"Nem szabad félni!"

" - Maga azt hiszi, hogy ártatlan?"
   - Nem tudom."


"Belátom, nehéz függetleníteni magunkat az előitéletektől.
  Mindenféle előítélet csak bemocskolja az igazságot!"


" - Szerintem bűnös. Mit akarnak még?
   - Indokolja meg, hogy miért!
   - Legalább százszor elmondtam.
   - De nem győzött meg. Mondja el még egyszer!
     Szívesen rászánjuk az időt."

Tizenkét dühös ember



Valahol Európában - musical
Zene: Dés László, Szöveg: Nemes István
Kuksi dala - Nem szabad félni (Prológ)

Odakint most szörnyek járnak,
Apa mondta, bújjak el.
Az a baj, hogy nőnek az árnyak,
Feketén a falról néz a félelem,
Árnyék a félelem,
És elvinné ő az életem
Hát miért nincs senki most velem?
Csak lenne reggel már.

A maci végre alszik szépen,
Biztos jókat álmodik.
Anya én már nagy vagyok, érzem
Apa mondta várni kell,
de visszajön, azt mondta visszajön,
és akkor aztán majd lesz öröm
A szomszéd lány is visszajön,
Csak lenne reggel már.

Nem szabad félni!
Nem szabad félni!
Nem szabad félni!
Nem szabad félni!

Valahol Európában - Wikipedia
Valahol Európában - Zeneszöveg

Amiről eszembe jutott: 1, 2

"csillagos tenyerük közepén sarjadnak kék-lángú tüzek"

Varázslók 

Péli Tamás olajfestménye, 60X80 cm-es, farost

Bari Károly: Táltosfiú

Vakolatlan házam ajtaját
kudarcok baltái döngetik
felkelő nap fényével átdöfött
függönyöm vére elcsorog.

Dalolnak időtlen szeretetről
virradatot-szülő hétfejű anyák
csillagos tenyerük közepén
sarjadnak kék-lángú tüzek

Lándzsa-tollas hollók repülnek
csőrükből iszonyat meredez
fekete ködbe csavarják
magukat bálványaim.

Észrevette-e már valaki
pacsirták fészkelnek nyelvem alatt
vakolatlan házam titka
lelket-kitakaró keserű láz

Bár kudarcok baltái döngetik
kínomat-nyikorgó kéreg-ajtómat
énekek koszorúja zuhog számból
szikrázik pillantásotok rácsaira tett szívem

Füstöt furulyázok kényétek sípjain
vad szél püföl dobjaimon
sorsok kései táncolnak előttem
koponya morog küszöb alatt


A fekete madár - Tony Gatlif -  "Latcho Drom"   című filmjéből
                                           
.

"Nyári estéken a nyárfa alá ülök, és hallgatom a nyárfa hangjait." - Gondolatmenet: "vajon így történt-e minden...?"

1.

Szindbád

Midőn új kiadásban látom újra régi hajósomat, elfog a kétség:
vajon így történt-e minden, mint az ifjúkor szemével láttam?
Én már nem is emlékezem pontosan a dolgokra.
Fiatal olvasóim a megmondhatói, hogy helyesen
és igazságosan cselekedett-e Szindbád.
Menj, hajós, vitorláidra szívek vannak hímezve!
1917. Tavasz

Krúdy Gyula

Szindbád - NŐI ARCKÉP A KISVÁROSBAN - részlet Krúdy Gyula regényéből.

Szindbád -részletek Huszárik Zoltán filmjéből:




2.
A film operatőre Sára Sándor.

Sára Sándor Feldobott kő című filmjének mottója és a művész azóta is érvényes ars poeticája:

"Számon kérik tőled a történelmet s igazuk lesz.
Kérd számon a történelemtől az embert s igazad lesz."

3.

Umberto Eco: Loana hercegnő titokzatos tüze

"az emlékezés homályból, ködből, töredékességből létrehozott pillanatnyi egész, amit érzelmeink, tapasztalataink, a mindenkori jelen befolyásol"
(Mike Ágnes, Eco könyvét méltató cikkéből)
.

"De már lett volna fésű is az utca lányának hajában"

.
Hát nem jobb ez, mint cirkuszba menni? (részlet a Szindbád című filmből)

"Szindbád fagyöngy lett.

