| gyűrűkben, mint egy óriás agy |
| feketén dolgozott köröttem, |
| hogy legyen arany és gyümölcs: |
| egyik hazám fekete volt: a |
föld volt ő, a fekete föld.
|
|
| A másik előttem s mögöttem |
| és ellenséggel és baráttal |
| megfoghatatlan és fehér volt |
| és átlátszó, mint az üveg: |
| második hazám az idő volt |
|
| És hazám volt a szó, s hazám volt |
| a nép, mely magyarul beszél, |
| amit mondtam, a nyelvén mondtam, |
| sorsát magamba épitettem, |
|
| S így, meghalva s újjászületve |
| találtam meg végül az élő, |
| a test az igazi közösség, |
| piros húsunkban él az ország, |
|
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése