"ha hozzá lépett, feléje fordítá sima nyakát"

"Poitewin úr istállójában volt egy , aranyán vásárolt jó állata,
hóka mén, pettyes-szeplős brabanti fajta, oly szép szemű,
akár az egyszarvú, s tele tüzes barátsággal gazdája iránt:
ha hozzá lépett, feléje fordítá sima nyakát, s örömében, készségében éleset s oly harsányat nyerített, mint a hajnali kakaskukorékolás. 

Sturminak hívták. 

Vaskosságában is kedvelem őt, fehérlő farkával, ugyanilyen sörényével és üstökével - erőteljes-finom csüdjéről s kicsiny patáiról is dicsérőn emlékezve meg. Fényesre csutakolt bőre hasonlatos volt a selyemhez, s alatta erőtől duzzadón remegtek s játszadoztak az izmok. 

Milyen szépen illett Sturmira a finom, sűrű acélkarikából való lánctakaró, mellyel a csatlós látta el, s azonfelül a zöld arab achmardi-couvertiure!* Ez hátul egész a patájáig lógott alá, s mindkét oldalára a hal vala hímezve.
Így lovagolt ki Grigorsz kedves lován - s az álom meg a veleszületettség jóvoltából minden egészen megszokott volt neki - különösen feje, teste s combja tartása, a karddal övében, karjával s kezével a pajzs szíjában -, mondom, így lovagolt ki gyakran, Sturmiján, együtt az úrnőt szolgáló többi vitézzel, ki a városba,
tompa végű bajvívó lándzsákkal teli fogattól kisérve."

*Couvertiure (ófr.) - acéltakarójára vetett díszes bársonytakaró

Thomas Mann: A kiválasztott (részlet)
.