2010. december 22., szerda

Úgy látszik, feledhetetlen!


Jelbeszéd (1972)

Kis virág - mondta Magdolna, de nem találta el.
Nem tudom, - mondta Franciska - érthetetlen jel.

Engem már más nem ért, csak az, ki jól megfigyel.
Így aztán érthető, a titkokat nem mondom el.
||: Jelbeszéd az életünk, de túl sok ember van,
Ki többre nem, csak jelszavakra gondol. :||

Ismerem, - mondta Borbála - de már nem érdekel.
Bár tudnám, - mondta Hajnalka - miért kell ennyi jel.

Engem már más nem ért, csak az, ki jól megfigyel.
Így aztán hallgatok, és ezzel többet mondok el.
||: Jelbeszéd az életünk, de túl sok ember van,
Ki többre nem, csak jelszavakra gondol. :||
(1973-ban betiltva)


Miért hagytuk, hogy így legyen? (1969)
Azt hiszed, hogy nyílik még a sárga rózsa,
Azt hiszed, hogy hallgatunk a hazug szóra,
Azt hiszed, hogy mindig mindent megbocsátunk,
Azt hiszed, hogy megtagadjuk minden álmunk,
Minden álmunk.

Virágok közt veled lenni,
Tudom, szép volna, kedvesem
Virág sincsen, te sem vagy már,
Miért hagytuk, hogy így legyen?
Virágok közt veled lenni,
Tudom, szép volna, kedvesem
Virág sincsen, te sem vagy már,
Nem ad választ ma senki sem!

El ne hidd azt, bárki mondja, hogy ez jó így,
El ne hidd, hogy minden rendben, bárki szédít,
El ne hidd, hogy megváltoztunk vezényszóra,
El ne hidd, hogy nyílik még a sárga rózsa,
Sárga rózsa.

Virágok közt veled lenni,
Tudom, szép volna, kedvesem
Virág sincsen, te sem vagy már,
Miért hagytuk, hogy így legyen?
Virágok közt veled lenni,
Tudom, szép volna, kedvesem
Virág sincsen, te sem vagy már,
Nem ad választ ma senki sem!

Szövegíró: Bródy János
Zeneszerző: Szörényi Levente
Illés együttes

1 megjegyzés:

  1. Hát igen, ezek a dalok mostanság újra aktuálisak lesznek. :(

    Szörényire mész?

    VálaszTörlés