Egy gyöngy a rózsafüzérben, amelyet egy idős apáca viselt derekán, és így sokáig meglehetősen unalmas élete volt. Most már sajnálta, hogy nem választott másféle foglalkozást abban az osztályozó hivatalban, ahol halála után minden embernek kiadják a másvilági teendőket.Szindbád a foglalkozásokon végigtekintve, három hivatalon akadt meg a szeme, ahol véleménye szerint dologtalanul, csendben élheti napjait.

Az ólomkatonaság volt az egyik hivatal. Igen, pláne elveszett ólomkatonának lenni egy félhomályos padláson! Ennél különbet igazán nem kívánhat magának egy nyugállomány után kívánkozó férfiú. Szindbád már csaknem felcsapott ólom­katonának, amikor a hivatal ajtaján egy szürke szakállú, fájdalmas arcú aranymíves lépkedett be, a halántékán lőtt sebtől eredő lyuk. Öngyilkos lett az asszonyok miatt, miután a boltját az asszonyok miatt kifosztotta. Szindbádnak megesett a szíve a búbánatos szemű férfiúcskán; magában azt gondolta, hogy odafönt valóban ilyenek azok az emberek, akiket a nők megcsalnak, meglopnak, megrúgnak, és akire kíváncsiak, hogy mikor lövi magát fejbe az ablak alatt - lemondott tehát a katonai pályáról az aranymíves javára.

A foglalkozások közül nem nagyon idegenkedett a kontyfésű pályától sem. De az ember sohasem tudhatja előre, hogy hová kerül fésű alakjában. Talán éppen egy rossz és céda nő hajába. Akkor szinte mindegy volt, hogy életben marad Szindbád továbbra is. Ezért lett fagyöngy a rózsafüzérben. Itt sok dologra nem volt kilátás, aztán nagyon rossz helyre nem is kerülhet, asszonykéz tapogatja, és ez némely embernek még a halála után is jólesik. Sajnos, a nővér, aki a rózsafüzért derekán viselte, már idősebb volt ahhoz, hogy valamely érdekesebb imádságot mormoljon, miközben a fagyönggyé válott Szindbádot morzsolja ujjai között. Hétköznapi imák és kérések peregtek át Szindbádon. Egyszer jobb emésztésért, máskor az álmatlanság ellen, majd a főnöknő szigorúsága ellen, csak egyetlenegyszer volt valamely rejtett célzás bizonyos Ferenc atyáról. Szindbád felfigyelt: ejnye, tán csak nem? - gondolta a fagyöngy. Nem, nem, Ferenc atya a szent, öreg ember volt, aki erősen meghűlt az éjféli misén, és betegen feküdt a plébánián.

Ennyi jóság és áhítat közepette Szindbád elunta magát, és fájdalmasan konstatálta, hogy nem született kegyes célokra, és ha így megy tovább, sohasem kerül abba a kellemes helyzetbe, hogy levezekelje bűneit. Most már gyakran sajnálta, hogy nem lett ólomkatona. Ki tudja, ki tudhatná, miféle kalandjai lehetnek egy ólomkatonának? De már lett volna fésű is az utca lányának hajában, csak ezt a kegyes foglalkozást unta."

Szindbád álma (részlet)

Krúdy Gyula: Szindbád

Huszárik Zoltán: Szindbád

.

Napkeresők

Szécsi Magda: Csörgőkezű, Vödörjáró, Dobhasú
.
.

"Nincs ok nélküli vég"

Arszenyij Tarkovszkij: "Csakhogy ez már nem elég..." ("Только этого мало")

Hogy tovatünt e nyár!
Mintha nem lett volna még.
Bár verőfényben áll,
Csakhogy ez már nem elég!

Mint egy levél, a mult,
S amit adhatott az ég,
Minden ölembe hullt,
Csakhogy ez már nem elég!

Jó-rossz el nem tűnik,
Nincs ok nélküli vég,
Minden fényben ázik,
Csakhogy ez már nem elég!

Szárnyával betakart,
S oltalmat nyújtott az Ég,
Így minden sikerült,
Csakhogy ez már nem elég!

Minden ágacska ép,
Tűzben egy levél sem ég,
Áttetsző, tiszta, szép,
Csakhogy ez már nem elég!

(fordította: Fórizs László)

ez a vers Andrej Tarkovszkij Stalker című filmjében hallható.