"Az igazi haza az Időé"

Szabó Lőrinc: Kortársak Még húsz év, tíz, talán harminc, esetleg ötven, de tán csak egy, vagy annyi se, mindegy, végez velünk a betegség, az undor vagy a véletlen fegyvere. Még húsz év, tíz, talán harminc, esetleg ötven, és megbékélve mind együtt leszünk a földben.

Irígység s szeretet küzködött sírva bennünk; s gyötörtük egymást szomorú testvérharcban, (amely sokszor ma is olyan már, mint egy szinpadi háború) irígység s szeretet küzködött sírva bennünk s kapocs volt még az is, hogy ellenség lehettünk.

De hozzád mi közünk, titokzatos jövendő? Ami különbség most akad ember s ember között, sohsem oly kegyetlen, amilyen idegen te vagy! A sírból mi közünk hozzád, örök jövendő? Teneked, ami volt, mind semmi és egyenlő.

Az igazi haza az Időé, nem a Földé. Az Időből halunk ki mind, az Időből, amely hazánk fölött hazánk lett uj s nagyobb közösség szerint. Az igazi haza az Időé, nem a Földé: meghal az Egy Idő, de a Föld él örökké

s akár egy idegen planéta is lehetne, ahogy tovább forog s viszi hátán uj népeit, mig minket összerágnak puha fekete fogai; akár egy más világ csillaga is lehetne, ugy száll majd, temetőnk, a tilos végtelenbe.

Még húsz év, tíz, talán harminc, esetleg ötven;

s tetszik, nem tetszik, látni kell:

ellenségünkkel is közösebb sors köt össze,

mint azután majd bárkivel.

Még húsz év, tíz, talán harminc, esetleg ötven;

– Béke, mért vagy csak a halottaké a földben!

.................................................................................

Szabó Lőrinc versek a Google Video-n