"Te élsz, és erő vagy!…"

.
Szabó Lőrinc: Idegen nő egy vitorláson

Kék víz röpűl, csattognak a vitorlák.

Bronz lábadtól vérpiros torkodig

érezlek: nevetsz – csillag-fogaid

szikráznak. Hajad, turbánod kibontják

a nyári szelek: gyönyörű kis ország,

gyönyörű, zárt világ vagy: ahogy itt

vezényelsz, nincs férfi, hogy vágyait

ne hívnád, édes, emberi valóság!

Kék víz s kék ég közt visz a csónakod,

s én közben valakire gondolok.

Be gyönyörű vagy! üde és nyugodt!

Kint nyugodt, de bent tűz, láng, repeső vagy!

Az a valaki – – Te élsz, és erő vagy!…

És elfordulok: bármi vagy, nem ő vagy.


Szabó Lőrinc: Más nők

Nézek más nőket: két láb hozza őket

és viszi, csont s hús építményeit,

olyanok, mint te: szárnyas szerveik

beléjük kötik az eget, a földet

– melyikbe hogy! – központok, nem különbek

egyéb élőknél: mind ürűl, telik,

s némelyik gyönyörű, de mindegyik

vegytan és géptan gyártmánya. Belőled

ennyi sincs már, de ha rád gondolok,

ma is több vagy mindennél! Mi tudott

– mi tud? – úgy kápráztatni, mily titok

benned s bennetek, hogy oly hidegen

nézek rátok, és mégis részegen?!

Soha se túl, se innen: jaj nekem!
..