"Hol a színpad: kint-e vagy bent"

Balázs Béla: A kékszakállú herceg vára - libretto

"Haj regö rejtem
hová, hová rejtsem...
Hol, volt, hol nem:
kint-e vagy bent?
Régi rege, haj mit jelent,
Urak, asszonyságok?
Ím szólal az ének.
Ti néztek, én nézlek.
Szemünk,
pillás függönye fent:
Hol a színpad:
kint-e vagy bent,
Urak, asszonyságok?
Keserves és boldog
nevezetes dolgok,
az világ kint haddal tele,
de nem abba halunk bele,
urak, asszonyságok.
Nézzük egymást, nézzük,
regénket regéljük.
Ki tudhatja honnan hozzuk?
Hallgatjuk
és csodálkozunk,
urak, asszonyságok.
Zene szól, a láng ég.
Kezdődjön a játék.
Szemem pillás függönye fent.
Tapsoljatok majd, ha lement,
urak, asszonyságok.
Régi vár, régi már
az mese ki róla jár.
Tik is hallgassátok.
..."
Bartók Béla: A kékszakállú herceg vára
1.   
2.   
3.   
4.   
5.   
6.   
7.   
8.   
9.   
10.
11.
12.
13.
14.

"Ezer szín ékesít engem"

Bartók Béla: Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára
Sz. 106, BB 114 (1936) (forrás)
I. Andante tranquillo

II. Allegro

III. Adagio

IV. Allegro molto


Weöres Sándor: Rongyszőnyeg I-II.
(30.)
Suhanni múló fények közt
láthatatlan, tüztelen csillagként -
talán ez lett volna dolgom
s megteltem a föld minden szinével.

Mig van szenvedés, szenvedni akarok,
mért panaszkodom mégis?
Hét-szinü panaszom
haszontalan, mint a szivárvány.

Csupa sárkány a föld,
még gyönyöre is iszonyu:
falánkság és pusztulás
hálózza be minden örömét.

Lehajlás nélkül kelni át kiszabott időmön,
talán ez lett volna dolgom.
De én a zavaros forrásokból
teleittam magamat.

Fehérnek kellett volna maradnom,
s ahány színű szennye a földnek,
mind rám tapadt,
egészen tarka lettem.

Az iránt, aki küldött,
egy a hűség és ezer a hűtelenség.
Ezer szín ékesít engem
és megbánni nem birom.

Varázslatok

Bartók Béla: Cantata profana - A kilenc csodaszarvas

Volt egy öreg apó,
Volt néki, volt néki
Kilenc szép szál fia.
Nem nevelte őket
Semmi mesterségre,
Csak erdőket járni
Csak vadat vadászni.
És addig-addig
Vadászgattak, addig:
Szarvassá változtak
Ott a nagy erdőben.
És az ő szarvuk
Ajtón be nem térhet,
Csak betér az völgyekbe;
A karcsú testük
Gunyában nem járhat,
Csak járhat az lombok közt;
A lábuk nem lép
Tűzhely hamujába,
Csak a puha avarba;
A szájuk többé
Nem iszik pohárból,
Csak tiszta forrásból.

Addig nyomozgattak,
Utat tévesztettek,
Erdő sürüjében
Szarvasokká lettek:
Karcsú szarvasokká váltak
Erdő sürüjében.

*
Kedves édesapánk,
Ránk te sose célozz!
Mert téged mi tűzünk
A szarvunk hegyére
És úgy hajigálunk
Téged rétről rétre,
Téged kőről kőre,
Téged hegyről hegyre,
S téged hozzávágunk
Éles kősziklához:
Izzé-porrá zúzódsz
Kedves édes apánk!”

„Édes szeretteim,
Kedves gyermekeim,
Gyertek, gyertek haza,
Gyertek vélem haza,
Jó anyátok vár már!
Jöjjetek ti vélem
A jó anyátokhoz,
A ti jó anyátok
Várva vár magához.
A fáklyák már égnek,
Az asztal is készen,
A serlegek töltve.
Az asztalon serleg,
Anyátok kesereg; -
Serleg teli borral,
Jó anyátok gonddal.

„Kedves édes apánk,
Te csak eredj haza
A mi édes jó anyánkhoz!
De mi nem megyünk!
De mi nem megyünk:
Mert a mi szarvunk
Ajtón be nem térhet,
Csak betér az völgyekbe;
A mi karcsú testünk
Gunyában nem járhat,
Csak járhat az lombok közt;
Karcsú lábunk nem lép
Tűzhely hamujába,
Csak puha avarba;
A mi szájunk többé
Nem iszik pohárból,
Csak hűvös forrásból.

*
Volt egy öreg apó,
Volt néki, volt néki
Kilenc szép szál fia.
Nem nevelte őket
Semmi mesterségre,
Csak erdőket járni
Csak vadat vadászni.
És addig-addig
Vadászgattak, addig:
Szarvassá változtak
Ott a nagy erdőben.
És az ő szarvuk
Ajtón be nem térhet,
Csak betér az völgyekbe;
A karcsú testük
Gunyában nem járhat,
Csak járhat az lombok közt;
A lábuk nem lép
Tűzhely hamujába,
Csak a puha avarba;
A szájuk többé
Nem iszik pohárból,
Csak tiszta forrásból.

Bartók Béla (1881-1945): Cantata profana
Molto moderato, Allegro molto

Andante

Moderato



Juhász Ferenc: A szarvassá változott fiú kiáltozása a titkok kapujából (1955)