"Nyári estéken a nyárfa alá ülök, és hallgatom a nyárfa hangjait." - Gondolatmenet: "vajon így történt-e minden...?"

1.

Szindbád

Midőn új kiadásban látom újra régi hajósomat, elfog a kétség:
vajon így történt-e minden, mint az ifjúkor szemével láttam?
Én már nem is emlékezem pontosan a dolgokra.
Fiatal olvasóim a megmondhatói, hogy helyesen
és igazságosan cselekedett-e Szindbád.
Menj, hajós, vitorláidra szívek vannak hímezve!
1917. Tavasz

Krúdy Gyula

Szindbád - NŐI ARCKÉP A KISVÁROSBAN - részlet Krúdy Gyula regényéből.

Szindbád -részletek Huszárik Zoltán filmjéből:




2.
A film operatőre Sára Sándor.

Sára Sándor Feldobott kő című filmjének mottója és a művész azóta is érvényes ars poeticája:

"Számon kérik tőled a történelmet s igazuk lesz.
Kérd számon a történelemtől az embert s igazad lesz."

3.

Umberto Eco: Loana hercegnő titokzatos tüze

"az emlékezés homályból, ködből, töredékességből létrehozott pillanatnyi egész, amit érzelmeink, tapasztalataink, a mindenkori jelen befolyásol"
(Mike Ágnes, Eco könyvét méltató cikkéből)
.

"De már lett volna fésű is az utca lányának hajában"

.
Hát nem jobb ez, mint cirkuszba menni? (részlet a Szindbád című filmből)

"Szindbád fagyöngy lett.

Egy gyöngy a rózsafüzérben, amelyet egy idős apáca viselt derekán, és így sokáig meglehetősen unalmas élete volt. Most már sajnálta, hogy nem választott másféle foglalkozást abban az osztályozó hivatalban, ahol halála után minden embernek kiadják a másvilági teendőket.Szindbád a foglalkozásokon végigtekintve, három hivatalon akadt meg a szeme, ahol véleménye szerint dologtalanul, csendben élheti napjait.

Az ólomkatonaság volt az egyik hivatal. Igen, pláne elveszett ólomkatonának lenni egy félhomályos padláson! Ennél különbet igazán nem kívánhat magának egy nyugállomány után kívánkozó férfiú. Szindbád már csaknem felcsapott ólom­katonának, amikor a hivatal ajtaján egy szürke szakállú, fájdalmas arcú aranymíves lépkedett be, a halántékán lőtt sebtől eredő lyuk. Öngyilkos lett az asszonyok miatt, miután a boltját az asszonyok miatt kifosztotta. Szindbádnak megesett a szíve a búbánatos szemű férfiúcskán; magában azt gondolta, hogy odafönt valóban ilyenek azok az emberek, akiket a nők megcsalnak, meglopnak, megrúgnak, és akire kíváncsiak, hogy mikor lövi magát fejbe az ablak alatt - lemondott tehát a katonai pályáról az aranymíves javára.

A foglalkozások közül nem nagyon idegenkedett a kontyfésű pályától sem. De az ember sohasem tudhatja előre, hogy hová kerül fésű alakjában. Talán éppen egy rossz és céda nő hajába. Akkor szinte mindegy volt, hogy életben marad Szindbád továbbra is. Ezért lett fagyöngy a rózsafüzérben. Itt sok dologra nem volt kilátás, aztán nagyon rossz helyre nem is kerülhet, asszonykéz tapogatja, és ez némely embernek még a halála után is jólesik. Sajnos, a nővér, aki a rózsafüzért derekán viselte, már idősebb volt ahhoz, hogy valamely érdekesebb imádságot mormoljon, miközben a fagyönggyé válott Szindbádot morzsolja ujjai között. Hétköznapi imák és kérések peregtek át Szindbádon. Egyszer jobb emésztésért, máskor az álmatlanság ellen, majd a főnöknő szigorúsága ellen, csak egyetlenegyszer volt valamely rejtett célzás bizonyos Ferenc atyáról. Szindbád felfigyelt: ejnye, tán csak nem? - gondolta a fagyöngy. Nem, nem, Ferenc atya a szent, öreg ember volt, aki erősen meghűlt az éjféli misén, és betegen feküdt a plébánián.

Ennyi jóság és áhítat közepette Szindbád elunta magát, és fájdalmasan konstatálta, hogy nem született kegyes célokra, és ha így megy tovább, sohasem kerül abba a kellemes helyzetbe, hogy levezekelje bűneit. Most már gyakran sajnálta, hogy nem lett ólomkatona. Ki tudja, ki tudhatná, miféle kalandjai lehetnek egy ólomkatonának? De már lett volna fésű is az utca lányának hajában, csak ezt a kegyes foglalkozást unta."

Szindbád álma (részlet)

Krúdy Gyula: Szindbád

Huszárik Zoltán: Szindbád

.