„Szervusztok pajtikák”

Kemény Henrik (1925. január 29. – 2011. november 30.)

"Nem siratok a múltamban semmit."

"Vallom és hirdetem, hogy nincs értékesebb, hatalmasabb és szebb, mint az élet. Mindig szép és mindenütt. Fetrengett a lelkem sokszor porban is, sárban is. De mindig új és új magasságai jöttek az életnek. Az élet szent, szép, hatalmas és értékes valami. A sárban is szép, a szűz havasi tetőn is. Mert mélység és magasság az élet.

Nem siratok a múltamban semmit. Még a csúnya, bormámoros éjszakákat sem, melyekbe fiatal vérem őrült lüktetése kergetett. Semmiféle életben nincs szégyellni való. Pénzt, polgári módot, borostyánt nem hajszoltam. Csak önmagamat akartam megtalálni, s ma már úgy érzem: büszke, szabad és bölcs vagyok."

Szilágy 1903. november 26. 

Ady Endre: Itthon vagyok - (részlet)

Ady Endre: Sorsunk

Van az életben egy-egy pillanat,
Erősnek hisszük szerfelett magunkat.
Lelkünk repül, száll, magával ragad,
Bús aggodalmak mindhiába húznak.
Csalóka álmok léghajóján
A vihar szépen fellegekbe tüntet,
Míg lenn a földön kárörvendő,
Gúnyos kacajjal röhögnek bennünket.

Van az életben egy-egy pillanat,
Hogy nem várunk már semmit a világtól,
Leroskadunk bánat terhe alatt,
Szivünk mindenkit megátkozva vádol.
Míg porba hullva megsiratjuk,
Mi porba döntött - sok keserü álmunk,
Nincs egy szem, amely könnyet ejtsen,
Míg testet öltött fájdalmakká válunk.

*

Ez a mi sorsunk, mindörökre ez,
Szivünk a vágyak tengerén evez,
Hajónkat szélvész, vihar összetépi,
De egy zord erő küzdelemre készti.
Bolyongunk, égünk, lelkesedve, vágyva,
Nincs egy reményünk, mely valóra válna,
Míg sírba visz az önvád néma átka.

Ady Endre - magyar-irodalom.elte.hu
Ady Endre összes költeménye
Ady Endre összes prózai műve

Mad world

Mad world

All around me are familiar faces
Worn out places
Worn out faces
Bright and early for the daily races
Going no where
Going no where
And I find it kind of funny
I find it kind of sad
The dreams in which I'm dying are the bestI've ever had
I find it hard to tell you
'Cause I find it hard to take
When people run in circles it's a very very

Mad world
Mad world

Went to school and I was very nervous
No one knew me
No one knew me
Hello teacher tell me what's my lesson
Look right through me
Look right through me

And I find it kind of funny
I find it kind of sad
The dreams in which I'm dying are the bestI've ever had
I find it hard to tell you
'Cause I find it hard to take
When people run in circles it's a very very

Mad world
Mad world

Sem emlék, sem varázslat

Radnóti Miklós: Sem emlék, sem varázslat

Eddig úgy ült szívemben a sok, rejtett harag,
mint alma magházában a négerbarna mag,
és tudtam, hogy egy angyal kisér, kezében kard van,
mögöttem jár, vigyáz rám s megvéd, ha kell, a bajban.
De aki egyszer egy vad hajnalon arra ébred,
hogy minden összeomlott s elindul mint kisértet,
kis holmiját elhagyja s jóformán meztelen,
annak szép, könnyüléptű szivében megterem
az érett és tünődő kevésszavú alázat,
az másról szól, ha lázad, nem önnön érdekéről,
az már egy messzefénylő szabad jövő felé tör.

Semmim se volt s nem is lesz immár sosem nekem,
merengj el hát egy percre e gazdag életen;
szivemben nincs harag már, bosszú nem érdekel,
a világ ujraépül, - s bár tiltják énekem,
az új falak tövében felhangzik majd szavam;
magamban élem át már mindazt, mi hátravan,
nem nézek vissza többé s tudom, nem véd meg engem
sem emlék, sem varázslat, - baljós a menny felettem;
ha megpillantsz, barátom, fordulj el és legyints.
Hol azelőtt az angyal állt a karddal, -
talán most senki sincs.

