"Mert ilyen az ember"

"Hogy szinte szégyenletes is, olyan jólesett nekem az élet. A fények, a meleg, a bor meg az éhség. De minden egyéb is: a puha szőnyegek meg a zsibongás, a csengés és csörömpölés az asztalokon. Mint aki agyonfagyva érkezett meg a hegyekből: az arcom csupa tűz volt, s e könnyű zajok ott játszottak a fülemben.

S a kis nevetések. Meg a pincérek röpke futása. Meg a csend. S mikor új vendégek érkeztek a puha szőnyegeken, s a felsőkabátjuk csupa hó, mindez olyan volt nekem, mint egy delejes álom. Mintha folytatnám a morfiumos álmaimat.

S mármost szégyelljem-e leírni, hogy ez így volt, hogy mertem még örülni bárminek is én? Semmi kedvem szépíteni a dolgot, mikor így történt. Mert ilyen az ember, mihelyt a létezését rázza meg valami gyökerestől, az egészet, a mivoltát, akkor ott áll meztelen. A lelke. Mert olyan ez, mint a fergetegek, ez aztán igazán elsöpri előle, amivel annyit nyűglődött: az apró keserveket és bajokat, s felbukkan, mint a nap, a létezésnek egy sohasem sejtett mélységes és csodás öröme. Ráeszmél arra a csodára, hogy él. S nem ez volt velem a hajóm égésekor is? Én akkor is megittam egy pohár limonádét, a legválságosabb pillanatokban, s a bőröm úgy borzongott az élet élvezetétől, mintha nap sütné.

Nem szégyellem bevallani, még a könnyem is hullt az ételemre. S ha nem ült volna le mellém a Brighton igazgatója, még sírva is fakadok. Hisz nemcsak ezért, azt mondani se kell. Viszont ezért is, hogy itt vagyok, még mindig itt vagyok e fények alatt. "

Füst Milán: A feleségem története (részlet)

Füst Milán (Wikipedia) Füst Milán (DIA)