"torkuk mélyén csönddé-fagyott szeretet várja a virradatot"

Porajmos

Porrajmos - Galamus cikk



Sírok apám, sírok

Bari Károly: Éjszaka

Álmok porfelhőiben jajgatnak az

emberek; rettenetes suhogással szállnak
a mezők fölé, élesre-töltött kapájuk
megcsikordul a földben: csontok,
felébrednek,
valahol elsüllyedt a hold egy felhő-ingoványban,
holnapra úgyis előkaparja magának az éjszaka,
fehérre meszelt házak csordája legel az útszélen,
ablak-fogaikkal csillagot harapnak,
torkuk mélyén csönddé-fagyott szeretet várja
a virradatot.

Bari Károly: Cigányok sírjánál 

Keserves gönceik rákövültek az időre,
farkas-szilaj szemükben elparázslott a tűz,
szívük kamráiban gyökerek dörömbölnek,
arcukon ezüst-fátyol fénylik: csiganyál,
virág-agancsos fű-sátor gomolyog
fölöttük, fejüktől tűzve bodza-feszület,
senki sem vette észre, hogy
vad cigány-sorsuk ága megroppant,
észrevétlen mentek el a világból,
görcsös fák nőttek izmos karjaikból,
száraz lábuk csillagot lépett
a zuhogó felhő-mezőkre.

Kovács József Hontalan: A cet háta

mint akit szívlövés ért
s leteríti a fájdalom súlya
madárszárny fárad így el
a jeges óceánba bukva

s amíg a roppant víz
felé zuhan imbolyogva
elhiszi hogy most már
minden pusztuláson túl van

s mikorra halálos örvénybe
csapódna összetörve végleg
kiemelkedik a létezés mélyéből
egy bálnahát mint a jelenések

a végtelent őrzi így az Isten
amíg a madár a cet hátán reszket
az ember szabadon élheti sorsát
ameddig ilyen hajókon megpihenhet