"az albatroszok bakancsosan bóklásztak"

Nagy László: Délsziget nincs

Fázott a lélek is, húztunk délnek,
akár a fecskék, ha elvillannak,
nikkel-palackunk tükör-kútja
forralt bort a kékülés ellen
lökött még torkunkba, de szemközt
lokomotívok jégcsaposan
zakatoltak délről, nem hihettük,
hogy álnok a holnap délszigete,
élcelődtünk vacogva, micsoda
mozdonyok, micsoda pálinka-főző
lehetne belőlük, mennyi vörösréz-
cső és karika, de végül is:
láttuk a pálmákat jég-bilincsben,
férfiak vénasszony-kendőt kötve
védték a fülüket, s a költők
madarai: az albatroszok
bakancsosan bóklásztak elénk –
és megfordult a lelkünk, csak vissza,
vissza az északi kard-élekbe,
ahol immár természetes a tél.

Békés, boldog, új esztendőt kívánok mindannyiunknak! :)

Nagy László: Adjon az Isten

Adjon az Isten
szerencsét,
szerelmet, forró
kemencét,
üres vékámba
gabonát,
árva kezembe
parolát,
lámpámba lángot,
ne kelljen
korán az ágyra
hevernem,
kérdésre választ
õ küldjön,
hogy hitem széjjel
ne dűljön,
adjon az Isten
fényeket,
temetõk helyett
életet –
nekem a kérés
nagy szégyen,
adjon úgyis, ha
nem kérem.

"s akarjuk is kimondani, akarjuk, s legyen is miért"

Arthur Rimbaud: A magánhangzók szonettje

Szurok Á! hó É! rőt I! zöld Ü! kék O! - csak egyszer
lehessek titkotok mind elbeszélni bátor!
Á!: - bolyhos öv, mely a setét legyek faráról
csillog, ha szörnyü bűzt belepnek lomha testtel!

Á! árnyak öble! É! hűs párák, tiszta sátor,
halk hóvirág, királyi hermelin, jégtűs gleccser!
I! bíborok, kihányt vér, kacagógörcs a keccsel
vonagló női ajkon, ha düh rándítja s mámor!

Ü!: - az isteni tenger nyugodt, gyürűző tánca,
nyájjal hintett fenyér csöndje, tudósok ránca
a békés homlokon, mit alkimia tép föl. -

Ó!: - szörnyü harsonák, mik ítéletre zengnek,
és Csönd, melyben világok és angyalok kerengnek,
Oméga! - viola sugár az Ő szeméből.

Tóth Árpád fordítása





Kondor Béla: Értekezés a színekről

A fehér gyász-szín,
könnyekkel sós vízben mosdatott
feketeség.
Karok, combok, a kényes nyak
és holdvilágképű hűs hasak
színe, ahová fejet hajthatsz
szomorúságodban fülelni.

A vörös vércsomók, erek
és kiáltozások szép színe.
A vörös csavaros út
a kékbefulladó kék hegyre fel;
és nincsen alatta semmi hegy.
A szürke, mint haldokló
motorok gőze;
lármás és rossz szagú.

A lila szín titkos ösvény
és menetelnek rajt
sárga öltözékben sokan.
Lábuk helyett csizma
s a fejük helyett narancs,
rémülten lángoló narancs.

A barna pedig gömbalakú
és ráncos, mint a Föld nyaka.

A zöld meg vékony abroncs;
a tenger ki ne loccsanjon
– az a mérges tenger
füst, kén és lehellet
ne törjön elő,
amikor az Úristen
vigyázni restell.

Kondor Béla: Nem tudom

Nem tudom
vagyok-e költő,
talán embernek is kevés
az erőm.

Van-e helyem
ahonnan a sötét
magasság felé rugaszkodhatom
szétnézni.

Ez a bujkálás
az enyém-e
vagy a milliárd lebukott
vágyé,

angyalviaskodás
ördögröfögés
vagy az igazságból kimaradottak
soványsága?


Szécsi Margit: Kondor Bélának

Ó, ripacsos gyémánt-szobor!
Átlátszó-tiszta életed,
hibáid is tündöklenek.
Vigyázzon ránk kettős erőd:
az igazság, s a képzelet.
Bontsd ki fekete szárnyadat,
rajzold föl látomásodat,
e fuldokló élet s halál
egyivású jelenéseit,
hogy az igazak lássanak.
Legyen végre becsülete
a tudásnak, a játéknak,
s a szigorral gyönyörűen
megvalósított szándéknak.
Hogy képeidről tanuljuk
minden dolgoknak új nevét,
s akarjuk is kimondani,
akarjuk, s legyen is miért.


  "Elszállt mellőlem egy arkangyal, Kondor Béla. Szárnya szelével megütötte úgy a szívem, hogy ma is inog. Margitka karácsonykor előveszi a szájmuzsikát, amit földijétől, a lőrinci szárnyasfiútól kapott a halál előtt. S könnyezve fújja, hogy: Mennyből az angyal. Én pedig karácsonyi szivarra gyújtok s eltűnődöm. /1974. Szeptember/ " - Nagy László: Életem (részlet) 

Kondor Béla: Bukott angyal

"Az én szívem játszik"

 .

Nagy László: Az én szívem

Az én szívem játszik,

ingemen átlátszik,

másik szívvel tündérkedik

hajnalhasadásig.

Születtem, felnőttem

durva gaz-erdőben,

virág vagyok, attól félek:

csalán lesz belőlem.

