt mondjuk, haza, azt mondják, -fias Népfront...
        Azt mondjuk, munkás, azt mondják, -őrség...
        Azt mondjuk, váltó, azt mondják, -bot...
        Azt mondják, adjam át!... Azt mondom, még meg sem kaptam!...
        Apámék azt mondják, majd!... Én azt mondom, most!!!...
        Azt mondják, türelmetlen vagyok...
        Azt mondom, igen, mert 47-es vagyok!!!...
        És lehet, hogy már megkezdődött a visszaszámlálás!...
        Azzal nyugtatsz, hogy miénk a jövő?...
        Akkor hát, 47-esek, jövőre, veletek, ugyanitt!...

        1985-ben hangzott el először

          *

        Vajon hogyan folytatnák a 68-asok és 87-esek?
        .

        2010. október 17., vasárnap

        "valamit még tisztázni kéne"

         József Attila: Hazám (1937. május)




        ***************************************************

        Szervác József: Történelmi tanulmány
                                                      Kroó Gusztáv szobafestő (1906-1978) emlékének
        papa valami elmaradt nagyon
        valamit még tisztázni kéne
        valamit maga sem tudott
        valami úgy maradt félbe
        mint egy savanyú karcos spriccer
        amitől két napig fosott

        papa magával most mi van
        a többiek is hullanak
        papa ez nem megy így tovább
        jó fogjam be a szájamat

        papa maga volt katona
        hadifogoly és maga ott
        is tudott még lopni is
        aztán hazáig eljutott
        közben a felszabadulás
        mások közt rég fölosztatott

        papa tudja nekem maga
        volt legelső professzorom
        magánál jobban senki se
        tudta a zugkocsmákat NA GYERE
        IDE BEMEGYÜNK EZ EGY FRÖCCSÖS
        HELY DE BASZD MEG
        ITT NEM KÁROMKODSZ OLYAN A
        NACCSÁGA - ÉRT? - -

        ért papa ért magának
        nagysága tisztelettel CSÓKLOM
        DRÁGA NACCSÁGA OLYAN EZ
        AKÁRA ZÁLOM TESSÉK EL
        HINNI NÁLAM IS
        UGYANEZ A HENGER - -,
        de engem
        ne kábítson papa otthon
        szarik kifesteni a konyhát

        tudom nem kérdezett
        papa magánál szebben
        senki se fingott és szabadabban MOST
        TELEFONÁLTAK A KÍNAI
        NAGYKŰVETSÉGRŐL HOZZ MÉG EGY
        FRÖCCSÖT papa elég volt
        ne üljön föl most
        a biciklire jó tudom
        kerékpár NA AZÉR tudja
        egy fröccs ötszázhét negyven
        ha jön a szondajózsi - - de

        nem erről van szó mondom
        valamit meg Akartam
        dumálni magával hagyja már
        KOCSMÁBAN NEM
        POLITIZÁLUNK
        MEG MÁSHOL SE maga
        mindig jó akart lenni ha
        kezdtem hogy az oroszok
        maga mindig mindenkit
        meghintett részeg vagyok megvédett
        nagyon na persze akkor is
        mikor a nyugdíjas
        volksbundistákkal kezdtem MERT
        AZ EGY RENDES EMBER HONNAN
        TUDOD TE ÖTVEN
        NÉGYBE BEVITT A GYÁRBA de én most
        egészen más dologról
        akartam magával papa

        maga erős volt MINDA ZÁLOM
        maga inni is úgy tudott
        ahogy melózni bár a végin
        túl gyakran ment el léniáér
        valamit mégis nem tudott
        talán hiába kérdezem
        a kurva életbe maguk
        mit művelnek papa
        55 évet dolgozott
        mint az állat s most kussol itt
        ÁJNN RÓTN BITTE FRAU LÍZL
        igen papa emlékszik amikor
        beszóltam árrá tesszük nemszeti kokárdá
        maga akkor is lebaszott pedig
        csak arra pörögtem be itt
        még a szódát is vizezik
        és herr taunusz szepi még
        nem annyira mint frau lízl
        és köztük bárhány régi kisnyilas
        most ócska rendőrviccet mondogat
        maga meg hallgat csak papa
        meg fingik tártlit kártyáz
        meg mutogat LEGALÁBB MOST
        FOGD A POFÁD AZ EGY HEKUS

