"De láthatod, az istenek, a por, meg az idő"

                                                              Nágel Kornél: Pilinszky-sorozatából

Pilinszky János: Kopogtatás

Aludtunk. Álmomban fa voltam,
majd semmi, majd egy olyan kisgyerek,
ki kopogtat egy felnőtt ajtaján.

Közben te is fa voltál. Gyerekszoknya.
Nem ajtó. Kopogtatás. Kopogás.
Együtt kopogtunk. Azt már nem tudom,
hogy ugyanazon ajtón? Ami biztos:
ilyen lehet egy kerub verdesése.



Pilinszky János: Azt hiszem

Azt hiszem, hogy szeretlek;
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
De láthatod, az istenek,
a por, meg az idő
mégis oly súlyos buckákat emel
közéd-közém,
hogy olykor elfog a
szeretet tériszonya és
kicsinyes aggodalma.

Ilyenkor ágyba bújva félek,
mint a természet éjfél idején,
hangtalanúl és jelzés nélkűl.

Azután
újra hiszem, hogy összetartozunk,
hogy kezemet kezedbe tettem.

Kapcsolat :-)

"A nullponttól a nullpontig, és közben eltelt az élet"

Caspar David Friedrich: Vándor a ködtenger felett 

                                                                         (+ képek)

Max Corbacho - Reborn to Expansion

"A nullponttól a nullpontig, és közben eltelt az élet. Az esszéíró nem lelkipásztor, az életet szépnek, az elmúlást könyörtelennek tartja, és érzékeli élet és halál együttes munkálkodását napjaiban. A levelibéka messzire hallgatózik, egyik füle örömujjongást hall, a másik füle gyászdalt. Látnia kell a győzelemben a vereséget, a megvalósulásban az eltorzulást. Minél öregebb, annál inkább megvalósult már, egyre több van már mögötte, egyre több halott. Melyik béka örül ennek? Inkább ugrándozik még egyet, és az alkonyatban kuruttyol."

Mit tud a levelibéka? (részlet)
Konrád György: Az újjászületés melankóliája
Esszék, magánbeszéd az 1986–91-es években


József Attila: Már régesrég 

Már régesrég rájöttem én,
kétéltü vagyok, mint a béka.
A zúgó egek fenekén
lapulok most, e költemény
szorongó lelkem buboréka.

Gondos gazdáim nincsenek,
nem les a parancsomra féreg.
Mint a halak s az istenek,
tengerben és egekben élek.

Tengerem ölelő karok
meleg homályu, lágy világa.
Egem az ésszel fölfogott
emberiség világossága.

1937. jan.

"Meg aztán az embernek mindenféle hangulata van. Nekem tetszik, hogy itt mifelénk annyiféle hangulat lehetséges, ahány időjárási változat, és nem tagadható, hogy a négy valóságos évszak forgandósága és az átmenetek változatgazdagsága a magyar irodalom hangulattárában is megvan.
Ennélfogva, igen tisztelt magyarok, adjuk meg a mindenkori Mostnak az ő különös méltóságát, és ha éppen szenteskedni vágyunk, szenteltessék meg az elillanó pillanat, ami a hétköznapba belecsempész valamennyit a létezés mámorából, ami úgy viszonylik az elmúlás iskolájához, mint a szem nyitása és behunyása."
Mi a magyar? (részlet)
Konrád György: Mit tud a levelibéka?
Válogatott esszék, naplórészletek (1973–1996)

Szabó Lőrinc: Ember voltam

Mint az égbolt, tágúl a pillám,
ha lecsukom:
fent s lent szállok, egyszerre minden
csillagokon;
feledés mos, emel magamból
s túl magamon.
Ember voltam. Csukom a pillám,
és úgy hagyom.

*Köszönöm "sat"-nak a gondolatindító blogbejegyzést, Ildikónak pedig a képet.

