"fais ce que tu voudras" (Rabelais): S

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: S. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. október 2., kedd

évforduló

Zerkovitz Béla, Szilágyi László: Csókos asszony

2012. szeptember 8., szombat

Ady Endre: Elbocsátó, szép üzenet

Törjön százegyszer százszor-tört varázs:
Hát elbocsátlak még egyszer, utólszor,
Ha hitted, hogy még mindig tartalak
S hitted, hogy kell még elbocsáttatás.
Százszor-sujtottan dobom, ím, feléd
Feledésemnek gazdag úr-palástját.
Vedd magadra, mert lesz még hidegebb is,
Vedd magadra, mert sajnálom magunkat,
Egyenlőtlen harc nagy szégyeniért,
Alázásodért, nem tudom, miért,
Szóval már téged, csak téged sajnállak.

Milyen régen és titkosan így volt már:
Sorsod szépítni hányszor adatott
Ámító kegyből, szépek szépiért
Forrott és küldött, ékes Léda-zsoltár.
Sohase kaptam, el hát sohse vettem:
Átadtam néked szépen ál-hitét
Csókoknak, kik mással csattantanak
S szerelmeket, kiket mással szerettem:
És köszönök ma annyi ölelést,
Ám köszönök mégis annyi volt-Lédát,
Amennyit férfi megköszönni tud,
Mikor egy unott, régi csókon lép át.

És milyen régen nem kutattalak
Fövényes multban, zavaros jelenben
S már jövőd kicsiny s asszonyos rab-útján
Milyen régen elbúcsuztattalak.
Milyen régen csupán azt keresem,
Hogy szép énemből valamid maradjon,
Én csodás, verses rádfogásaimból
S biztasd magad árván, szerelmesen,
Hogy te is voltál, nemcsak az, aki
Nem bírt magának mindent vallani
S ráaggatott díszeiből egy nőre.

Büszke mellemről, ki nagy, telhetetlen,
Akartam látni szép hullásodat
S nem elhagyott némber kis bosszuját,
Ki áll dühödten bosszu-hímmel lesben,
Nem kevés, szegény magad csúfolását,
Hisz rajtad van krőzusságom nyoma
S hozzám tartozni lehetett hited,
Kinek mulását nem szabad, hogy lássák,
Kinek én úgy adtam az ölelést,
Hogy neki is öröme teljék benne,
Ki előttem kis kérdőjel vala
S csak a jöttömmel lett beteljesedve.

Lezörögsz-e, mint rég-hervadt virág
Rég-pihenő imakönyvből kihullva,
Vagy futkározva rongyig-cipeled
Vett nimbuszod, e zsarnok, bús igát
S, mely végre méltó nőjéért rebeg,
Magamimádó önmagam imáját?
Kérem a Sorsot, sorsod kérje meg,
Csillag-sorsomba ne véljen fonódni
S mindegy, mi nyel el, ár avagy salak:
Általam vagy, mert meg én láttalak
S régen nem vagy, mert már régen nem látlak.

Radnóti Miklós: Levél a hitveshez

A mélyben néma, hallgató világok,
üvölt a csönd fülemben s felkiáltok,
de nem felelhet senki rá a távol,
a háborúba ájult Szerbiából
s te messze vagy. Hangod befonja álmom,
s szivemben nappal ujra megtalálom,
hát hallgatok, míg zsong körém felállván
sok hűvös érintésü büszke páfrány.

Mikor láthatlak ujra, nem tudom már,
ki biztos voltál, súlyos, mint a zsoltár,
s szép mint a fény és oly szép mint az árnyék,
s kihez vakon, némán is eltalálnék,
most bujdokolsz a tájban és szememre
belülről lebbensz, így vetít az elme;
valóság voltál, álom lettél ujra,
kamaszkorom kútjába visszahullva

féltékenyen vallatlak, hogy szeretsz-e?
s hogy ifjuságom csúcsán, majdan, egyszer,
a hitvesem leszel, - remélem ujra
s az éber lét útjára visszahullva
tudom, hogy az vagy. Hitvesem s barátom, -
csak messze vagy! Túl három vad határon.
S már őszül is. Az ősz is ittfelejt még?
A csókjainkról élesebb az emlék;

csodákban hittem s napjuk elfeledtem,
bombázórajok húznak el felettem;
szemed kékjét csodáltam épp az égen,
de elborult s a bombák fönt a gépben
zuhanni vágytak. Ellenükre élek, -
s fogoly vagyok. Mindent, amit remélek
fölmértem s mégis eltalálok hozzád;
megjártam érted én a lélek hosszát,

s országok útjait; bíbor parázson,
ha kell, zuhanó lángok közt varázslom
majd át magam, de mégis visszatérek;
ha kell, szívós leszek, mint fán a kéreg,
s a folytonos veszélyben, bajban élő
vad férfiak fegyvert s hatalmat érő
nyugalma nyugtat s mint egy hűvös hullám:
a 2 x 2 józansága hull rám.

Lager Heidenau, Žagubica fölött a hegyekben,
1944. augusztus-szeptember

2012. augusztus 10., péntek

amikor...

Pethes Mária: visszhang

törvényesített nehézkedés horgonyoz
a földhöz. testemben emlékek-vágyak
pontos egyensúlya.

amikor szívemből végleg kikopsz
mint ruhából a rajzolt minta, jeleidet
többé nem fogja az idő radarja.

az ajtó enged a dörömbölő változásnak.
csillagképed nyelvtanát nem kutatja tovább
a fennmaradás, nem verődik vissza

az elmúlás felszínéről a hangod. csak
vessző leszel egy régi mondatban, ami
elválasztja egymástól az összetevőket.

2011. október 2., vasárnap

"Úgy mentél el, úgy mentél el, ahogy jöttél"

Úgy mentél el, úgy mentél el ahogy jöttél
Semmit sem hagytál és félek hogy semmit sem vittél
És most itt vagyok
És itt hagyott hangokat hallgatok
És megint kérded

Refrén: (mért nem hívsz)
Hívlak minden reggel
(mért nem sírsz)
Sírok minden éjjel)
(mért nem vársz)
Várlak mindenemmel
(mire vársz)
Hívlak két kezemmel
És úgy félek, hogy csak én hallom hangodat

Mért hagytál el és mért kísért most is hangod
Mért hagytál el és mért nem érinti ujjam az arcod
És most itt vagyok
Szédülten egyedül ballagok
És megint kérded

2011. szeptember 10., szombat

Könnyek

27 év
(1984.10. 02. - 2011.09.08.)

Hintám forog, forog

Fájdalom

Útravaló

Papp Márió: Útravaló

Hogy megszökött

hogy útra kelt

mit vált meg mily

ígéretet

hogy visszatér

hogy véget ér

mivel lesz több

a semminél

"the old familiar sting"

"That's how the light gets in"

Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)

Zenék a YouTube-ról

Bartók Béla:

Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára,

Sz. 106, BB 114 (1936) (forrás)

I. Andante tranquillo

II. Allegro

III. Adagio

IV. Allegro molto

Tihanyi László: Passacaglie

Concerto for Viola and Orchestra Op.49 (IV)

Schubert-Mahler: A halál ás a lányka(forrás)

Allegro(a)

Allegro(b)

Andante con moto (a)

Andante con moto(b)

Scherzo

Allegro (b)

Gustav Mahler - Tragic/Tragische Symphony / Symphony No. 6 in A Minor

Conductor: Leonard Bernstein (forrás)
I. Allegro energico, ma non troppo. Heftig, aber markig

II. Scherzo: Wuchtig

III. Andante moderato

IV. Finale: Sostenuto - Allegro moderato - Allegro energico

IV. Adagio. Sehr langsam und noch zurückhaltend