"de gazdagabban s egyre szebben"

Szabó Lőrinc: Évek

Autónk berregett és én így beszéltem:

– „Hajnalban, délben, alkonyban, veszélyben jó ez az ut, jó, hogy vezet. A cél ki tudja hol lehet! Minden uj tájnak, erdőnek, pataknak ismeretlen titkai csalogatnak és bizony magam sem tudom, hogy ezen a hosszu uton igazi jó szállással hol fogadnak.”

Az autó futott és én hátranéztem:

– „Minden kisér az elhagyott egészben s bár elmaradt ezernyi nap, egy sincs, mely róluk leszakadt, mert ahogy nagy kanyarban megelőzve oldalt a láthatár folyton előre halad és úgy vonul mögénk: velünk van a mult s a tegnapi utnak testéből rak ma folytatást az ujnak.”

Lelkemben futott a gép, életemben:

– „Ki járta már be e vidéket, engem? Hisz én sem ismerem magam és e földnek sok titka van s határán túl is uj határ dereng még. A holnap tája bennem már ma vendég s azt mondja: Várj! azt mondja, hogy: Nem az vagyok, ami vagyok, hanem amit hiszek s amit szeretnék!”

Besötétedett s futottunk az éjben:

– „Mi lesz velünk az uttalan veszélyben?” – kezdtem, már-már hitetlenűl, s ekkor láttam meg, hogy belűl lámpáink egyre ragyogóbbra gyúlnak, amint megyünk, mind nehezebben, de gazdagabban s egyre szebben az ismeretlen éjszakai utnak,

mert már csak mi világitunk magunknak.

.............................................................................

Szabó Lőrinc versek a Google Video-n