"Elnézném, amint egyszer csak tétovázva"

Kép: Xanthos Hadjisoteriou  (1920 - 2003)

Here comes the sun - Nina Simone

József Attila: Az a szép, régi asszony

Azt a szép, régi asszonyt szeretném látni ismét,
akiben elzárkózott a tünde, lágy kedvesség,
aki a mezők mellett, ha sétálgattunk hárman,
vidáman s komolyan lépett a könnyü sárban,
aki ha rám tekintett, nem tudtam nem remegni,
azt a szép, régi asszonyt szeretném nem szeretni.
Csak látni szeretném őt, nincs vele semmi tervem,
napozva, álmodozva amint ott ül a kertben
s mint ő maga, becsukva egy könyv van a kezében
s körül nagy, tömött lombok zúgnak az őszi szélben.
Elnézném, amint egyszer csak tétovázva, lassan,
mint aki gondol egyet a susogó lugasban,
föláll és szertepillant és hirtelen megindul
és nekivág az útnak, mely a kert bokrain túl
ott lappang, elvezetni a távolokon által,
két oldalán a búcsút integető fákkal.
Csak úgy szeretném látni, mint holt anyját a gyermek,
azt a szép, régi asszonyt, amint a fényben elmegy.

1936. júl.-okt.

The Messenger - Lisa Gerrard

"Élünk. Ezért hallgatunk az örvény szélén"

El Kazovszkij - Homokszökőkút

El Kazovszkij - Álló piros felhők                         gondolatindító

"a várakozást nem olyan könnyű ám abbahagyni"

Rofusz Kinga illusztrációja 

Schein Gábor „Várakozás” című verséhez

Schein Gábor: Várakozás

- Régóta várok rád.
- Elkéstem. De most itt vagyok.
- Igen, most itt vagy.
De tudod, a várakozást nem olyan könnyű ám abbahagyni.
- Akkor elmenjek?
- Ne! Maradj!
Veled egészen más várni rád.

"úgy haraptál a mellkasomban"

Péli Tamás: A dolgok vége

Bartok Béla: A kékszakállú herceg vára

Pethes Mária: Gyomornegyed

a nevetés kapocs volt
egészen addig
míg észrevettem
kivillanó méregfogad
aztán a védekezés lett
közös bennünk
te a fogad
én az életem féltettem
*
úgy őrizted tőlem magad
ahogy Kékszakállú az utolsó ajtó titkát
halálra szántan akartalak
felderíteni
és nem hittem
hogy komolyan gondolod kivégzésemet
azóta földrengés van a gyomromban
ha megszólal Judit áriája
*
átdöftem a köztünk lévő távolságot
egy vasútvonallal
azon ment a gyomornegyedbe
az étel és jött vissza hozzám a tányér
egy elnémult morzsával
reményem fecskéje ült a dróton
pedig tudta
egyedül nem hozza vissza a nyarat
te vérengző kandúr
lentről lested
az óvatlan pillanatot
mindig szeptember maradt
*
a köztünk lévő fal mellett
eltörpült a nagy kínai
azt hittem egyszer átkiáltasz
hogy halló
vagy valami
de kénytelen voltam
vacsora helyett a falat zabálni
hogy végre meglássalak
sajnos mögötte volt még egy
amit nem bírtam már gyomorral
azóta kőszagú a leheletem
*
elektromos angolna voltál
kipécéztél
pedig nem is mondtam
ajánlom magamat
de nem mérted fel
hogy túlságosan nagy falat
vagyok
te éhen
én sokáig szárnyalásra
képtelen repülőhal maradtam
*
a legtökéletesebben szemléltető
bemutatóban az életrõl
akkor részesültem
amikor a kezemben tartott késsel
átvágtam egy kimúlt hal gerincét
a makacs erő a pikkelyekre sápadt
és az élet utolsó rándulását
gyomromba közvetítette karom
nem voltam képes fehér húsából enni
csak irtózattal néztelek
épp olyan mohón zabáltad
ahogy engem is
*
a végén már
csak istent sajnáltam
hármunk között
ő volt a legmagányosabb
*
úgy haraptál a mellkasomban
ütemesen rángó mályvaszínû húsba
ahogy macskám egy énekesmadárba
őt leszidtam
kipeckelt szájából kimentettem áldozatát
téged elhagytalak
az orvosok szívem helyén
azon a tépett húscafaton
sokáig tanulmányozták
fogsorod patkó alakú nyomát

