2009. május 24., vasárnap

Fa

.
Kerék Imre: Fa

nézd ezt a görbefát ahogy
önnön belső terében áll
s hangtalanul szívósan őrli
gyökerével a csontkopár
sziklakövet tanuld fegyelmét
ahogy az örvénylő időben
kitartón dacol a szelekkel
mint valami pompeji őrszem
a lombját perzselő napot
sebtépő fagyok éles körmét
tűrve formálja magát véglegessé
s bár tudja sorsa csak percnyi öröklét
ágai között fészket óv
csipogó életeket ringat
kérge alatt álca báb áttelel
csúcsán tollászkodik az esti csillag
s vele együtt egy égboltot emel míg
küldetését végre betöltve
ős nyugalommal félelem
nélkül zuhan alá a völgybe


Fa-Istennő











6 megjegyzés:

  1. sziep nagyon. köszönjük szépen
    minden jóut!


    http://sztandit.blogspot.com/2008/04/cm-nlkl-egyelre.html
    + esetleg:
    http://sztandit.blogspot.com/2008/04/miben-hiszek-ars-poetica.html

    VálaszTörlés
  2. Csodálatos kincseid vannak. A Fa-Istennő gyönyörűséges!
    Köszönöm!

    VálaszTörlés
  3. Szívesen - én is átvevém valahonnan.
    Örülök, hogy tetszik. Nekem is,
    de némely embernők tán még jobban :)
    Idv stb.

    VálaszTörlés
  4. ÉNEKEK ÉNEKE

    Heine

    Az asszony teste költemény,
    mit különös ihletésben
    írt be a természet csodás
    emlékkönyvébe az isten.

    Igen! az ihlet szállta meg
    s ringatta teremtő lázba,
    s a merev, lázadó anyagot
    művészileg leigázta.

    Valóban énekek-éneke
    az édes asszonyi forma,
    és mintha minden karcsu tag új
    csodás-szavu versszaka volna.

    Ó, milyen isteni eszme ez,
    a fehér nyak - hattyu-ringás!
    hol a fürtös főgondolat,
    a büszke fejecske, hintáz.

    Két bimbó epigrammai élt
    varázsol a mell csucsára,
    s mily édes köztük a szigorú
    sormetszet harmóniája!

    De leginkább plasztikus hatást
    a csípők stilusa ér el,
    s a közbevetett helyecske se rossz
    a fügefalevéllel.

    S nemcsak elvont poéma ez:
    husa-vére van a dalnak,
    keze-lába van; csókol, nevet,
    s csengőn rimelnek az ajkak.

    Valódi költészet lehet itt!
    Báj minden fordulatban!
    S a dalnak s nőnek homlokán
    a tökélynek bélyege rajt van.

    Dicsérlek téged, ó uram,
    s előtted a porba hajlok:
    mi mind csak kontárok vagyunk
    melletted, mennyei dalnok!

    Dalodnak szépségeibe
    hadd merülök áhítattal:
    tanulmányozni nem szünök azt
    sem éjszaka, se nappal.

    Igen! éjjel-nappal azt tanulom,
    az időt is szánva mástól,
    s lábszáram egyre vékonyodik
    a sok-sok tanulástól.

    (Babits Mihály)

    http://beyondsilence.uw.hu/heine.html

    VálaszTörlés
  5. a fáho' +' 1 utó verssor
    (németül maj'nem egész ..):

    A fák utolsó szava: a meleg.
    .. Wärme erzählt das letzte Wort der Bäume.

    (Helwig Brunner: Hinterhof. Kleine Walderinnerung - Udvar, erdei emlék, ford.: Szabó T. Anna

    A vers maj' egész 1. sora itt tanál6ó:
    http://sztandit.blogspot.com/2008/05/blog-post_10.html

    VálaszTörlés