Őrült bokor

Kálnoky László: Őrült bokor      
            
Nagyítón át vizsgálnám a világot,             
magamon át, de minden változatlan.             
A nézőszög új, a homály a régi.            
Micsoda düh van egy-egy mozdulatban!             
Szemembe csapnak az üvegszilánkok.             
A vers őrült bokor, vadul kitépi             
lábát a földből, s világgá rohan.