1944. április 30.


Radnóti Miklós: Zsivajgó pálmafán

Zsivajgó pálmafán
ülnék legszívesebben,
didergő földi testben
kuporgó égi lélek.

Tudós majmok körében
ülhetnék fenn a fán
és éles hangjuk fényes
záporként hullna rám;

tanulnám dallamuk
és vélük zengenék,
csodálkoznék vidáman,
hogy orruk és faruk
egyforma kék.

És óriás nap égne
a megszállt fák felett,
s szégyenleném magam
az emberfaj helyett;

a majmok értenének,
bennük még ép az elme, -
s talán ha köztük élnék,
nekem is megadatnék
a jó halál kegyelme.

1944. április 5.

Csíkszentmihályi Mihály

Csíkszentmihályi Mihály - Wikipedia

Az öröm művészete - Szeretlek Magyarország

Csíkszentmihályi Mihály: Flow - Az áramlat / A tökéletes élmény pszichológiája - Jegyzetem a könyvhöz (2001)

"s bekopogtak: "Hé! nyitni odabenn!..."

Kakasszó harsant át a Reggelen

s bekopogtak: "Hé! nyitni odabenn!

Nincs sok időnk, s ha egyszer elmegyünk,

nem jövünk vissza sohasem." 

                               (Rubaiyat-III. / ford: Szabó Lőrinc)

Rubaiyat Omar Khayyam

1.

2.

3.

4.

5.

6.


Rubaiyat angol és perzsa nyelven
The Rubaiyat - Edward Fitzgerald

Omar Khayyám - Wikipedia

Omar Khajjám sátra alatt - Terebess

Rubaiyat - Szabó Lőrinc fordításában

Szerelem

A Kutya éji dala c. Bódy Gábor filmből http://video.google.com/videoplay?docid=979764829318528066

Wahorn András: Szerelem

Már megint itt van a szerelem
Már megint izzad a tenyerem
Minek, minek, minek, minek

Már megint csak őrája gondolok
Már megint csak akarok egy nagyot
Minek, minek, minek, minek

Már megint csak őt látom mindenütt
Már megintcsak őt hallom mindenütt
Minek, minek, minek, minek

Szerelem, szerelem, szerelem
Szerelem, szerelem, szerelem
Köpni kell, köpni kell, pü, pü
Ráááá

Wahorn András: Üres szoba

Sáná Tová umetuká! - Szeptemberi újév: 5772

Szeptemberi újév: 5770, 5771

Tánc

Birtalan Ferenc: Tánc

a tánc a kályhától indul
a vers az ablakomtól
fekete betűk fehér alap
tér időtelenség
örök-munkanap

kinézek írom
minap az Iguazút láttam
Argentína Brazília határán
zuhogó víztömeg
nézem asztalomtól könyökölve
nem tudom melyik a szebb
a kies távol-világok
vagy amit itt
a hurutos őszből látok

volt napsütés elég
utána minek menjek
szétválik tisztaság szemét
rend kell
rendet teremtek
a tánc a kályhától
de vers van mindenütt
hat évtized
eposz vagy épp etűd
rég nem én döntöm el
nézek az őszre
esik mert esni kell
de keletről
mintha a nap

valaha látni akartam
a Tadzs Mahalt
Párizst
már egyik sem hiányzik
szembenéztem Gízában
a Szfinxszel hatalmas
összemérhető ma minddel

kicsik vagyunk akár az ablak
rád nézek megmutatlak
magában hord egy versjel
kályha nincs
ott a radiátor
indulj el onnan
táncolj
forog a világ forgok veled

a vers fájhat
értheted bárhol
ám érezni másutt nem lehet
csak ahol már nem vagy
ahonnan hiányzol

A verset bejegyeztem: 2011. 09.28-án

"Nem szabad félni!"

" - Maga azt hiszi, hogy ártatlan?"
   - Nem tudom."


"Belátom, nehéz függetleníteni magunkat az előitéletektől.
  Mindenféle előítélet csak bemocskolja az igazságot!"


