Horizont - "In the last moments of the dawn"

In the last moments of the dawn,
Before the day begins, before we say goodnight,
Hold me now, kiss me now,
My hands are shaking, and my heart is aching,
At the thought of making love with you,
Tonight, I would never dream that I would fall in love,
And it would be with you,
We're out at sea, just you and me,
Now the wind is blowing, and my passion is growing,
And your eyes are glowing with the light of love;

There is no explanation why it should be this way,
For you and me, must be destiny,
And from a new horizon, you came right out of the blue;

With the last moments of the dawn,
Could be the first day of my life with you;

Hold me now, kiss me again, 'Cos my hands are shaking,
and my heart is aching,
As the dream of making love with you
Comes true...........
In the last moments of the dawn, the last moments of the dawn....

"soon the sun was gonna shine"

What if rained?

We didn't care

She said that someday soon
the sun was gonna shine.
And she was right,
this love of mine,
My Valentine

As days and nights,
would pass me by
I tell myself that I was waiting for a sign
Then she appeared,
a love so fine,
My Valentine

And I will love her for life
And I will never let a day go by
without remembering the reasons why
she makes me certain
that I can fly

And so I do,
without a care
I know that someday soon the sun is gonna shine
And she'll be there
This love of mine
My Valentine

(instrumental)

What if it rained?
We didn't care.
She said that someday soon
the sun was gonna shine
and she was right
This love of mine,
My Valentine

"Esther became the queen"

Purim song

Stand stand for a tale so grand

Shushan is the place where it all began

The hidden miracle

One man, second in command

Slay all the Jews was his wicked plan

A scheme so miserable

He chose a day for the disaster

It's ironic what came after

He didn't know a girl named Esther

Would turn it upside down

So raise your glass if you can see the hidden meaning,

it's right in front of you,

we will never be never be anything but proud to tell the story,

v'nahafoch hu (It was turned upside down)

Won't you come on and come on and raise your glass

just come on and come on and raise your glass

Esther became the queen

Cuz' God was pulling strings from behind the scenes

She wore the royal crown

3 days the Jews just prayed,

Queen Esther risked her life went to save the day

She took Haman down

The streets were filled with celebration

Everyone ate Hamantashen

Jubilation for the nation

Ken tihiyeh lanu... (So should it be for us)

So raise your glass if you can see, the hidden meaning,

it's right in front of you,

we will never be never be anything but proud to tell the story,

v'nahafoch hu

Won't you come on and come on and raise your glass

just come on and come on and raise your glass

So get your costumes on

Make noise and drown out Haman

Don't drink like a fool

And remember and remember

What the day's about...

So raise your glass if you see God in hidden places,

He's right in front of you,

We will never be never be anything but proud to tell our story

v'nahafoch hu

So raise your glass if you can see the hidden meaning,

it's right in front of you,

we will never be never be anything but proud to tell the story,

v'nahafoch hu

Won't you come on and come on and raise your glass

just come on and come on and raise your glass...

Eszter könyve

Purim - Budapest Klezmer Band

"ő sehová, én meg sehonnan"

Oszip Mandelstam: Nézek a fagy szemébe

Nézek a fagy szemébe egymagam:
ő sehová, én meg sehonnan,
a sík, lélegző csoda, ránctalan
tágul, siklik dermedt habokban.

Tisztes-keményített koldus-nap hunyorog
már megbékélten, már nyugodtan...
A tízértelmű fák majdnem éppolyanok...
Mint bűntelen kenyér, a hó a szembe roppan.

"Hol vagy, könnyűség?!" - 3 asszociáció egy jó tanácsra

1. 
Szabó Lőrinc: Lepkék tánca

Fáradtan, ahogy ahhoz illik,
ki nehéz sárból vétetett,
nézem a tündöklő eget,
melyben itt is, ott is kinyílik
egy-egy repülő kis virág:
nézem, hogy jönnek, szikráznak a lepkék
a levegőn, a réten át.

Mint lelkek jönnek, imbolyogva,
az illatpárás domb felett:
mind egy-egy láng, átgyúlt üveg,
repülő, élő kis vitorla,
szárnyas tűz: kék, fehér s arany:
mozgó ragyogás a táj, mint az álom,
és mint az álom, hangtalan.

S ha csupa fény és csupa illat
nekem is ez a délután,
őnekik egész óceán:
benne dőzsölnek, rajta ringnak,
méztől s fűszertől részegen:
repülő lelkek táncos gyönyörétől
repül s táncol a végtelen.

