2010. június 30., szerda

Tartalomjegyzék: 2010. április - május - június

2010. április
2010. május
2010. június
Tartalomjegyzék

2008:                                                       X. . XI-XII. .....
2009: I-II-III....IV-V-VI. ..VII-VIII - IX.  X - XI - XII.
2010: I-II-II.    IV-V-VI.   VII -VIII -IX.   X -XI - XII
2011I-II-III.    IV-V-VI.   VII -VIII -IX.   X -XI - XII 

2013:  I-II-III.   IV-V-VI.  VII -VIII -IX.   X -XI -XII.

    2010. június 20., vasárnap

    "amilyen talán mindig minden ember"

    .
    Jorge Luis Borges : AZ ELSŐ MAGYAR KÖLTŐHÖZ

    E néked csak jövendő pillanatban,
    mely annak is titok, kinek az izzó
    planéták vagy a bikák jonhai
    felfedik a jövő korok tilos
    szerkezetét, mi sem lehetne könnyebb,
    mint valamilyen lexikont felütni,
    hogy megleljem neved, testvéri árny,
    s megtudjam, mily folyókban tükröződött
    arcod, mely mára por és hamu lett,
    s mily kardok, mily bálványok és királyok,
    végtelen alfölded mily fényei
    kapatták hangod első énekedre.
    Éjszakák s tengerek állnak közöttünk,
    a századok nagy változásai,
    és fajták, éghajlatok, birodalmak,
    de valami megfoghatatlanul
    összeköt, a szavak titkos szerelme,
    hangok és jelképek e társasága.
    Mint hajdanán az éleai íjász,
    egy kósza estén valaki magában
    egy árny-céltábla felé lődözi
    egyre e képtelen nosztalgiát.
    Mi ketten sosem találkozhatunk,
    ó, ősöm, kihez el nem hat szavam.
    Számodra gyönge visszhang sem vagyok,
    magam számára szorongó titok,
    varázslat és rettegés szigete,
    amilyen talán mindig minden ember,
    és te is voltál, más egek alatt.

    Fordította: Somlyó György

    .

    2010. június 19., szombat

    "Itt nézdelődött ő, itt bandukolt..."

    .
    Lucian Blaga: Ének 2000-re

    A sas, melyet fent hintáztat az ég,
    azóta szárnyát szegte rég.

    S Szeben alatt, Szeben alatt
    csak bús tölgyek bólonganak.

    Vagy egy utas, egy idegen,
    emlékszik-é rám idelenn?

    Amit tudnak, tán annyi se,
    mint egy halványuló mese:

    – Itt nézdelődött ő, itt bandukolt,
    a lepkék s az Isten kortársa volt…

    Jékely Zoltán
    .

    2010. június 17., csütörtök

    "Lovam visszanéz a folyóra, melyen híd ível át"

    Asszociációk Brúnó  sat és Balázs  bejegyzéseire: 

    Yüan Hung-tao: Annak leírása, amit éppen látok 
    Fordította Máthé Veronika

    Az ősz arcát megsápasztja a lenyugvó nap.
    A tovaszálló felhők hirtelen összesereglenek,
    ferdén leereszkednek, beborítják a fákat.
    Csak két-három hegy látszik a homályban.
    Lovam visszanéz a folyóra, melyen híd ível át,
    a fenyőkkel szegett ösvényen szerzetescsapat érkezik.
    A hegyorom túl magasan van – nem látok templomot.
    Hirtelen, a ködön keresztül meghallom
    a templom harangjának hangját.

    Versek még a szerzőtől

    Dés László: Nagy utazás

    JGy után, de nem hagyhattam ki:


    2010. június 12., szombat

    "Look at her with a smile..."

    Massive Attack: Paradise circus


    Massive Attack: Splitting The Atom

    Massive Attack: Angel
    .

    "S ámulva szólni:"


    Áprily Lajos: Ámulni még...
    To thaümadzein...

    Ámulni még, ameddig még lehet,
    amíg a szíved jó ütemre dobban,
    megőrizni a táguló szemet,
    mellyel csodálkoztál gyerekkorodban.

