"S ez egy szó erejével kezdek el újra élni"

....................Paul Éluard: Szabadság

Kis irkalapjaimra........................................Az ébredő dülőkre

Padomra és a fákra....................................Kitáruló utakra
Homokra és a hóra.....................................Szétáradó terekre
.....Felírlak én...................................................Felírlak én

Minden beírt papírra.................................A fényre mely kigyullad
Minden üres papírra..................................A fényre mely elalszik
Ha nincs hamura kőre................................Sok régi otthonomra
......Felírlak én .................................................. Felírlak én

Ó képek aranyára .......................................Szobámnak a tükörben
Harcosok fegyverére ..................................Kettészelt gyümölcsére
Királyi koronákra ........................................Ágyam üres héjára
......Felírlak én ....................................................Felírlak én

Dzsungelre sivatagra...................................Nyalánk kis kutyusomra
Fészekre rekettyésre .................................A fülét hegyezőre
Zengő gyermekkoromra ............................S balog mancsára is
......Felírlak én ....................................................Felírlak én

Az éj csudáira ...............................................Ajtóm trambulinjára
Fehér cipó napokra .....................................Meghitt kis tárgyaimra
A mátka évszakokra ...................................Az áldott lángu tűzre
.......Felírlak én .....................................................Felírlak én

Az elrongyolt egekre ....................................A nyíló női testre
A lápra mely penész nap .............................Baráti homlokokra
S tóra mely eleven hold ...............................És felém tárt kezekre
.......Felírlak én .....................................................Felírlak én

Mezőre láthatárra ........................................Döbbenet ablakára
Szárnyra kelt madarakra ............................Figyelmes ajkivekre
Árnyak malmaira .........................................A csönd fölé magasan
.......Felírlak én .....................................................Felírlak én

A friss hajnali szélre......................................Feldúlt rejtekeimre
Tengerre és hajókra.....................................Ledőlt fároszaimra
A tébolyult csucsokra...................................Búmnak merő falára
.......Felírlak én......................................................Felírlak én

A habzó fellegekre.........................................A vágytalan hiányra
Verítékző viharra..........................................A meztelen magányra
A sűrű únt esőre............................................A halál grádicsára
.......Felírlak én.......................................................Felírlak én

Szikrázó villanásra........................................A boldog gyógyulásra
Tornyosuló szinekre.....................................A szétfoszló veszélyre
A meztelen valóra.........................................S emléktelen reményre
........Felírlak én......................................................Felírlak én

................................S ez egy szó erejével
................................Kezdek el újra élni
................................Hogy rád ismerjek s neveden
.....................................Szólítsalak

.......................................Szabadság.

/fordította: Somlyó György/


.

"Legyen mihozzánk szívetek szelíd"

François Villon - Ballade des pendus (Gérard Philipe előadásában)

Frères humains, qui après nous vivez,
N'ayez les coeurs contre nous endurcis,
Car, si pitié de nous pauvres avez,
Dieu en aura plus tôt de vous mercis.
Vous nous voyez ci attachés, cinq, six :
Quant à la chair, que trop avons nourrie,
Elle est piéça dévorée et pourrie,
Et nous, les os, devenons cendre et poudre.
De notre mal personne ne s'en rie ;
Mais priez Dieu que tous nous veuille absoudre!

Se frères vous clamons, pas n'en devez
Avoir dédain, quoique fûmes occis
Par justice. Toutefois, vous savez
Que tous hommes n'ont pas bon sens rassis.
Excusez-nous, puisque sommes transis,
Envers le fils de la Vierge Marie,
Que sa grâce ne soit pour nous tarie,
Nous préservant de l'infernale foudre.
Nous sommes morts, âme ne nous harie,
Mais priez Dieu que tous nous veuille absoudre!

La pluie nous a débués et lavés,
Et le soleil desséchés et noircis.
Pies, corbeaux nous ont les yeux cavés,
Et arraché la barbe et les sourcils.
Jamais nul temps nous ne sommes assis
Puis çà, puis là, comme le vent varie,
A son plaisir sans cesser nous charrie,
Plus becquetés d'oiseaux que dés à coudre.
Ne soyez donc de notre confrérie ;
Mais priez Dieu que tous nous veuille absoudre!

Prince Jésus, qui sur tous a maistrie,
Garde qu'Enfer n'ait de nous seigneurie :
A lui n'ayons que faire ne que soudre.
Hommes, ici n'a point de moquerie ;
Mais priez Dieu que tous nous veuille absoudre!


François Villon: Epithaphium - Melyet Villon készített a maga és cimborái számára, mikor együtt való felakasztásukat várták.

Társak, kik még világtok élitek,
Legyen mihozzánk szívetek szelíd,
Az Úr is majd enyhén ítéli meg,
Ki bús fejünkhöz szánva közelít.
Ím öt-hatával függünk körben itt
S már rothadó és tépett tetemeinket
Nem töltözi se dáridó, se ünnep,
Csak csont vagyunk már s por s hamu a végünk!
Gonosz teszen, ki ránk gúnnyal tekinget,
Kérjétek Istent, irgalmazzon nékünk!

Oh testvérek, ne légyen senkinek
Csúfság e jaj, bár átkos végre vitt
A törvény! Oh de hisz mindenkinek
A bölcs virtus szívében úgyse nyit.
Kérjétek hát ti, kikben él a hit,
A Szűz fiát, ne nézze vétkeinket,
Örök kegyelme tán nekünk is inthet,
S megóv: ne kelljen a pokolban égnünk!
Meghaltunk már, ne bántsanak már minket
Kérjétek Istent, irgalmazzon nékünk!

Reánk rohasztó bús eső pereg
S a hév nap szikkaszt és megfeketít,
Szemünk szedi holló- s varjúsereg
S szaggatja bajszunk s pillánk szőreit.
Nincs nyugovásunk percre sem! - repít
A változó szél s kedvére keringtet
S a sok csőrcsípés sebbel úgy behintett,
Hogy gyűszűlyuknál sűrűbb már a lékünk!
Utáljátok hát hirhedt tetteinket
S kérjétek Istent, irgalmazzon nékünk!

Ajánlás

Ég hercege! te ki vezérelsz mindent,
Őrizz: ne jussunk a Sátánhoz innét,
Ne légyen véle alkunk s fizetségünk!
S te nép! immár ne szidj, hogy végünk mint lett,
Hanem kérd Istent, irgalmazzon nékünk!

(Fordította: Tóth Árpád)

















Szász Endre: Villon
.