Jönnek a lepkék… Lent a fűben
rab hernyó mászik s fal bután;
de féreg-élete után
– már látom – felszáll üdvözülten,
indul a tündér égbe, fel, –
s eszembe jut a nagy hernyó, az ember,
s a vég, melyre jutnia kell.

És látom: én vagyok a féreg,
aki örökké lent marad,
csak a látás s a gondolat
lidérce tör bennem az élet
mocskain s az anyagon át, –
s felsír a hús nyomorúsága: Hol vagy,
testi megváltás, túlvilág?!

Hol vagy, könnyűség?! Csoda kéne
és csoda nincs… Libeg-lobog
a rét, s én, a kitagadott,
csak nézem a néma zenére
táncoló, boldog lelkeket,
reménytelenül, ahogy ahhoz illik,
ki nehéz sárból vétetett.

2.
George Carlin: Everything is OK Anyway

Everything is OK Anyway (2x)

Well, if the sun comes out each day, everything must be ok
Yes, everything is ok anyway

If all we ever had was total war
And peace and love and giving were a bore
What if we cried and died all day
You can still hear someone say
That everything is ok anyway

Volcanoes, earthquakes, floods and tidal waves
And Man is forced to live again in caves
But if all we had was fire
You'd still hear the cavemen choir
Singing everything is ok anyway

Yes, everything is ok anyway
Everything is ok anyway

What if kids come out to play
Everything must be ok
Yea, everything is ok anyway

If no one was allowed to jump or run
If no one was permitted to have fun
And if it rained hard everyday
You'd still hear someone say
That everything is ok anyway

Everything is ok anyway (2x)

Well, if you do not miss your pay
If you hear what I will say
You will know that on this day
I have seen a little ray of . . . . . forgetfulness

3. 
Szabó Lőrinc: Testvérsiratók

részlet a versből:

        2. GÁLYARAB:
Testvérem, az Úr szent és igaz,
jóság és szerelem:
bosszút ne várj, az itélet övé,
s miénk a türelem.
Hallgasd a szíved, a szeretet
dalát, az örök zenét…
     
       1. GÁLYARAB:
Testvérek, megvirradt; a hivő
dicsérje Istenét!

"a vágy, amit én fénynek nevezek"

Szabó Lőrinc: Fény

Sötét fényszórók: szemeim az eget
lengő csóvákkal ostromolják.
Föl, föl! Lent mennyi a teher, a rom!
Csík, sáv: fent suhan a fénytorony
s évezredek mérik a hosszát.

Fény, fény, sugarak! Fények vagyunk
mind: isten lelke, öröm, remény.
Óh szállni, lobogva a föld felett!
A rettenetes életet,
az örömöt akarom én.

Óh élni! Szemeim sóvár tüze
a felső végtelenbe szánt:
láng habzik mindenütt: zene, szín:
az anyag titkos ablakain
az lüktet ki-be, az égi láng,

a vágy, amit én fénynek nevezek
és szentléleknek a hivő:
ő táncol bennem, ő rohan,
hasadó bimbóban az ő ereje van,
kovában, acélban is ő:

ő öntözi, belül, az anyagot,
szomja éget, éhe habzsol,
zsinórra fűzi a csillagokat,
indul s egy szivdobbanás alatt
uj világokba kapcsol.

Ő vagyok én, a képzelet:
ki törhet ellenem?
Az isten karja nyúl felém,
s ha robbanó sugarakkal az ég tetején
kószál földi szemem,

fekete nyomoromat vakitó
tűzharsonákkal törve át
tízezer Nap küldi az azúr
bástyákról hozzám válaszúl
testvéri himnuszát.

"vagy egyszerüen az"

Pilinszky János: Itt és most

A gyepet nézem, talán a gyepet.
Mozdul a fű. Szél vagy zápor talán,
vagy egyszerüen az, hogy létezel
mozdítja meg itt és most a világot.

"Mitől félünk, mentsen meg, Amit várunk, legyen meg"

Adjon Isten minden jót 

Adjon Isten minden jót
Ez új esztendőben:
Jobb üdőt, mint tavaly volt,
Ez új esztendőben;
Jó tavaszt, őszt, telet, nyárt,
Jó termést és jó vásárt
Ez új esztendőben;

Adjon Isten minden jót
Ez új esztendőben:
Zsíros esőt, kövér hót,
Ez új esztendőben;
Bő aratást, szüretet,
Egészséget, jó kedvet
Ez új esztendőben!