    Elálmélkodni megszokottakon:
    az andezitre plántált ősi váron,
    virágokon, felhőkön, patakon,
    az azúrban kerengő vadmadáron,

    a csillagon, ha végtelen terek
    hajítják át a késő-nyári égen.
    S ámulva szólni: Most voltam gyerek.
    S vén volnék már - s itt volna már a végem?
    .

    2010. június 8., kedd

    "Húnyt szemmel nézek a napba"

     .
    Szabó Lőrinc: Most tele vagyok vérrel, mézzel:

    Húnyt szemmel nézek a napba:
    nyilak! – és minden összefut
    egy csöndes pillanatba.

    Csönd, csönd – – Mi jó volt tegnap a lárma:
    hahotás hegyek orma-völgye
    hintázott velem a télből a nyárba.

    Óh, hinta! föl-le az Alpok szivén –!
    Kis faluk és nagy nő-állatok
    bámúltak messziről felém.

    Vér és méz ízlett a falukban – –
    Hívott a nyár, a keresztelő:
    piros tavaiba százszor lebuktam

    s most tele vagyok vérrel, mézzel:
    megáldjam a sápadt életet
    vagy ne törődjem az egésszel?

    Tele vagyok – – És: adni! adni!
    Szeretném feszülő fényeimet
    az emberek közt elosztogatni:

    emberek, magyarok, szegények,
    borúljatok le ti is a földre:
    édes a föld! édes az élet! – –

    Húnyt szemmel nézek a napba
    s minden élet összefut bennem
    egy forró pillanatba.
    .

    2010. június 7., hétfő

    Exceptio

     
    A "díj", amit a blogírók adnak tovább egymásnak.

    Akitől kaptam:  sat - Kedves Tibi! Őszintén örülök, hogy gondoltál rám is.
                                                   Nagyon szépen köszönöm.  

    Nem vagyok igazán híve "a tedd ezt+azt és küldd tovább" dolgoknak, most mégis kivételt teszek, mert inkább megtisztelő, kedves gesztusnak érzem ezt a "díj"-at.
    Így küldöm, fogadjátok szeretettel!
    Ha kedvetek van, adjátok tovább, ha meg nem, hát nem! :-)

    Akiknek küldöm:   
    Avril
    Balázs
    Brúnó
    Djoko
    Glosoli
    Péter
    samsara
     
    Magamról:

    A díj átvétele és továbbadása során, a szokásoknak megfelelően:
    1. Megköszöntem a díjat annak, aki nekem küldte
    2. Kitettem a logót a blogomba
    3. Belinkeltem azt, akitől kaptam
    4. Írtam hét dolgot magamról
    5. Továbbadtam hét másik bloggernek a díjat
    6. Belinkeltem őket is
    7. Kommentben értesítettem őket a díjról

    2010. június 5., szombat

    "A nyomok tűnnek"

     .
    CSIL ÉNEKE

    (Ezt a dalt Csil akkor vijjogta, amikor a keselyűk sorra lecsaptak a tetemekkel telt folyómederbe a nagy harc után. Csil mindenkinek jó barátja, de szíve rideg: hiszen tudja, hogy a Dzsungel csaknem minden lakója előbb-utóbb az ő csőrére jut.)

    Elmentek a társak az éj sűrűjén.
    (Csil! Ints nékünk, Csil!)
    Már szűnik a harc dühe: jelt adok én.
    (Csil! Vezérünk, Csil!)
    Engem hívtak, ha préda jutott,
    őket hívtam, ha zerge futott.
    A nyomok tűnnek: mind béna, halott.

    Merész vezetők, sebesen követők,
    (Csil! Ints nékünk, Csil!)
    szarvast terelők és leteperők,
    (Csil! Vezérünk, Csil!)
    a vérszag után ólálkodók,
    az óvatosak s a dulakodók:
    mind nyomtalan, örökös éjbe bukók.

    Jó társak voltak. Halni de kár!
    (Csil! Ints nékünk, Csil!)
    Nyugosztalom őket én, a madár:
    (Csil! Vezérünk, Csil!)
    Dermedt szem, alvadt vér a fogon,
    feküsznek, holtak a holtakon,
    s az én rajaim falnak szilajon.

    Rudyard Kipling: A DzsungelL könyve (részlet)
    Fordította: Benedek Marcell
    .