Pethes Mária: Magyarország formájú kő /2009/ - verseskötetből

"ezt szeretném látni mégegyszer"

Szivárvány Baka /Csallóköz fölött a képért köszönet sat-nak 

Illyés Gyula: Ifjúság (részlet)

Gyermek voltam és férfi lettem.
S a tavasz, az ifjúság hol van?
Felhők közt kis fényre emlékszem:
két napra, mikor ifjú voltam,
Szörnyű esztendők nevelése,
keserű szívű kora-érett,
virágzásomat vihar tépte,
erről szól ez a kis történet.

Történet? Ó egy villanás csak!
A kedves arcok, kik nevetve
elémbukkantak, mint az árnyak
futnak vissza a sűrű estbe,
a vak homályba; honnan félve
az ismerős hangra kijöttek.
Azért beszélek, azt remélve,
hogy újra visszacsaljam őket.

Két tiszta nap, mint szigetecske
a szörnyű évek tengerhabján,
két magas nap, mint sziget s benne
egy fürgén forgó kis parasztlány,
ezt szeretném látni mégegyszer
s a földet, – ahogy akkor láttam!
fénnyel lobogó friss színekkel,
világkezdeti ragyogásban.

1. ...

Illyés Gyula -  PIM DIA oldalán

"s bekopogtak: "Hé! nyitni odabenn!..."

Kakasszó harsant át a Reggelen

s bekopogtak: "Hé! nyitni odabenn!

Nincs sok időnk, s ha egyszer elmegyünk,

nem jövünk vissza sohasem." 

                               (Rubaiyat-III. / ford: Szabó Lőrinc)

Rubaiyat Omar Khayyam

1.

2.

3.

4.

5.

6.


Rubaiyat angol és perzsa nyelven
The Rubaiyat - Edward Fitzgerald

Omar Khayyám - Wikipedia

Omar Khajjám sátra alatt - Terebess

Rubaiyat - Szabó Lőrinc fordításában

Szerelem

A Kutya éji dala c. Bódy Gábor filmből http://video.google.com/videoplay?docid=979764829318528066

Wahorn András: Szerelem

Már megint itt van a szerelem
Már megint izzad a tenyerem
Minek, minek, minek, minek

Már megint csak őrája gondolok
Már megint csak akarok egy nagyot
Minek, minek, minek, minek

Már megint csak őt látom mindenütt
Már megintcsak őt hallom mindenütt
Minek, minek, minek, minek

Szerelem, szerelem, szerelem
Szerelem, szerelem, szerelem
Köpni kell, köpni kell, pü, pü
Ráááá

Wahorn András: Üres szoba

Együttérzés

Djokonak

„Légy csak örvendező”

Szukkot

"Akit egyszer én eleresztettem, az a madár vissza sohse reppen."

Péli Tamás: Erotikus jelenet

Babits Mihály: Ősz és tavasz között

Elzengett az őszi boros ének.
Megfülledt már hüse a pincének.
Szél s viz csap a csupasz szőllőtőre.
Ludbőrzik az agyagos domb bőre,
elomlik és puha sárrá rothad,
mint mezitlen teste egy halottnak.

Este van már, sietnek az esték
álnokul mint a tolvaj öregség
mely lábhegyen közeledik, halkan,
míg egyszercsak ugrik egyet, s itt van!
Nem tudjuk már magunkat megcsalni:
óh jaj, meg kell halni, meg kell halni!