Adjon Isten minden jót
Ez új esztendőben:
Drága jó bort, olcsó sót
Ez új esztendőben;
Jó kenyeret, szalonnát
Tizenkét hónapon át
Ez új esztendőben!

Adjon Isten minden jót
Ez új esztendőben:
Vegye el mind a nem jót,
Ez új esztendőben;
Mitől félünk, mentsen meg,
Amit várunk, legyen meg,
Ez új esztendőben!

(Népköltés)

Canción del fuego

Manuel de Falla - El amor brujo

Lo mismo que er fuego fatuo,
lo mismito es er queré.
Le juyes y te persigue,
le yamas y echa a corré.
¡Lo mismo que er fuego fatuo,
lo mismito es er queré!

¡Malhaya los ojos negros
que le alcanzaron a ver!
¡Malhaya er corasón triste
que en su yama quiso arder!
¡Lo mismo que er fuego fatuo
se desvanece er queré!

"s szeliden felkelted a kemény kérge alá elbujt, megdermedt álmokat"

 Beethoven Moonlight Sonata
Kosztolányi Dezső: Holdfény

Az utakon s a nagy kettősfödelü házakon a sápadt holdfény andalog. Kitekintek az éjszakába s az én lelkem is megtelik hideg, kékes holdfénynyel. Ó holdfény!...

Belopódzol a lelkem mélyébe s szeliden felkelted a kemény kérge alá elbujt, megdermedt álmokat, te felfedező, te ujra keltő. Oly ártatlannak látszol s mégis oly kitanult és ravasz vagy, ó holdfény!...

Költőknek ablakába nézel s ők felébrednek és könynyel telik meg a szemök; szerelmesek szemén villansz meg, kik a nyári lombok alatt egy sötét padon csókolódznak s közelebb bujnak egymáshoz, mert a te fényednél semmit se veszünk észre, te szerelmesek tolvajlámpása!

Bevilágitasz fáradt szüzek szobájába és bőkezü pazarsággal ontod ezüst sugaraidat az ő párnáikra és elveszed tőlük nyugodt leányálmukat, te keritő!...

Benézel a szobákba, a zene-termekbe, rásütsz a fekete födelü zongorákra és azok borzongani, zengeni, zsongani kezdenek, mint a napsugár érintésére a Memnonszobor. Ottan andalogsz a csillogó érc-hurokon, melyek a harmóniák harmóniájára süvöltöznek, mert ütemesen verik a bőrrel bevont és különös fakalapácsok. Most csak simogatják, az egész mindenség halkan sir, zokog, egyszerre azonban a játékpörölyök belemarkolnak a menydörgő acélhálózatba és tépik, szaggatják háborogva, zokogva. És mindezt te teszed, te zene-keltő, te költő!

A fáradt tudósokat elhivod a munkától. A tanuló leányok incselkedésedre lassan lecsavarják forró lámpáikat és fájó fejjel, vágyó sóhajjal kitekintenek az éjszakába és reád néznek, te szerelmes, te csábitó!...

A kék, párázatos nádbozótokon, az őserdőkön te andalogsz s a szerelmes rókáknak és farkasoknak te világitasz, te rémes!...

Az alvajárók krétafehér arccal, nyomott kebellel erőlködve te feléd küzdenek és te háztetőkre, iszonyu örvények háborgásába viszed őket, te szörnyü!...

Te keltettél fel ma engemet is nyugalmas álmomból s most beléd merülök és imádom halvány arcodat, mint magyar, pogány ősöm a kelő nap vörös-tüzes korongját. Ó mint szeretlek téged, te halovány csodálatos napom, te lehelletszerü ezüstvirág, te gyöngyház-hajó, te a levegő kék hullámain csendesen vitorlázó naszád, te sziget, hol a boldogok laknak, te költő-hivó, te hivő-keltő, te hü, te hütelen, te rémes, te édes!

