"Akárki vagyok"

.

Papp Márió: Részleges tökély

Akárki vagyok

Vagyok

Ennyi bennem mindenképpen

Isteni

.

Magyarázat

.

Papp Márió: Magyarázat 

Bár kézenfekvő
és sok szempontból előnyös is volna
(kopásállóság nagyobb teherbírás)
alacsony porozitása mégsem teszi tanácsossá
     használatát
(elégtelenül issza be a vért
s alkalmi hantok sem képezhetők praktikusan
      belőle)
ezért mellőzik általában
a csataterek aszfaltozását
.

Hogy miként lehet verseket értékelni

Papp Márió: Hogy miként lehet verseket értékelni

Könnyen
hisz érzi azt az ember
nehezen
hisz embere válogatja
de persze leginkább sehogy
még szerencse hogy a vers nem is igényli
az értékelést
megjegyzem - gondolom - az olvasó sem igényli
meg aztán legvégül nincs is mit értékelni
elvégzi az értékelést maga a vers
ha a nagy időben akkor hát a nagy időben
kiköveteli magának egyszerűen
más kérdés hogy ettől még mindig és mindenhol
értékelik a verset
nyilvánosan többnyire fölöslegesen ostobán
és agresszíven
és értékelik intimusan is
néha egyenesen öntudatlanul
mindenesetre nehezen megoszthatóan
úgyhogy van mindig hívatlan
többé-kevébé hivatalos értékelés
és van persze hivatott értékelés is
de az totálisan exkluzív
és ez rendjén is van így
hogy mindösszesen az értékelés: gesztus
már amennyiben tartható
bizonyos adminisztratív legfeljebb pedagógiai gesztus
kicsit egyenlő a kiválasztással a felmutatással és
a megőrzéssel
de az az olvasóról szól már

Marad tehát a kérdés
miként lehet olvasókat értékelni

Ülni egy kövön

Papp Márió: Ülni egy kövön

Anyám HÉV-ezett egy sort
majd gyalogolt pár órát
hogy egy isten háta mögötti kövön üldögélhessen
Sokszor ottmaradt alkonyatig
egyedül
aztán a sötétben alig talált le a hegyről
Nem mondta soha
de lassacskán rájöttem
ő így ünnepel
Halála után többször nekivágtam
befordultam Pomáz után a sűrűbe
de azt a követ valahogy nem találtam
Beletelt egy évtizedbe mire rájöttem
nem is találhattam rá
mert rosszul kerestem
Nem vittem semmit magammal
nem volt ünnepelnivalóm sem
s nem is tudtam még ünnepelni
Kapni akartam és nem adni

Azóta az ünnepeknek egymás hajába ér a keze
hát még az ünneplőknek
Elnézem őket
előbb egy kicsit irigyen
aztán inkább szomorúan
hisz közibük tartoznék én
de hát hová is tartoznék
Jó szívvel nézem őket
mégsem látom hogy bármit hoztak volna

Hogy az ünneplőket szemlélem-e
vagy az ünnepben osztozókat
egyre megy
Csodavárókat látok
részesülni akarókat
senki nem akar semmit megosztani velem

Hogy keresték-e valaha azt a bizonyos követ
nem tudom
de nem találtak rá

"s nem elfutni helyben maradni"

Papp Márió: Férfikor

Egy kőben felismerni az időt
egy madárban megtalálni a fiatalságot
folyó vízben
alkonyi szélben nézni arcokat
és fellelni a voltat a mostanit a leendőt
magunkba botlani egy rönk mögött
egy parton végigvonultunkban
vizet eget magunkhoz fogadni
s nem elfutni
helyben maradni
bevárni a találkozást
talán csak ennyi
ennyi az egész

Én azt akarom

PAPP MÁRIÓ: ÉN AZT AKAROM

hogy nagy legyen
meg kék
és ne fújjon benne a szél

csak egy ajtaja legyen
nehogy csalni lehessen vele bárhogy is
és reggel is este legyen
hogy újból mellém feküdj
amikor felébredsz

de azért süssön a nap
meg folyjon egy folyó is benne
ne legyen határa se széle
és a sarkaiban fák meg madarak legyenek

egyedül legyünk
és sok barátunk legyen
az ablakon folyton kedves vendégek kopogtassanak
és mindenki együtt legyen mindenkivel

....................................................................................

Papp Márió, író, költő, műfordító, újságíró
Budapesten született (1948. július 27.)

Édesanyja: Matán Emília (horváth nemzetiségű)

Érettségi: Toldy Ferenc Gimnáziumban

Az Irószövetség tagja: 
Az Akusztika Alapítvány alapító tagja, (Fiatal Dalosok Találkozója)
"Közméltóság" magazin főszerkesztője 

MÚOSZ tag és ezen belül a MÚOSZ Vállalati és Ügyfélkapcsolati Lapok Szakosztályának alapító tagja:

A Láng Sport Egyesület játékosa 
Kedvenc sakkozója szerintem Emanuel Lasker 

Művei:
Versei, írásai jelentek meg
a Kortárs, Látóhatár, Nagyvilág, Színkép, Forrás folyóiratokban,
szerepel
az Ifjúsági Szemle,
a „…csönd vagy te színészkirály” (Latinovitsra emlékező),
"Az örvénylő-szívű vándor" (Kormos Istvánra emlékező),
a "Tűzpróba",
a "Verses országjárás", és
a "Beszélgetések Petri Györggyel" című antológiákban illetve esszégyűjteményekben

valamint:
Arckép, háttérben ifjúsággal, versek, 1976;
A felszínesség diadala. Esztétikai tanulmány a sznobizmusról és a giccsről, tan., 1977;
Túlérettségi, filmforgatókönyv, 1980;
Fáziskésés, versek, 1989;
Halálosan ébren, versek, 1991;
Határtalan családok. Horvát költők, szerk., ford., 1991;
Vetetlen égen. Sárvár - tizenegyedszer. Diákírók, diákköltők antológiája, szerk., 1991;
Nagy vadászkönyv, szerk., 1992;
A kaland vége, versek, 1997;
100 híres ember 100 sakkjátszmája 1997.
Köszönöm jól, versek, 2000
Én írok önnek, versek, 2001
Így sakkoztak ők, 2003
Iskolánk (Mária Ludovikától Raul Wallenberig), szerk., 2004
Magyarország 1000 csodája, 2006
Szerelmem Horvátország, 2006
Egy pornográf történet /Tanulságok sakklépésben, 2006
A Magyar Sakkvilág (MSV) állandó szerzője

Díjai:
Nívódíj 1977,
KISZ-díj 1978,
SZOT-ösztöndíj 1980,
A Művelődési Minisztérium Dicsérete 1983,
Móricz Zsigmond-ösztöndíj 1984.