        papa maga is dolgozott
        vámmentes mésszel svarc anyaggal
        de sz. néninek annyiér
        festett mint húsz évvel előbb
        FIZESSENEK A GAZDAGOK de

        hiszen maga is gazdag volt papa
        keresett életében annyit
        megkapta volna végig
        az egész ménkű kassai
        strassze sugárutat csak ivott
        és persze fizetett NA ÉS

        mert maga 3 urat ismert
        kroó és guszti és festő urakat
        és mi lett magával papa
        a spirituszból mi maradt,

        - - - - - - - - - - - - - - - - -

        mert spiritusz az volt meg
        duma is kifestette maga
        az egész hétszentséget életében
        aztán fini a temetésin
        annyian voltak mint egy
        párttitkárén frankón a fél
        csepel papa azt látta
        volna meg ahogy meghalt másnap
        bezárt a határúti de
        végleg gyászzene gyászhét
        szentség gyászkocsma NA
        ÉS de én most
        nem ezt akartam

        mondja csak papa maga végül is munkás
        osztály volt vagy csak
        dolgozott én ezt nem
        értem -

        magának tekintélye
        volt az összes bor
        mérésben MAGA MEG FOGJA BE
        AZ ARCÁT akkor az illetőúr
        hallgatott de hát na
        és

        maga erős
        volt MAGÁNAK MINGYÁR
        BEVÁGOK AKKOR KUSS de hát na -
        magának igaza volt AKI REGGELIG
        ALSZIK AZ LE VAN SZARVA MER ÉN CSAK
        HAJNALIG de hát -

        maga tudott
        beszélni svábul a svábbal és nagy
        ságosan a nagyságával az isten se
        különben

        maga egyedül
        volt papa ROSSEB EGYEDÜL ÉN MEG
        A BÁNAT

        maga mindent
        tudott HALLGASS AHHOZ ÉN JOBBAN
        ÉRTEK de most
        én mondom papa maga nem
        tudott semmit

        én nem tudok
        te nem tudsz ő mi ti
        és ők sem tudnak semmit azám az okosok és maga
        főleg ezt nem

        vagy ez magát nem érdekelte
        vagy ez engem se érdekel

        maga mindig elvitte kölcsön
        a piffpuffregényeimet én meg később cserébe
        elhallgattam a történeteit de ez
        nem jelent semmit már
        akkor se jelentett

        én mindig meg akartam tudni
        magától valamit de arról
        maga már tudta hogy
        nem érdemes

        közben csak annyit változott
        kezdetben mindig maga fizetett azután
        egyre inkább én az
        élet rendje

        most a környéken mások festenek és
        mások ülnek a kocsmákban a helyin de
        azokat én már
        nem hallgatom


                                   Szervác József
                     (1952. május 13 - 2001. június 16.)
        Szervác József versei a MEK-en

        2010. október 14., csütörtök

        "Mit is akartam mondani"

        Zelk Zoltán: Nem emlékszem

        Mit is akartam mondani

        Soha még olyan fontosat
        Olyant amitől az utak
        Az utcák meg a téli kertek
        A kertek meg a madarak
        Olyant amitől
        Nem emlékszem
        Csak arra hogy a hóesésben
        Az utak kertek madarak

        Pedig soha még oly szépet
        Soha még olyan fontosat
        .

        2010. október 9., szombat

        Vörösiszap, 2010.október 04.

        Devecseri kertekben / Sludge-covered flowers in a Devecser garden 
        © Stiller Ákos hvg. #10


        "bárhová nézel, mindenütt riadalom,
        úgy tetszik, visszatér újra a barbárság,
        a képzeletben már minden megtörténik:
        igazi vér csorog, igazi vér szivárog"
                                                                     Parancs János: Cudar idők
        .

        2010. október 4., hétfő

        "Egy világ töltheti be szíved"

        .
        Fjodor Ivanovics Tyutcsev: Szilencium!

        Hallgass, bújj el, s titkold, tagadd
        érzéseid, álmaidat!
        Mint fénylő csillagmiriád
        szállhatnak a lelkeden át,
        érkezve s tűnve, mint az éj:
        csodáld őket és - ne beszélj!