Kosztolányi Dezső - a kosztolányioldal.hu-n

Parole parole parole

Parole parole parole - szöveg

"gesztenyék nyírek nyárfák és akácok"

Révész Sándor - Lehajtott fejjel

"So hush little baby, don't you cry"

Ella Fitzgerald and Louis Armstrong - Summertime

Summertime and the livin' is easy
Fish are jumpin' and the cotton is high
Oh your daddy's rich and your ma is good lookin'
So hush little baby, don't you cry
One of these mornings
You're goin' to rise up singing
Then you'll spread your wings
And you'll take the sky
But till that morning
There's a nothin' can harm you
With daddy and mammy standin' by

"Visszakapja a fényt minden árnyék"

KFT - Mikor árnyék lesz a fényből (Napfogyatkozás)

Ideér ez a napfogyatkozás,
ez a csönd, ez az égre bámulás.
Ideér ez a napfogyatkozás,
az a pillanat, amit Nostradamus lát,
hogy a fény sötét éjszakába vált.

Utolér - mikor árnyék lesz a fényből
ez a napfogyatkozás, - mikor átnézünk a lelkünk ablakán
ez a jel, - mikor árnyék lesz a fényből
ez a megnyilatkozás. - mikor átnézünk a lelkünk ablakán
Utolér - mikor árnyék lesz a fényből
ez a napfogyatkozás. - mikor átnézünk a lelkünk ablakán
Aki fél, - mikor árnyék lesz a fényből
az az égből vár csodát, - mikor átnézünk a lelkünk ablakán
de ha önmagába néz, - mikor árnyék lesz a fényből
még az orráig se lát.

Valahol, nem is rég, tüzet gyújtottál.
Mire jó ez a tűz, nem is érted már.
Most a Hold fedi el, amit gondoltál,
és te látod a fény madarát,
ahogy száll, ahogy száll, ahogy száll.

Utolér - mikor árnyék lesz a fényből
ez a napfogyatkozás, - mikor átnézünk a lelkünk ablakán
ez a jel, - mikor árnyék lesz a fényből
ez a megnyilatkozás, - mikor átnézünk a lelkünk ablakán
ez a csönd, - mikor árnyék lesz a fényből
ez az égre bámulás.

Valahol, nem is rég, tüzet gyújtottál.
Mire jó ez a tűz, nem is érted már.
Most a Hold fedi el, amit gondoltál,
és te látod a fény madarát,
ahogy száll, ahogy száll, ahogy száll.

Aztán ideér ez a napfogyatkozás,
ez a csönd, ez az égre bámulás,
ez a jel, ez a megnyilatkozás,
az a pillanat, amit Nostradamus lát,
hogy a fény - mikor árnyék lesz a fényből
sötét éjszakába vált.

Mikor árnyék lesz a fényből.

Visszakapja a fényt minden árnyék.
Visszakapja a fényt minden árnyék.
Visszakapja a fényt minden árnyék.
Visszakapja a fényt minden árnyék.

Nincs varázslat, nincs szabály,
nincs megoldás, nincs homály.
Tűzben égő fénymadár,
szállj le hozzánk, jöjj le hozzánk már!

Visszakapja a fényt minden árnyék.
Visszakapja a fényt minden árnyék.
Visszakapja a fényt minden árnyék.
Visszakapja a fényt minden árnyék.

Nincs valóság, nincs határ,
nincs tanulság, nincs halál.
Tűzben égő fénymadár,
szállj le hozzánk, jöjj le hozzánk már!

Ünnepeljük a fényt, a fényt az égen!

Ünnepeljük a fényt, a fényt az égen!
Ünnepeljük a fényt, a fényt az égen!
Ünnepeljük a fényt, a fényt az égen!
Ünnepeljük a fényt, a fényt az égen!


KFT együttes a Wikipedián
KFT együttes dalszövegei a zeneszöveg.hu-n
KFT együttes a Google Video-n
Bornai Tibor a Wikipedián
Bornai Tibor a zeneszöveg.hu-n
Mentális Hazaszeretet Polgári Engedelmességi Mozgalom

"De soha ne félj"

The Perfect Name: Soha ne gondold


Talán túl korai még
Hogy ilyen örömet érezzél
Talán túl késő már
De még veled a bánat jár
Talán túl közeli még
De a baj nem elég
Keress még
Túl távoli már
De ha elfelejtenéd
Emlékeztet rá
Ha más nem,
Talán ez a dal

Talán túl sokat ígért
Ez a holnap tegnap még
Túl tágas a tér
Talán nincs levegő
Kevés az idő

Soha ne gondold
Hogy véget ért a nyár
Soha ne mondd, hogy vége,
Talán csak térdig ér a sár
A varjak körbejárnak az égen
De soha ne hallgass rá
Néha közeli ágakon ülnek
De soha ne félj,
Hazarepülnek majd

Talán túl keveset ér
Olyan keveset érdemel
Ez a múló
Tovatűnő
Tétovaság.