" - Szerintem bűnös. Mit akarnak még?
   - Indokolja meg, hogy miért!
   - Legalább százszor elmondtam.
   - De nem győzött meg. Mondja el még egyszer!
     Szívesen rászánjuk az időt."

Tizenkét dühös ember



Valahol Európában - musical
Zene: Dés László, Szöveg: Nemes István
Kuksi dala - Nem szabad félni (Prológ)

Odakint most szörnyek járnak,
Apa mondta, bújjak el.
Az a baj, hogy nőnek az árnyak,
Feketén a falról néz a félelem,
Árnyék a félelem,
És elvinné ő az életem
Hát miért nincs senki most velem?
Csak lenne reggel már.

A maci végre alszik szépen,
Biztos jókat álmodik.
Anya én már nagy vagyok, érzem
Apa mondta várni kell,
de visszajön, azt mondta visszajön,
és akkor aztán majd lesz öröm
A szomszéd lány is visszajön,
Csak lenne reggel már.

Nem szabad félni!
Nem szabad félni!
Nem szabad félni!
Nem szabad félni!

Valahol Európában - Wikipedia
Valahol Európában - Zeneszöveg

Amiről eszembe jutott: 1, 2

"I believe a leaf of grass is no less"

Joan Manuel Serrat
  Brúnónak, az "útjelző"-nek
Walt Whitman: Una Hoja de Hierba 
Creo que una brizna de yerba no es menos
que el camino que recorren las estrellas.
Y que la hormiga es perfecta.
Y que también lo son el grano de arena
y el huevo del zorzal.
Y que la rana es una obra maestra, digna de las más altas.
Y que la zarzamora podría adornar los salones del cielo.
Y que la menor articulación de mi mano
puede humillar a todas las máquinas.
Y que una vaca, paciendo con la cabeza baja,
supera a todas las estatuas.
Y que un ratón, es un milagro
capaz de asombrar a millones de incrédulos.

Este es un canto de amor y respeto
a la más grande de todas las maravillas, que es la vida humana.
Y yo también lo creo.

Walt Whitman: Leaves of Grass. 1900.
Song of myself
31.
I believe a leaf of grass is no less than the journey-work of the stars,
And the pismire is equally perfect, and a grain of sand, and the
         egg of the wren,
And the tree-toad is a chef-d'oeuvre for the highest,
And the running blackberry would adorn the parlors of heaven,
And the narrowest hinge in my hand puts to scorn all machinery,
And the cow crunching with depress'd head surpasses any statue,
And a mouse is miracle enough to stagger sextillions of infidels.

I find I incorporate gneiss, coal, long-threaded moss, fruits, grains,
         esculent roots,
And am stucco'd with quadrupeds and birds all over,
And have distanced what is behind me for good reasons,
But call any thing back again when I desire it.

31
Hiszem, hogy a csillagok müvénél egyetlen fűszál sem kevesebb,
S csakugy tökéletes a hangya, meg a homokszem, s az ökörszem tojása nem kevésbé,
S a varangyban a magasság remekmüvének dicsérete szól,
S a mennyek termeit vadszederinda diszíti fel,
S legkisebb ízem, ujjam porca gépeket gunyol,
S a kérőző tehén lehorgasztott fejével túltesz minden szobrokon,
S a kis egér is akkora csoda, meg kéne hogy rendítsen millió pogányt.
Tudom, a kőzetet, szenet, szálas mohát, gyümölcsöt, gabonát, sőt, édes gyökért is, - mindezt magamban hordozom,
S hogy négylábúak és madarak diszítenek tetőtől talpig,
S hogy jó okom van távolodni mindattól, amit már magam mögött hagytam el,
De visszahívok bármit is, ha megkivánom.

