"S hogy ebből áll az egész: e játszi változatokból, hogy hiába keresünk emögött valamit, ami jobban megnyugtat: tervszerű értelmet vagy magasabbrendű célt, mert emögött semmi sincs. Mert ahogy elsiklik felettünk a fény, ugyanúgy mibennünk is az élet." - Füst Milán: A feleségem története (részlet) - Sz. Galambszögi Magdolna Mária blogja
2010. július 16., péntek
"Az első ketrecben még ordítottam"
Cseh Tamás : Suttogó dal
Az első ketrecben még ordítottam,
anyámat pofoztam, és egy rongybabát,
a szám szélén langyosan csordult a tej,
és rács mögött kushadt sötét szobánk.
A második ketrecben már én kushadhattam,
úttörősípomból nem jött ki hang,
ellenőrzőmbe a tanár úr beírta:
"Az lesz, mi apja lett, hazátlan bitang."
Aztán egy szélben elszálltunk egyszer sokan,
volt, aki Párizsba, volt, aki Pomázra ment,
de mindenképpen
egy nagy szélben.
Úgy hírlett, fogják az Isten torkát többen,
kapaszkodónak nem volt ez éppen silány,
hát én is gyorsan
megmarkoltam.
Rácsok, csillagok, kapaszkodj, félek!
Énekelj, szoríts meg, imádkozz, tölts!
Ékem, szépem,
véged, végem.
Azóta szállunk, madzagon röptetett raj,
roppannak gégék, de egyik sem az övé,
és minden félben,
minden félben.
Egyszer, még egyszer, ebben a percben,
egy utolsó mozdulat, ez még enyém!
Ha most elvétem,
nem kár értem.
Ha most elvétem,
nem kár értem.
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése