2011. január 23., vasárnap

"What shall we do to-morrow? What shall we ever do?"

Káldy Lajos: Kunyhó
„A pincék festője lettem, mert rádöbbentem, hogy ezek a remekművek… menthetetlenül el fognak pusztulni... Megmenteni nem tudom őket, csak elsiratni és emléket állítani nekik.” (Káldy Lajos)


Takács Gyula:
A magyar Waste Land-ek - Hegyközségeink pusztulására vs: sat


T.S. Eliot: The Waste Lande - Átokföldje  Vas István fordításában






Kiegészítések:
T. S. Eliot: The Waste Lande
Weöres Sándor A puszta ország címmel fordította le
Wasteland- videojáték

2 megjegyzés:

  1. Én köszönöm ezt is meg az előzőket is.
    Lám én nem tanáltam a hálón a verset, s bépötyögém. Észrevettél eltérést a '78-as Szép versekbeli és a digikönyvtáras közt? /- A "versus" miatt kérdem csupán.) Minden jót!
    Gondolom csupán költői a kérdés, hogy mit köll tennünk holnap s mindig.
    A'szem sejtetik a versek, választások, a béjegyzések tartalma is. Őrizni, menteni, továbbadni, terjesztni s esetleg gyarapítni is az értékeket - kiegyensúlyozottan, együtt, korlátozva az azokat tekintet nélkül rombolókat. S készen bármikor a számadásra.

    VálaszTörlés
  2. A versus utalás az oldaladra, ami elindította a gondolatmenetemet.
    22-én a Muzsikás videó ragadott meg, bejegyzésembe be is építettem.
    De a Takács Gyula vers is tovább motoszkált az agyamban, így született meg a másnapi bejegyzés.
    A T.S. Eliot: The Waste Lande c. köteményből idézett kérdések kihagyhatatlanul adták magukat a témához.
    Köszönöm a megjegyzésedet, jó, hogy értjük egymást.
    Neked is minden jót kívánok!
    Szia: Ria

    PS:
    A kiegészítéseknél a címre kattintva olvasható angolul az egész Eliot vers.

    VálaszTörlés