Tánc

Birtalan Ferenc: Tánc

a tánc a kályhától indul
a vers az ablakomtól
fekete betűk fehér alap
tér időtelenség
örök-munkanap

kinézek írom
minap az Iguazút láttam
Argentína Brazília határán
zuhogó víztömeg
nézem asztalomtól könyökölve
nem tudom melyik a szebb
a kies távol-világok
vagy amit itt
a hurutos őszből látok

volt napsütés elég
utána minek menjek
szétválik tisztaság szemét
rend kell
rendet teremtek
a tánc a kályhától
de vers van mindenütt
hat évtized
eposz vagy épp etűd
rég nem én döntöm el
nézek az őszre
esik mert esni kell
de keletről
mintha a nap

valaha látni akartam
a Tadzs Mahalt
Párizst
már egyik sem hiányzik
szembenéztem Gízában
a Szfinxszel hatalmas
összemérhető ma minddel

kicsik vagyunk akár az ablak
rád nézek megmutatlak
magában hord egy versjel
kályha nincs
ott a radiátor
indulj el onnan
táncolj
forog a világ forgok veled

a vers fájhat
értheted bárhol
ám érezni másutt nem lehet
csak ahol már nem vagy
ahonnan hiányzol

A verset bejegyeztem: 2011. 09.28-án