Lázár Ervin: Hét szeretőm
Részlet a Sárga kapualj című novellából:
– A rajzaid – mondta Izolda.
– Holnap visszaviszem az irodába. Nem tudok itt dolgozni.
– Meg amúgy is kidobnak bennünket. Akkor is vissza kell vinned, ha tudnál itt dolgozni. A főtéren nem rajzolhatsz.
– Holnap lesz lakásunk. Akárhogy is!
Izolda nevetett.
– Kidobod az igazgatódat, és a helyére költözöl?
Szerencsére csak egy heverőnk volt, a nagymamitól örököltük. Nem fűtöttünk, össze kellett bújni.
– Miért voltál utálatos az öregúrral?
– Olyan a hangja, mint egy nagy kövér hernyó… „középkori csipkék illenének rád”… pfuj!
Izolda jóízűen nevetett, a teste finoman rázkódott a nevetéstől, a mellemhez szorította a fejét. Aztán azt mondta:
– Medve-bedve!
Mégsem lakhatunk hókunyhóban – mondtam magamban –, hiszen a kislány egyszer azt mondja, „medve-bedve”, és minden hó meg jég elolvad.
........................................................................................
Érdemes az egészet végig olvasni!
.......................................................................................
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése