Horizont - "In the last moments of the dawn"

In the last moments of the dawn,
Before the day begins, before we say goodnight,
Hold me now, kiss me now,
My hands are shaking, and my heart is aching,
At the thought of making love with you,
Tonight, I would never dream that I would fall in love,
And it would be with you,
We're out at sea, just you and me,
Now the wind is blowing, and my passion is growing,
And your eyes are glowing with the light of love;

There is no explanation why it should be this way,
For you and me, must be destiny,
And from a new horizon, you came right out of the blue;

With the last moments of the dawn,
Could be the first day of my life with you;

Hold me now, kiss me again, 'Cos my hands are shaking,
and my heart is aching,
As the dream of making love with you
Comes true...........
In the last moments of the dawn, the last moments of the dawn....

"Március volt és havazott!"

Illyés Gyula: Emlékezés egy gyerekkori havazásra

Sütött a nap és hullt a hó!
Március volt és havazott!
Nem pelyhek hulltak: ragyogó,
szikrázó hulló-csillagok!
A Göncöl omolt, a Tejút,
fehér világvég-zuhatag
alatt emeltem ég felé
gyermek-arcomat s karomat

és fölrepültem. Nézte a
fényhullást addig a szemem,
mígnem egyszercsak – csoda! – azt
éreztem – oh! – emelkedem!
Néztem, csak néztem, hogy omol
a csillag, minden egeké;
hullt mennél több hó, a szivem
szállt annál szebben fölfelé.

Aztán egyszerre vége lett.
A játékos arany napot
épp az a felhő fedte el,
amelyet megaranyozott.
Be kellett hunynom szememet,
úgy széditett a zuhanás.
Aztán – föld! Álltam; mentem és
éltem tovább, mint bárki más.

"soon the sun was gonna shine"

What if rained?

We didn't care

She said that someday soon
the sun was gonna shine.
And she was right,
this love of mine,
My Valentine

As days and nights,
would pass me by
I tell myself that I was waiting for a sign
Then she appeared,
a love so fine,
My Valentine

And I will love her for life
And I will never let a day go by
without remembering the reasons why
she makes me certain
that I can fly

And so I do,
without a care
I know that someday soon the sun is gonna shine
And she'll be there
This love of mine
My Valentine

(instrumental)

What if it rained?
We didn't care.
She said that someday soon
the sun was gonna shine
and she was right
This love of mine,
My Valentine

"Tehát..."

"Hallod-e, egyetlen fiam. Én vagyok oka életednek. De nekem volt gyönyörűség gügyögésedet is hallanom. Te valóban nem kérted az életet tőlem, ez így igaz.
Tehát nékem kell hálásabbnak lennem nálad, azért, hogy itt vagy."

Füst Milán: Ez mind én voltam egykor - részlet



"A szülő az, aki tisztában van a veszélyekkel.
Ha ő hagyja elúszni azt a hajót, amin a kölcsönösség és a pozitív érzelmek vannak, akkor azt a gyerek már nem húzza vissza.
Akkor élni fog a látszólagos szabadságával, és menni kezd a feje után." - Tari Annamária

"ahogy én nézlek"

Bella István: Most csak

Most csak melléd fekszem és nézlek,
de nem szememmel, nézlek a számmal,
nézlek bőrömmel, kezemmel,
nézlek kigyúló szempilláimmal.

Vakok látnak úgy, ahogy én nézlek.
A föld az eget így betűzi.
Így tapogatják világtalan fények
csillagok borzongó betűit.

"időtlen madárdal"

Szepes Mária: Hiányoztál

ugye tudod? Barátunk sok van.
Részesülünk rengeteg csodában.
De ez az egy időtlen madárdal.

"„Mi az?” – kérdezte Vén Rigó."

                                    Vincent van Gogh: Mandulavirágzás

Szabó Lőrinc: Tavasz 

„Mi az?” – kérdezte Vén Rigó.
„Tavasz!” – felelt a Nap.
„Megjött?” – kérdezte Vén Rigó.
„Meg ám!” – felelt a Nap.

„Szeretsz?” – kérdezte Vén Rigó.
„Szeretlek!” – szólt a Nap.
„Akkor hát szép lesz a világ?”
„Még szebb és boldogabb!”

"köszönöm, rigómadár"

Zelk Zoltán: Rigófészek

Jókor kelve láttam én,
láttam csudaszépet,
hogyan épít a rigó,
ágak közé fészket.
Alkonyatig meg sem áll,
kutatja a tájat,
füvet, mohát, sarat hord,
vékony kórószárat.

Száll a hétfő, száll a kedd
csattog napok szárnya,
mire elrepül a hét,
készen a kosárka.
Mint egy fonott kis kosár,
olyan ez a fészek –
köszönöm, rigómadár,
köszönöm, hogy láthattam
ezt a csudaszépet!

"Duzzad, síkos nedvvel telik, fénylik a fűzfa sárga héja,"

Lator László: Hogy felelhessen valamit

Tavasz felé, tavasz felé
az ázott-tölgy-szagú világból
a sebhelyek foltozta pléh-
tető egyszerre felvilágol,
ezüstjei, fehérei,
a levegő fölötte reszket,
hogy áthevül, hogy égeti
az ingen át a vézna testet.

Duzzad, síkos nedvvel telik,
fénylik a fűzfa sárga héja,
harangra kettős hangu síp,
tajtékzik a hegyek taréja,
szabálytalan, meglóduló,
meg-megbicsakló lüktetések
készülődnek a föld alól
keresni nyirkos öblű fészket.

A ragyás deszkák résein
érezni melegét az ólnak,
a neszeket, a szalmaszín
üszőket, ahogy mozgolódnak.
Az édes tejszag, trágyaszag
hullámaival sűrű pára
forog, sóváran rátapad
az ól hályogos ablakára.

Felszökken, forrására hull,
egy mozdulat egyszerre kettő,
fellobban, elhomályosul,
önnön homályán süt keresztül,
próbálja körvonalait,
díszeket rak a gyönge vázra,
hogy felelhessen valamit
erre a képtelen hívásra.

"Mit beszélsz? korai? Nem volt itt sose tél!"

József Attila: Tavasz van! Gyönyörű!

Tavasz van, tavasz van, gyönyörű tavasz,
a vén Duna karcsú gőzösökre gondol,
tavasz van! Hallod-e? Nézd, hogy karikázik
mezei szagokkal a tavaszi szél.

Jaj, te, érzed-e? Szerető is kéne,
friss, hóvirághúsú, kipirult suhanás.
Őzikém, mondanám, ölelj meg igazán!
Minden gyerek lelkes, jóízű kacagás!

Tavasz van, gyönyörű! Jót rikkant az ég!
Mit beszélsz? korai? Nem volt itt sose tél!
Pattantsd ki a szíved, elő a rügyekkel -
a mi tüdőnkből száll ki a tavaszi szél!