"S most még egy szót. Mert találtam azért valamit, aminek örültem. Dél-Amerikában ugyanis ezt írtam fel egyszer egy papírlapra magamnak:
„Gondold meg, a kínaiak hajlandók volnának egy életen át bámulni ugyanazt a virágot. És nem unják meg. Ha pedig megkérdezné tőlük valaki, hogy mit néznek ezen annyit, szelíden kinevetnék.”
Majd nyomban utána: „M.-fennsík, a tavaknál, május másodikán.
– Hiába vesződöl. Mert képzelj el egy egész életet ekképpen: pástétomot akartál, és csokoládét kaptál – igaz, nem rossz a csokoládé se, csak vedd a többit is ugyanígy: a vidám Julcsa helyett a tűnődő Katalint, szívderítő nyugalom helyett nyugtalanító tüzeket: szenzációkat vagy zenebonát, síp helyett dobot, francia rózsa helyett olasz bazsalikomot… s akkor még csodálkozol, ha nem találod a helyed? Ha egyszer mindez együttvéve sem az, amit akartál?
Hisz nem mondom én, nemcsak a Juliska szép a világon, és nemcsak a pásztorsíp – de ha neked az kell!
S való igaz, sok baj van ezekkel is a végén, mint ahogy mindennel, amit úgy nevezünk, hogy földi szerelem, s amit áhít az ember és óhajt – mindez színültig és csupa igazság, csak el ne feledd a világért, hogy mégiscsak ez az, amit a szíved akart, s a vágyad neked minden poklokon át mutatott, vagyis, hogy ez neked az irányzék, a szentségit a fejednek.
Mert ha te másfelé fordulsz, egy más irányba haladsz, akkor mi a panaszod? Jobbra van az, amit akartál, te meg balra mégy, akkor hogy várhatod a boldogulásodat, ember?”
Füst Milán: A feleségem története (részlet)
Füst Milán (Wikipedia) Füst Milán (DIA)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése