"Éldelve hát morális senkiföldjén"

Rakovszky Zsuzsa: „Vad éj, vad éj”

                                                        Vad éj, – vad éj!

                                                        Lennék veled,          

                                                                    Emily Dickinson

Reggel, nem éj – de szűken
mérik ezt is: szemünk
az ágyban is az órán, kapkodva öltözünk fel,
s bár intézményes

az érzelem hamar: formát, szabottat,
s menetrendet követ,
együtt-időnk enyém ma sem szokásjogon, csak
véletlenként lehet,

akkor, mikor… és lenne rá istenkisértés
számítanom.
Füstbement alkalom után körül ha néznék,
vissza káröröm

nézne, ha ágyneműt frisset húztam, ha csészét
kettőt vettem elő.
Párhuzamos megoldás-lehetőségek résén
kizöldellt évelő

kompromisszum… A „szenvedély jogáról”
beszélni – mint
kitömött pávával, gyümölcskosárral
ékített avitt

kalap, mosolyt fakasztana. Lemondva válni:
oly ódon, szinte már
újdonság ízű módszer. De át ki nyújtaná, mi
érte jár, a bért:

hogy testünk éh marad bár, jóllakik legalább
lelkiismeretünk?
Enélkül mint bögöly csípne a vád,
le miről maradunk.

Másrészt tartást faragni puszta stílus-
igényből – ez,
mint a miénk, vagy nagyobb fanatizmust,
vagy több hiúságot feltételez.

Éldelve hát morális senkiföldjén,
megvédenünk van elv
tunya döntéshiányt, brutális döntést –
mikor mi kell.