Szaporodik évem

fényben, égdörgésben,

ecetért kell elcserélni

minden édességem.

Nagy László: Életem

Nagy László: Hét vers Kondor Béla képeihez 1977. november

Darázskirály

Tűnődés mártírja ifjan s elevenen
fiúk ti holtak ez vagyok ó nem a szégyen
pirít s nem kutyaalázat párázza be
a hét világot átütő szemet fiúk
süvítsen-e szárny a távlaton-túli
távlatba mit bemértem égi gengszter
avagy szétpukkadjon szivem a földalatti
keszonban hol vasbeton könnyezik s kintről
rum néz be véres szemmel – ma nem születik
szárnnyal bárki szárny és távlat bánata ez
nem a napvilág méze kell – kimondhatatlan –
fűnyelvvel biztassatok fiúk: süvítsen


Késes ember

Heródes is így kezdte ahogy ez
aki sihederkorban kutyusok
cicák fülit-farkát nyeste le
cifrálta mint anyja a derelyét
összenőtt a kéz a késsel össze-
forradt hivatal s hivatás benne
így nem lehetett ő csillagszóró
toprongy köszörűs de csillagoltó
rekorder áramvonalas fejű
ím felöltöztetve jelképekbe
ünnepel most és viseli a vér
hemoglobinját sapka ez siltes
túlontúl szolgált s a háttér: arany

A tengerész álma

Egy csillagot hazai parton sáfrányhajút
imádok én odakötök álmot hajót
s ha laskafehér vitorlát eléd eresztek
bókolok neked gyönyörűm dehogy a szesznek
majd rézoxid-orrom hófehérkévé varázslom
viszem eléd csupa tengergöröngy-pofámon
attól a perctől nincs közöm disznó szavakhoz
mert eljutva hozzád megtérek igaz magamhoz
angyali dalhoz kalácsos karácsony-este
pilézzen hó a férfinyomort kirekessze
s mint kire szerelem édesen nagy súly esett
Bermuda-háromszögedben elsüllyedek

Szent Péter és egy nő

Ez a kults a minékünk rendeltetett
magasságé pinczétül hét emelet
denevér s bagoly a szomszéd s Viola
a naív – meg pokolfüst de nints kaloda
zenélhetsz – mantsomnak is szolgál a húr
s majd édenzünk dönghet a pokol alul
én játékbul hordom ezt a péter-gönczöt
visel noha tsak a szívem hét kolonczot
s még röpködnöm is illik hölgyem a súllyal
de hölgyem sárgahajúm ne keserülj el
ha tsak szemmel követsz is: megalakult s
boldog a társaságunk íme ez a kults


Gitáros nő

Te is megöregszel nyakad megöregszik
s kell csipkeörv de esküszöm a síron
túlról is látom a ráncot ajaj virág –
erezet és hajzat elavul a húr is
csupa mész lesz nyúzod mészkő-izülettel
s mész-Jerikód nem döntöd le ajaj virág –
dísznek helyezlek hölgyi szemétdombra
ágyam kerek öt seb jó balzsamot rája
jő malacizmú bajnoknő ajaj virág –
fenyegetlek s látom tél van ahol ültél
rámromol az étel életem és minden
bosszúm is csak engem ér el ajaj virág –


Fiatal menyasszony

Habzik a koravén pofaszakáll s lecsurog
termi a habot a pápaszem kerete is
lég-fogú agg eb de szíve harapós
itt ha menyegző lesz a cicák egerek
rumosteáznak – művész ur megtébolyult?
Szorong a kicsi nő kisded skatulyába
zárná be magát de szerepe őrangyali
mentőövi – érzi homloka pántján fehér
vadembertánc dobog körbe illene már
e Picassó-trikósra nézni de égi
sugallatot hallgat: kisasszony menyországgal
díjazom a kínját kisasszony legyen erős
kisasszony ha lehet vigyázzon a művész urra



Bohóc

Mély aranytálkámban glóriámban
mindig sötét a leves beakad
kanalamba a kárhozott spinkók
haja epesárga koromfekete
talárba klepetyusba királyingbe
hasztalan öltözök sündisznóbőrt is
ölthetek átdöfik bennem az angyalt
pátriárka-álcán is a fiút
aki vasreszeléktől szaharához
jutott el konnektoroktól az ég
halálos villanyházába mulassatok
hölgyek urak Mohácshoz mérve mi ez

A képek forrása: Képzőművészet Magyarországon webhely, Kondor Béla művei

"Ha élek, veled éljek"

.
.................................Balázsnak és Tominak ajánlva

Pilinszky János: Itt és most

A gyepet nézem, talán a gyepet.
Mozdul a fű. Szél vagy zápor talán,
vagy egyszerüen az, hogy létezel
mozdítja meg itt és most a világot.

Nagy László: Kórus

Ó, szállj le ide, sólyom,
ó, szállj le ide, sólyom,
csak szállj le, szállj le, szállj le, ha mondom,
csak szállj le, szállj le, szállj le, ha mondom!

Te sólyom, aranycsőrű,
te sólyom, aranycsőrű,
te sárga, sárga, sárarany körmű,
te sárga, sárga, sárarany körmű!

Hasítsd fel selyemingem,
hasítsd fel selyemingem,
csak tárd ki, tárd ki, tárd ki a szívem,
csak tárd ki, tárd ki, tárd ki a szívem!

Ha élek, veled éljek,
ha élek, veled éljek,
ha égek, égek, égjek el érted,
ha égek, égek, égjek el érted!
.