.
"Azóta több mint száz esztendő múlt el s a magyar jakobinusok követeléseinek nem kis része valósággá vált:
a jobbágyság fölszabadult, jogegyenlőség lett, a közös teherviselés életbe lépett, alkotmányos képviselet van az országban, vallásszabadság, sajtószabadság és több efelé, így van legalább megírva a törvényekben.
Bekövetkezett-e azonban a valóságban is az a boldogság, amelyet a magyar jakobinusok ez intézményektől vártak?
Nézzünk széjjel!
A jobbágyság fölszabadult! De mi haszna belőle!? Van-e birtoka? Van-e elegendő bére, élelme, ruházata? Van-e módjában gyerekeit taníttatni, műveltté nevelni? Van-e része az emberiség anyagi és szellemi kincseiben?
Nincs!
Jogegyenlőség lett! Egyenlő-e a gazdag ember és a szegény ember? Kit zárnak be, ha nyomorában egy zsemlyét vett el éhező gyermeke számára és kit halmoznak el kitüntetésekkel, ha milliókat harácsolt össze? Kit sebez meg a csendőrszurony, ha sorsa javítására kísérletet tesz és kit ünnepelnek a haza támaszaként, ha gazdagodására igénybe veszi az állam minden erőit? Törvény előtt egy-e az értéke a gazdag ember szavának és a szegény ember esküjének?
Nem! —
Közös a teherviselés! Ki az, akinek százféle adóba nyúzzák a bőrét? Láttatok-e már gazdag embert, akit az adóvégrehajtó tett tönkre? S hányat láttatok szegényt, akit az adóvégrehajtó üldözött Amerikába? Jövedelmének milyen részét fizeti el a szegény ember fogyasztási adóban? S jövedelmének milyen részét költi a gazdag ember fogyasztási adóval terhelt javakra? Igaz-e a közös teherviselés?
Hazugság!
Népképviselet van! Hányan ülnek a munkásság nevében az ország házában? Egy sem!
Szabadság van! Szabad gyűlölni a más felekezeten lévőt! Szabad becsukni azt, aki véleményét nyíltan kimondja! Szabad elrabolni könyveinket, újságjainkat! Szabad csendőrgolyót röpíteni közénk, ha nem búcsúra gyűlünk össze! Szabad betörni egyleteinkbe, ha ott nem az olvasót forgatjuk! Szabad lánczra verni azt, aki megunta ez országot! Van-e, ami tilos?
Nincs! —
Ezt értük meg száz évvel a jakobinusok mártírhalála után."