Fordította: Füst Milán

Walt Whitman versei / Ének magamról - Gáspár Endre, Füst Milán, Raáb György fordításában a MEK-en

"s mégis oly jólesik"

Szabó Lőrinc: Pillanatok

Mióta tegnap megcsókoltalak
s te sóváran (de csak egy pillanatra,
mert máris tiltakoztál!) remegő
térdeid közt hagytad a térdemet:
folyton elém rajzol a hála, folyton
előttem állsz, utcán és munka közben
folyton beléd ütközöm: hátracsukló
fejedet látom, kigyúlt arcodat,
csukott szemedet s a kínzó gyönyörvágy
gyönyörű mosolyát az ajkadon.
Ilyenkor egy-egy pillanatra én is
lehúnyom a szemem és szédülök:
érzem közeled, arcom arcod édes
vonalaiban fürdik, kezemet
sütik forró kebleid, újra csókolsz,
s én rémülten ébredek: óh, hisz ez
már őrület – s mégis oly jólesik
beléd veszteni magamat: egész
tested körülömöl és én boldogan
nyargalok szét lobogó ereidben.

"Ki tudja, hol vagyok?"

Makám
Krulik Zoltán: A pillangó és a holló

Szállj, szállj pillangó,
Hét szivárvány: hét ajtó.
Hét rét – neked való
Héttorony-lakó!

Szélvész, ha elsodor,
Rád találok valahol,
Falevél, vagy puha por,
Elrejt a bokor.

Hét ég, mi körbe fog,
Hold, a Nap s a csillagok.
Hintám forog, forog.
Ki tudja, hol vagyok?

Hej, hej, vígan jó,
Csapra verve négy hordó.
Kár, kár vén holló,
Elszállt a hajó.

Makám dalszövegei
Makám - Google Videó
Makám-ról - Magyar multi-kulti (Ken Hunt fRoots Magazin)

"s akarjuk is kimondani, akarjuk, s legyen is miért"

Arthur Rimbaud: A magánhangzók szonettje

Szurok Á! hó É! rőt I! zöld Ü! kék O! - csak egyszer
lehessek titkotok mind elbeszélni bátor!
Á!: - bolyhos öv, mely a setét legyek faráról
csillog, ha szörnyü bűzt belepnek lomha testtel!

Á! árnyak öble! É! hűs párák, tiszta sátor,
halk hóvirág, királyi hermelin, jégtűs gleccser!
I! bíborok, kihányt vér, kacagógörcs a keccsel
vonagló női ajkon, ha düh rándítja s mámor!

Ü!: - az isteni tenger nyugodt, gyürűző tánca,
nyájjal hintett fenyér csöndje, tudósok ránca
a békés homlokon, mit alkimia tép föl. -

Ó!: - szörnyü harsonák, mik ítéletre zengnek,
és Csönd, melyben világok és angyalok kerengnek,
Oméga! - viola sugár az Ő szeméből.

Tóth Árpád fordítása





Kondor Béla: Értekezés a színekről

A fehér gyász-szín,
könnyekkel sós vízben mosdatott
feketeség.
Karok, combok, a kényes nyak
és holdvilágképű hűs hasak
színe, ahová fejet hajthatsz
szomorúságodban fülelni.

A vörös vércsomók, erek
és kiáltozások szép színe.
A vörös csavaros út
a kékbefulladó kék hegyre fel;
és nincsen alatta semmi hegy.
A szürke, mint haldokló
motorok gőze;
lármás és rossz szagú.

A lila szín titkos ösvény
és menetelnek rajt
sárga öltözékben sokan.
Lábuk helyett csizma
s a fejük helyett narancs,
rémülten lángoló narancs.

A barna pedig gömbalakú
és ráncos, mint a Föld nyaka.

A zöld meg vékony abroncs;
a tenger ki ne loccsanjon
– az a mérges tenger
füst, kén és lehellet
ne törjön elő,
amikor az Úristen
vigyázni restell.

Kondor Béla: Nem tudom

Nem tudom
vagyok-e költő,
talán embernek is kevés
az erőm.

Van-e helyem
ahonnan a sötét
magasság felé rugaszkodhatom
szétnézni.

Ez a bujkálás
az enyém-e
vagy a milliárd lebukott
vágyé,

angyalviaskodás
ördögröfögés
vagy az igazságból kimaradottak
soványsága?


