"egy a valóság s ezer a ruhája"

Szabó Lőrinc: "Ez vagy te"  *

Ne sirass, fiam, Szvétakétu! Én se sírok már érte: nem olyan fontos dolog a halálom. Semmi se vész el ezen a világon, egy a lélek és ezer a ruhája s a valóság csak ez a könnyü pára. Ne sirass, Szvétakétu!

Száz virágból hordják össze a méhek a drága mézet, száz illatot és száz színt elkevernek, így találják meg a sokban az egyet: egy a valóság s ezer a ruhája, a lélek az egy, ez a könnyü pára, hiszed-e, Szvétakétu?

Folyamok futnak keletnek, nyugatnak és megnyugodnak; melyik melyik volt, nem tudja a tenger. Én is megteltem már az örök eggyel: egy az anyag s minden más csak ruhája, lelkünk öltözik, ez a könnyü pára, érzed-e, Szvétakétu?

Vágd meg e fügét! Mi van benne? Csak mag? Vágd szét a magvat! Mit látsz? Semmit? – Ez a semmi a magban, ez nő meg fává, ez a láthatatlan: ez a lélek, a mindenség csirája, ez a valóság, ez a könnyü pára, tudod-e, Szvétakétu?

Eltűnik, mint ha sót teszel a vízbe,

de ott az íze:

mindenen átcsap az örök lehellet:

az isten él, az isten A Te Lelked:

ez a valóság, melynek nincs halála,

ez a mindenség, ez a könnyü pára:

Ez Vagy Te, Szvétakétu!  * Ez vagy Te = Tat tvam aszi  + samsara-nál 2011