.
Szergej Jeszenyin: Jött-ment vagyok én a világban
Sura húgomnak
Jött-ment vagyok én a világban.
Vidám kezed int-e nekem?
Ősz-esteli hold haloványan
becéz, simogat szeliden.
Soha még, hogy a hold melenget.
Soha még, hogy a hűs hevít.
A remény, az uj élet emelget:
szeretetre találok-e itt?
Ki küldi e jót? A mi rónánk,
a fehérszikü sós mező,
az összetiport szüzi jóság,
a bánat, a lágy ölelő.
Nem titkolom, és ne feledd el,
ugyanegy kettőnkben a láng:
te meg én közös szeretettel
áldjuk a szülőhazánk.
Weöres Sándor
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése