"szavak mélyen csendülő hangversenye"

.
Berda József: Óda

Nyelv! sugárzó anyanyelvem!
szavak mélyen csendülő hangversenye.
te húsosan gömbölyü, már-már tapintható
                                                    anyag;
olyan vagy, mint a zsírral és fûszerrel-teli
                                                         étel,
mint a legnemesebb ital; – szellemünket
s vérünk ritmusát életrehivó!

Néked hódol most a költő, e kor senkifia!
a költő hódol neked, a büszke és alázatos, ki
belőled formálja, önti szoborba a düh és
öröm kitöréseit, ünnepi torokkal kiáltván:
nincs ami szebb, izgatóbb. S illattal telibb
                                              volna nálad!

Hasonlatos vagy a fiatal szerelemhez,
                                           melynek
üde zamata van még, s mely csupa indulat,
                                                ellágyulás,
ébredezése az éhes gerjedelemnek.
A lobogó képzelet, (mely veled él,
                        – veled hal) együtt
lélekzik a lélekzeteddel; érzi fenségességed
                                                   hatalmát!

Berda József: Húsleves dícsérete

Ragyogj szemem, csordulj ki nyálam az örömtől:
az ízletes húslevest tálalják, íme, eléd.
Nézd csak, mily aranysárgán csillog, mily
orrcsiklandó szaga van! S az íze! A mennyei íz!
Abban van aztán a lélek! Ez kell neked igazán! –
Érzed-e, mondd, a velős csont, az illatos-ízes
zöldség, s a még fűszeresebb gyömbér testet-lelket
gyógyító erejét? – Csak ezért érdemes élni még, hidd el,
csak így tudsz nemesebb dolgokra figyelni, különben
kedve-vesztett fogatlan kutya vagy, ki mindenkit
mérgesen megugat s a legszebb sonkafalatra sem kíváncsi.

Húsleves dícsérete (Berda József mondja el versét)


Berda József: Egy politikus arcképéhez
                                                     (1933)

Istenem, még ilyet, hogy te
nem hallottad a nagy miniszter
hatalmas beszédét az államháztartás
rendbehozatala tárgyában!

Én ott voltam, lásd, s a hazafiúi
kötelességemnek eleget tevén, csupa
láz voltam a meghatottságtól; -
nemes indulat és honfibú!

Ily csodálatos elmét nem láttam
én még, mióta élek! Jó ebédektől
s vacsoráktól kidagadt szája oly
mélységes komolysággal rezgett, mely már
megdöbbent okosságával.

Szinte látni lehetett, hogy ömlik
az ige örök malasztokkal fűszerezett
buzgalma, mint finom illatú moslék
a vályúba, minek a boldog disznnók
már előre röfögnek.

De ez mind kevés ama történelmi
pillanathoz, mikor az asztalra csapott,
s mint a kard, csörrent az irgalmatlan
parancs: "Míg én vagyok itt, nem tűrök
izgatást hazátlan bitangok!"


Berda József: Alkony idézése

Boldog bitang, nézd,
mint mélyül szemed alja!
A csillogó fény lassan kialszik
s bucsút int a felkelő határnak.
Szelid vénülés jele ez, alkony
idézése: merre kószálsz duhaj horihorgas?
Emeld föl fénylő homlokod! szép ez a komorság!
Játszottál az ismeretlen világgal,
s mint megriadt állat menekülsz most,
nem tudod, milyen kisértet elől.
Sötét angyalok csókolták meleg
arcod s azóta, meghalt hang,
nyomod veszett s már nem látod
magad se, mint lobog mögötted
árnyékod fénye a korom éjszakában.

Berda József: Groteszk zsoltár (samsara blogjában)
.