        Szív hol s kinek nyílhatna meg?
        Ki értheti az életed?
        Ki érthetné, ki vagy, mi vagy?
        Hazudik a kész gondolat!
        Merítve sár a tiszta mély:
        igyál belőle s - ne beszélj!

        Tanulj magadban élni! Egy
        világ töltheti be szíved,
        álom, varázs, szent pillanat -
        de külső zajra elriad
        s megvakul, ha nap fénye kél:
        figyelj dalára s – ne beszélj!

        (Szabó Lőrinc fordítása)


        Faludy György: Meditáció

        Nem gondolkodás, mert az gyakran fájó
        tépelődés, kegyetlen és kemény,
        csak kép vagy látomás, amely magától
        formálódik, és úgy lebeg elém:

        szobor, szép nő, táj, jóbarát, kőszirtek,
        virág, való vagy képzelt jelenet,
        tűzfény tünt kandallókból, tenger - mindegy,
        olykor változgat, olykor megremeg:

        én mozdulatlanul lesem, szemlélem,
        nem töprengek semmin se, de egészen
        beleolvadok, szívom, teletöltöm

        magam vele, de csak néző vagyok,
        csendes, mohó néző - és ez a legnagyobb
        öröm abból, hogy itt éltem a földön.

        Faludy György - PIM - DIA 


        .

        2010. október 3., vasárnap

        "valami tegnap, mely mintha ma lenne"

        . 
        Szabó Lőrinc: Valami örök

        Valami örök tovasuhogás
        valami csöndbe, puha végtelenbe,
        valami tegnap, mely mintha ma lenne,
        valami vízalatti ragyogás,
        valami messze, panasznéma gyász,
        valami jaj, melynek már nincs keserve,
        valami vágy s a vágy tilalma benne,
        valami könnyű, szellőhalk varázs,
        valami, ami nem is valami,
        valami még kevesebb, az, ami
        valami tűntén kezd csak sejleni,
        valami lassú, árnyhűs rejtelem,
        valami, ami újúl szüntelen,
        valami gyors, lőtt seb a szivemen.

        Szabó Lőrinc - PIM-DIA
        .

        Zenék a YouTube-ról

        Bartók Béla:
        Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára,
        Sz. 106, BB 114 (1936) (forrás)
        I. Andante tranquillo

        II. Allegro

        III. Adagio

        IV. Allegro molto


        Tihanyi László: Passacaglie

        Concerto for Viola and Orchestra Op.49 (IV)



        Schubert-Mahler: A halál ás a lányka(forrás)
        Allegro(a)

        Allegro(b)

        Andante con moto (a)

        Andante con moto(b)

        Scherzo

        Allegro (b)



        Gustav Mahler - Tragic/Tragische Symphony / Symphony No. 6 in A Minor
        Conductor: Leonard Bernstein (forrás)
        I. Allegro energico, ma non troppo. Heftig, aber markig



        II. Scherzo: Wuchtig



        III. Andante moderato



        IV. Finale: Sostenuto - Allegro moderato - Allegro energico

        IV. Adagio. Sehr langsam und noch zurückhaltend




        Liszt Ferenc: II. Magyar Rapszódia
        Black Sabbath - Iron Man
        forrás

        Zene-mp3

        "Va pensiero" - Giuseppe Verdi: Nabucco /forrás/


        Leonard Cohen - I'm Your Man /forrás/


        Chopin - Etude op10. no.3 Tristesse - John Lewis Grant /forrás/


        The Secret Universe /forrás/


        Mozart: Concerto for Violin and Orches /forrás/

        Szép Ernő: Én így szerettem volna élni

        Én úgy szerettem volna élni
        Minden halandóval beszélni

        Mindenkinek nevét kérdezni
        Mindenkinek szívét érezni

        A járdán osztani a virágot
        Tegezni az egész világot

        Megsímogatni ami állat
        Érinteni minden fűszálat

        Imádni végtelen sereggel
        A napot ha fellángol reggel

        És énekszóval összejönni
        Az esti csillagnak köszönni

        S testvéri csókkal hazatérni
        Én így szerettem volna élni

        Csillagom

        Blogarchívum


        Heves Megyei Szervezete
        websas.hu