Leesett a hó a silány földre,
talán csak hogy csúfságát befödje.
Most oly fehér mint szobánkban este
fekhelyünk, ha készen vár megvetve,
puha dunnánk, makulátlan párnánk:
s mintha a saját ágyunkon járnánk,

mint a pajkos gyerekek, ha még nem
akaródzik lefeküdni szépen,
sétálnak az ágy tetején, ringva,
mig jó anyjuk egyszer meg nem unja
s rájuk nem zeng: »Paplan alá! Hajjcsi!«
Óh jaj, meg kell halni, meg kell halni!

Már az év, mint homokóra, fordul:
elfogy az ó, most kezd fogyni az új,
s mint unt homokját a homokóra,
hagyja gondját az ó év az ujra.
Mennyi munka maradt végezetlen!
S a gyönyörök fája megszedetlen...

Türelmetlen ver a szivünk strázsát,
mint az őr ha tudja már váltását.
Idegesen nyitunk száz fiókot.
Bucsuizzel izgatnak a csókok.
Öreg öröm, nem tud vigasztalni:
óh jaj, meg kell halni, meg kell halni!

Olvad a hó, tavasz akar lenni.
Mit tudom én, mi szeretnék lenni!
Pehely vagyok, olvadok a hóval,
mely elfoly mint könny, elszáll mint sóhaj.
Mire a madarak visszatérnek,
szikkad a föld, hire sincs a télnek...

Csak az én telem nem ily mulandó.
Csak az én halálom nem halandó.
Akit egyszer én eleresztettem,
az a madár vissza sohse reppen.
Lombom, ami lehullt, sohse hajt ki...
Óh jaj, meg kell halni, meg kell halni!

Barátaim egyenkint elhagytak,
akikkel jót tettem, megtagadtak;
akiket szerettem, nem szeretnek,
akikért ragyogtam, eltemetnek.
Ami betüt ágam irt a porba,
a tavasz sárvize elsodorja.

Száradt tőke, unt tavalyi vendég:
nekem már a tavasz is ellenség!
Csak te borulsz rám, asszonyi jóság,
mint a letört karóra a rózsák,
rémült szemem csókkal eltakarni...
Óh jaj, meg kell halni, meg kell halni!

"csak ez a lány itt a csacsin"

Csontváry Kosztka Tivadar: Hídon átvonuló társaság

Csontváry Kosztka Tivadar: Hajótörés

Csontváry Kosztka Tivadar: Mária kútja Názáretben

Csontváry Kosztka Tivadar: Villanyvilágított fák Jajcéban

Bertók László: Villanyvilágított fák Jajcéban
                                        Csontváry képére
Az ember végül útrakel
és eljut eljut Boszniába
általában alkonyodik
általában már ég a lámpa
a Nagy Fekete Kutya háttal
még eljátszik kicsit a házzal
mögötte még mindent lehet
hát belecsobog a folyóba
szamara farkát megszorítja
ordítsa el megérkezett –
a Kutya mögött sikló népek
megrökönyödve visszanéznek
fölmutatják a csecsemőt
és érzi a víz elfolyik
ez itt a se-nappal-se-éjjel
megnézi a csacsin a nőt
és nem tudja hogy mihez kezdjen
mihez kezdjen a két kezével
se-folyó-se-út félhomályban
ha szólni nincsen ereje
ha meg kellett érkeznie
ha se csónak se gyereke
csak ez a lány itt a csacsin
aki majd utánuk úszik
ha már eleget tündökölt
villanyfényben között mögött
mikor minden valószínűtlen
még innen de már odaát
és semmi sincs az útikönyvben
arról hogy Jajcéban a fák
hogy fák mögött a Nagy Kutyát
hogy cölöppé kell merevedni
ha elért elért Boszniába.

