.
Ady Endre: Isten drága pénze
Hát eljöttem a kamattal,
Uram-Isten,
Agyonnyargalt akarattal
Siettem, hogy el ne késsek.
Itt az Élet, itt a pénzed.
Sokat kellett ráfizetni,
Uram-Isten,
Magamnak nem maradt semmi:
Ráment mind a kamatokra.
Gyilkos volt a világ sodra.
Inaimnak frisseségét,
Uram-Isten,
Barna hajam sűrüségét,
Erőmet a vérben, agyban:
Neked adtam, odahagytam.
Drága pénz volt, mindegy most már,
Uram-Isten,
De hogyha már megkínoztál,
Hagyd még nálam drága pénzed.
Drága kölcsön, drága Élet.
Fogatlanul, akaratlan,
Uram-Isten,
Lehessek még hatalmadban,
Uzsorával legyek még ott:
A világban, nyomorékod.
Nagy adóval, nagy kamattal,
Uram-Isten,
Akaratlan akarattal,
Add, egy kicsit visszatérjek.
Csak hogy éljek, csak hogy éljek.
.
Lám erről nem tudtam. Köszönöm újfent.
VálaszTörlésGyönyörű Adyé, mégis remélem, hogy Isten tán nem uzsorásként alkudozó, hanem inkább csak szerető, büntető, imádatot követelő, vagy velünk-ellenünk viaskodó.
Persze ugyanúgy tévedhetek is vele szemben.
Vö. a másik Hát eljöttem alattiakkal, amik még szintén Adyét nem ismerve íródának.
Üdv
T.