Soha ne gondold
Hogy véget ért a nyár
Soha ne mondd, hogy vége,
Talán csak térdig ér a sár
A varjak körbejárnak az égen
De soha ne hallgass rá
Néha közeli ágakon ülnek
De soha ne félj,
Hazarepülnek majd

"lesz őszre tél, szenvedély, és a rosszat elfelejtjük"

Dés László - Legyen úgy

"a hova lett nem azt mondja, hogy nincs!"

Djokonak

Szabó Lőrinc: Soha

S megint a gyepszegélyes homokút,
aztán a tág kép, föl, a réten át,
aztán, mint húsz évig, a sok virág,
aztán a remény, hogy tán, éppen úgy,
mint egykor, elém szalad: újra búg
a gerle, szív suttog és minden ág:
őt jelzi az édesedő világ

(bár, mint a tavasz, az is szomorúbb:

tudja, hogy játszik)... Aztán domb, kövek,
aztán a végső hajlat, sietek,
aztán a jázminsor a rács megett,
aztán háza teteje, ablaka,
aztán egy kis kéz, aztán ő maga:
aztán a Nem, a Most Sem, a Soha.

Forever Tango

 Marcela Duran & Carlos Gavito

Szabó Lőrinc: Örök változás

Ne szégyelld! Nap kél, nap száll. Arcodat
építi-bontja perc és gondolat,
ég felhőit a szél. A tavalyi
hóra gondolsz? Eltünt? Az igazi
bökkenő itt is más: a hova lett
nem azt mondja, hogy nincs! Dísztelenebb
a beszéded, de csupa mozdulat,
mint a Kezdeté: főnév-ragokat
rügyez s jelzőbe borúl az ige:
isten van a nyelvtanban: amibe
kapcsolni tudsz, amire van szavad,
mindaz lehetsz, mindaz vagy! Mialatt
csodáltál, csoda lettél. Te, vagy én?
Megközelíthetetlen, mint a fény,
ama Vaké, a titok: rostjaink
szétszárnyalnak, lazuló rácsain
szökik a lélek, nem is egy, de száz.
Mi vagy? Ne szégyelld: örök változás!

"De láthatod, az istenek, a por, meg az idő"

                                                              Nágel Kornél: Pilinszky-sorozatából

Pilinszky János: Kopogtatás

Aludtunk. Álmomban fa voltam,
majd semmi, majd egy olyan kisgyerek,
ki kopogtat egy felnőtt ajtaján.

Közben te is fa voltál. Gyerekszoknya.
Nem ajtó. Kopogtatás. Kopogás.
Együtt kopogtunk. Azt már nem tudom,
hogy ugyanazon ajtón? Ami biztos:
ilyen lehet egy kerub verdesése.



Pilinszky János: Azt hiszem

Azt hiszem, hogy szeretlek;
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
De láthatod, az istenek,
a por, meg az idő
mégis oly súlyos buckákat emel
közéd-közém,
hogy olykor elfog a
szeretet tériszonya és
kicsinyes aggodalma.

Ilyenkor ágyba bújva félek,
mint a természet éjfél idején,
hangtalanúl és jelzés nélkűl.

Azután
újra hiszem, hogy összetartozunk,
hogy kezemet kezedbe tettem.

"mint egy virág úgy..."

Palya Bea: Az eső és én

Az eső ezer szöget ver rám,

szöget üt a szélben síró fán,

rámszögezi bánatterhét,

de te nem jössz, hogy levennéd,

az eső csak hull, egyre hull

feketén dobol a ház falán,

ablakszemek könnyeznek dalán,

rámzárja a magány ajtaját,

de te nem jössz, hogy kinyitnád,

az eső csak hull egyre hull-

ha a felhőt szerte oszlatnád,

mint egy virág úgy hajolnék rád-

Az eső kopog szívem helyén,

sötétből rak falakat körém,

megvakítja éjszakámat,

de te nem jössz, hogy fényt lássak,

az eső csak hull egyre hull-

ha a felhőt szerte oszlatnád,

mint egy virág úgy hajolnék rád-

55

Palya Bea: Aki egyszer útnak indul

Presser Gábor: Nagy utazás

Szabó Lőrinc: Jégesőben

(Igazság, hol a hatalmad?)
Botozza a tájat
a jégeső.
Mit tiszteljek rajtad?
Sebeim fájnak:
gyűlöllek, Erő!

