"De úgyis mindegy: ez az én ügyem már"

Csorba Győző: Holt anyám születésnapjára

A szokott út másfelé kanyarog

Magamnak kell kérdeznem és felelnem
téged érzékeimnek adnom

Ó a hangod milyen nehéz
Dúdol dúdol sír botló nyelvvel dadog
csak nyög már Ó melyik az igazi?

Simogatásod is milyen nehéz
Nincs nő aki ezt megtanulja
A soha-többékhez kell raknom ezt is

Bosszút állt rajtad a halál
az életekért az életemért
Eztán neki szülsz mindörökké

Születésnapi rózsa -
Másképpen kell hozzád beszélnie:
az idő nyelvét elfeledted

De úgyis mindegy: ez az én ügyem már
Mit bánod te hogy mikor hagyom abba.

Május első vasárnapja 2010

Csorba Győző: Álmomban haldokolt anyám

Álmomban haldokolt anyám kicsi volt úgy feküdt
ágyán akár egy csont- s izom-nélküli húsdarab
Fejét lábát vagy derekát emeltem hagyta aztán
visszaesett erőtlenül kicsi volt ernyedt fekete
Szétkúszott bennem a szorongás gyorsan félelemmé dagadt
az álomban történhetőt táplálta a valóban
már megtörtént nehéz nehéz éjszaka végén
mindent helyére raktam megnyugodtam
ezen már túl vagyok talán örültem is

Hanem hiába lám a késődélutáni nap
süt már be hozzám s nem tudom
hányszor vetült elém a kép a roncsolt kis
a nyúzott kis madárarc hányszor éreztem ismét
az éjszaka s a régi éjszakák iszonyatát
és nem tudom képes lesz-e a készülő
álom hogy megvédjen majd ellene

Május első vasárnapja 2009
.

"Ki kérte az ígéretet? Én nem..."

.
Csorba Győző: Simeon tűnődése

Én Simeon kin rajta volt a Lélek
s talán még rajta van
ki várta a vigasztalást
s ma is várja de folyton horgadóbban
mert harapás rágás helyett
eljő lassan a csámcsogás kora
mert a nemző ágyék helyett
eljő lassan a férfi szégyene
mert a körülmetszett szavak helyett
eljő lassan az ázott motyogás
én Simeon még meg-megpróbálom karom
emelgetek ezt-azt és figyelem magam:
tudnám-e majd…
tudnám-e majd… De mind gyanúsabb
a készülő kéz: megbírná-e még
a gyermeket? Gyanús a boldog
áldásra ünnepi szavakra rendelt
száj: képes lesz-e még kinyílni és
hazugság nélkül szépet mondani?

Vagy hát az is lehet
hogy itt járt már a gyermek s nem volt rá szemem
nem is sejtettem hol mikor milyen
külsőben formában kinek minek
a képiben esetleg egy órányi vagy
egyetlen percnyi gömb-teljességként vagy egy
vers verssor kéz szem öl kölyök mezében
itt járt s nem ismertem föl ostobán?

Ki kérte az ígéretet? Én nem de az
anélkül is mindenkinek kiosztatik
csak a folyton nagyobbnak-várt miatt
könnyű a tévedés most már tudom

Az ablaknál ülök Nehéz tavasz
Kincseket mutat mégis a világ
Remegés bélel hűs kételkedés
Én Simeon előre s hátra nézek
és kétfelé tanácstalan vagyok…
.