2012. május 27., vasárnap

"és másnapra esőt ígért a szél - "

Gágyor PéterNyár falun

Értem, vagy nekem szólt
de a hyškovi fúvósok
ott muzsikáltak a messzeségben
és mi átgázoltunk
a virágzó réten
s már messziről hallottuk 
a buzdító hangzavart,
a falu fölött
a nap sütött, 
a kopár út porára 
és víg madárdal üdvözölt
majd egy kánya
röppent fel az égre
fölénk árnyék költözött
és a tájat kémlelte
a bágyadt déli hőség 
fodraiba settenkedett 
és másnapra esőt ígért a szél – 
… s te reám emlékszel-e még.


2012. május 20., 13:32


Léto za vsí
Pro mě a třeba za mě,
vyhrávala v dálce
hýskovská dechovka,
brodili jsme se rozkvetlou
psárkou, z dálky k nám
zaznívalo povzbuzující
halekání, naše cesta
za vesnicí byla prázdná,
jen sluncem a zpěvem
ptáků vroubená,
až za obzor mohlo by vidět
káně,
vznášející se nad námi,
kdyby nehledělo
jen dolů pod sebe.
Polední horko
pročechrával vítr,
co zítra přinese
déšť -
...můžeš si na mě vzpomínat

Gágyor Péter oldalai: 
Ó-rigó
KOPTOK (verskötet)
EZEK (regény)
Hátrapillantó
Színházról jót rosszat vagy semmit
Szövegek (és fordítások)

2012. május 18., péntek

"S lehúnyjuk szempilláinkat"

Füst Milán: A névtelen iszik 

Tégy poharat az asztal végire,
Tölts bort neki s ne nézz oda, –
Egy szegény koldús érkezik a légen át,
Ki tévelygett a tengerek s hegyek felett és nem is látható…

Most hajts fejet! – S te második Éliás,
Az ajtó mögött ki ott leselkedel és rajtamütnél onnan, állj elő!
S ha sánta volnál netán: tudós púpos, aki mindig fázik, egyre didereg…
Ülj le tehát a kályha mellé. Csend van ott.
Hamvába hull a tűz ugyis, már lobbanása sem zavar
S mi meg se moccanunk a némaságban: kortyod is hogy hallható legyen…
S lehúnyjuk szempilláinkat, mert tudjuk azt, hogy mi a szenvedés.

Igyál hát értünk Láthatatlan, örök bolygó, kinek neve sincs!
S tág sátort vonjon fölénk e képzelt látomás, hogy megvédjen a kínoktól –  igyál!
Mi nem kívánjuk garasodat érte, koldusa e földnek, úgy is tudjuk, nincs neked…
S hogy hajad koronája lángban áll talán, – úgy képzelem, – hisz évezredek óta hordod ugyanazt: –
Hogy mit tesz: mindig ablakokból nézni másik ablakot…
S mi visszatükröz: mindig szembenézni véled végtelen…
S mi nem hagy nyugtot: kérdéssel felelni szomjas kérdezőnek…
Hát igyál!