Mint tűz a vizet kénytelen
gyűlölni: ha szembekerűl
velem a világod:
gyűlöllek, ahogy az értelem
gyűlöli, érdektelenűl,
csak mert van, a butaságot.

S még jobban is: én a lélek
és az ész fegyvereivel
előtted semmi vagyok:
gyűlöllek, mint a féreg
a talpat, amely
rátaposott.

Mert rámtapostál, vak erő,
hatalom, butaság,
tömeg;
mint termő tájat a jégeső,
botoztad és botozod tovább
az életemet.

Dühből tiporsz? mulatni? vakon?
Ha pusztulok miattad,
mindegy nekem.
Hol az igazad, Hatalom,
s Igazság, hol a hatalmad?:
én már nem kérdezem.

Én már tudom, pusztulni kell,
s mondom mindenkinek:
– Rajtad a végveszély,
téged már semmisem érdekel
s nem fontos senkinek,
hogy élj.

Talán csak most, talán csak itt,
de aki jobb, aki különb,
kitaszított fiú;
próbál a jámbor egy kicsit,
hisz, rajong, elborzad, dühöng,
aztán lesz szomorú.

Mit, szépség? egek éneke?
A dísz, mely kente-fente
a felszínt, oda van;
haszon a világ lényege
és aki gyenge,
maga van.

Mint én. – Sötét lett.
Fáradt vagyok.
Mit akartam még mondani?
Kár volt ezért is. A féreg
hallgatni fog:
rálépett valaki.

Gyűlölet, hol a hatalmad?
Te is elhagysz? Persze. Unottan
kopog a jégeső,
s végül a csönd marad csak,
ahová visszahozhatatlan
visz az idő.


Szabó Lőrinc: A test védekezik

Mit mondanál, zsarnok, ki bennem élsz még,
mit mondanál, örök hang, aki kérdez
s kutatja, hogy az ember mit miért tesz,
mit mondanál, bíró, ha így beszélnék?

„Bűnös lehetek, mégis béke kell,
mert nem birom már. De békét mi adhat,
amig az önvád (szörnyü gép,
parancsa: rágni) folyton őrli
életem igaz erejét?

Ostort a kezébe kik adtak
e kutya papnak,
hogy a vádjai sose fogynak?
Ő tán igaz, jó, tiszta? Nem:
mind gonosz, ami árt nekem!

Bűn és rabság? De hát a rab
a bűnnél néha fontosabb!
Bűnös a test? Elhinni bűn!
Bűnös, mégis? Mit tudom én!

Ne üldözz, kértem sírva százszor
vádoló, vádlott lelkemet,
nehéz mérgekkel kábitottam,
de csak egy perc volt a szünet
és ő tovább tépte sebeimet.

Te gyógyitottál, női hús,
de a gyönyöröd már gyanús,
mert a hús mindig háborús,
és éveim már mást akarnak,
nyugalmat, igazi nyugalmat.

Itélj, vagy ments fel, nyomorult!
Mert elfáradtam már nagyon,
s mindenki, mint én, gyilkosom,
aki les, üldöz s kérdi, hogy
rémült idegem mit miért tesz…”

Mi közöd hozzám, bíró, ha nem értesz?!


Szabó Lőrinc: [Miután oly sokat gyaláztad…]

Miután oly sokat gyaláztad,
hogy gonosz, irigy, buta, zsarnok,
mit mondanál e bús világnak,
ha hírtelen meg kéne halnod?

– Mit mondanék? Verném a mellem,
hogy tévedtem és hogy hazudtam
s bármibe fogtam, tehetetlen
sirámok szájhőse maradtam.

Bevallanám, hogy szép az élet
s miattam volt rossz, ami rossz volt,
sok vádam a gyengék, szegények
bosszúja, dühös rágalom volt.

Bevallanám, fájtam kegyetlen,
de az se volt valami több és
külömb: magát kínozta bennem
a kielégitetlen önzés.

Az zsörtölt mindig, kritizált,
tologatta másra a szégyent,
hogy hősies öntudatát
mentse az örök vereségben.