Szécsi Margit: Kondor Bélának

Ó, ripacsos gyémánt-szobor!
Átlátszó-tiszta életed,
hibáid is tündöklenek.
Vigyázzon ránk kettős erőd:
az igazság, s a képzelet.
Bontsd ki fekete szárnyadat,
rajzold föl látomásodat,
e fuldokló élet s halál
egyivású jelenéseit,
hogy az igazak lássanak.
Legyen végre becsülete
a tudásnak, a játéknak,
s a szigorral gyönyörűen
megvalósított szándéknak.
Hogy képeidről tanuljuk
minden dolgoknak új nevét,
s akarjuk is kimondani,
akarjuk, s legyen is miért.


  "Elszállt mellőlem egy arkangyal, Kondor Béla. Szárnya szelével megütötte úgy a szívem, hogy ma is inog. Margitka karácsonykor előveszi a szájmuzsikát, amit földijétől, a lőrinci szárnyasfiútól kapott a halál előtt. S könnyezve fújja, hogy: Mennyből az angyal. Én pedig karácsonyi szivarra gyújtok s eltűnődöm. /1974. Szeptember/ " - Nagy László: Életem (részlet) 

Kondor Béla: Bukott angyal

"torkuk mélyén csönddé-fagyott szeretet várja a virradatot"

Porajmos

Porrajmos - Galamus cikk



Sírok apám, sírok

Bari Károly: Éjszaka

Álmok porfelhőiben jajgatnak az

emberek; rettenetes suhogással szállnak
a mezők fölé, élesre-töltött kapájuk
megcsikordul a földben: csontok,
felébrednek,
valahol elsüllyedt a hold egy felhő-ingoványban,
holnapra úgyis előkaparja magának az éjszaka,
fehérre meszelt házak csordája legel az útszélen,
ablak-fogaikkal csillagot harapnak,
torkuk mélyén csönddé-fagyott szeretet várja
a virradatot.

Bari Károly: Cigányok sírjánál 

Keserves gönceik rákövültek az időre,
farkas-szilaj szemükben elparázslott a tűz,
szívük kamráiban gyökerek dörömbölnek,
arcukon ezüst-fátyol fénylik: csiganyál,
virág-agancsos fű-sátor gomolyog
fölöttük, fejüktől tűzve bodza-feszület,
senki sem vette észre, hogy
vad cigány-sorsuk ága megroppant,
észrevétlen mentek el a világból,
görcsös fák nőttek izmos karjaikból,
száraz lábuk csillagot lépett
a zuhogó felhő-mezőkre.

Kovács József Hontalan: A cet háta

mint akit szívlövés ért
s leteríti a fájdalom súlya
madárszárny fárad így el
a jeges óceánba bukva

s amíg a roppant víz
felé zuhan imbolyogva
elhiszi hogy most már
minden pusztuláson túl van

s mikorra halálos örvénybe
csapódna összetörve végleg
kiemelkedik a létezés mélyéből
egy bálnahát mint a jelenések

a végtelent őrzi így az Isten
amíg a madár a cet hátán reszket
az ember szabadon élheti sorsát
ameddig ilyen hajókon megpihenhet

"Эх ты, Волга, мать-река, / Широка и глубока"

Эй, ухнем, эй, ухнем!
Еще разик, еще раз!
Эй, ухнем, эй, ухнем!
Еще разик, еще раз!

Разовьем мы березу,
Разовьем мы кудряву,
Ай да, да, ай да!
Ай да, да, ай да!
Разовьем мы кудряву.

Эй, ухнем, эй, ухнем!
Еще разик, еще раз!
Эй, ухнем, эй, ухнем!
Еще разик, еще раз!

Мы по бережку идем,
Песню солнышку поем,
Ай да, да, ай да!
Ай да, да, ай да!
Песню солнышку, поем!

Эй, ухнем, эй, ухнем!
Еще разик, еще раз!
Эй, ухнем, ей, ухнем!
Еще разик, еще раз!

Эх ты, Волга, мать-река,
Широка и глубока,
Ай да, да, ай да!
Ай да, да, ай да!
Широка и глубока!

Эй, ухнем, ей, ухнем!

Еще разик, еще раз!

Эй, ухнем, ей, ухнем!

Эй, ухнем!

И. Репин - Бурлаки на Волге