"A gyomos part mellett két kacsa úszott az árnyéka felett, és a gyermek csak ült némán, és merengett"

Rabindranath Tagore: Banyanfa
Ó, te bozontos fejű, tóparti banyanfa, hát elfelejtetted már a gyereket, mint a hűtlen madársereg, mely egykor ágaid közt fészket rakott, és más fészekre lelve elhagyott?
Nem emlékszel már az ablakban ülő és föld alá merülő kusza gyökereid titkait csodáló bámulód képére?
Asszonyok jönnek, színültig tele korsókat mernek, és a te óriási fekete árnyad ott nyújtózik a tavon, mint az ébredéssel küzdő álmodó.
A hullámokon, mint aranykárpitot szövő nyugtalan, piciny vetélő, a napsugár táncolt.
A gyomos part mellett két kacsa úszott az árnyéka felett, és a gyermek csak ült némán, és merengett.
Szeretett volna szellő lenni, suhogó ágaid között lengedezni, árnyékoddá vágyott válni, hogy a vízen megnyúljon a nap fényében, madár is szeretett volna lenni és a legmagasabb ágadra szállni pihenni és lágyan tovaúszni, ahogy a gyomos part mellett a két kacsa úszik az árnyéka felett.

Rabindranath Tagore versei a Terebessen

Hirosima (japánul „広島市”; „Hirosima-si”)

"s akarjuk is kimondani, akarjuk, s legyen is miért"

Arthur Rimbaud: A magánhangzók szonettje

Szurok Á! hó É! rőt I! zöld Ü! kék O! - csak egyszer
lehessek titkotok mind elbeszélni bátor!
Á!: - bolyhos öv, mely a setét legyek faráról
csillog, ha szörnyü bűzt belepnek lomha testtel!

Á! árnyak öble! É! hűs párák, tiszta sátor,
halk hóvirág, királyi hermelin, jégtűs gleccser!
I! bíborok, kihányt vér, kacagógörcs a keccsel
vonagló női ajkon, ha düh rándítja s mámor!

Ü!: - az isteni tenger nyugodt, gyürűző tánca,
nyájjal hintett fenyér csöndje, tudósok ránca
a békés homlokon, mit alkimia tép föl. -

Ó!: - szörnyü harsonák, mik ítéletre zengnek,
és Csönd, melyben világok és angyalok kerengnek,
Oméga! - viola sugár az Ő szeméből.

Tóth Árpád fordítása





Kondor Béla: Értekezés a színekről

A fehér gyász-szín,
könnyekkel sós vízben mosdatott
feketeség.
Karok, combok, a kényes nyak
és holdvilágképű hűs hasak
színe, ahová fejet hajthatsz
szomorúságodban fülelni.

A vörös vércsomók, erek
és kiáltozások szép színe.
A vörös csavaros út
a kékbefulladó kék hegyre fel;
és nincsen alatta semmi hegy.
A szürke, mint haldokló
motorok gőze;
lármás és rossz szagú.

A lila szín titkos ösvény
és menetelnek rajt
sárga öltözékben sokan.
Lábuk helyett csizma
s a fejük helyett narancs,
rémülten lángoló narancs.

A barna pedig gömbalakú
és ráncos, mint a Föld nyaka.

A zöld meg vékony abroncs;
a tenger ki ne loccsanjon
– az a mérges tenger
füst, kén és lehellet
ne törjön elő,
amikor az Úristen
vigyázni restell.

Kondor Béla: Nem tudom

Nem tudom
vagyok-e költő,
talán embernek is kevés
az erőm.

Van-e helyem
ahonnan a sötét
magasság felé rugaszkodhatom
szétnézni.

Ez a bujkálás
az enyém-e
vagy a milliárd lebukott
vágyé,

angyalviaskodás
ördögröfögés
vagy az igazságból kimaradottak
soványsága?


Szécsi Margit: Kondor Bélának

Ó, ripacsos gyémánt-szobor!
Átlátszó-tiszta életed,
hibáid is tündöklenek.
Vigyázzon ránk kettős erőd:
az igazság, s a képzelet.
Bontsd ki fekete szárnyadat,
rajzold föl látomásodat,
e fuldokló élet s halál
egyivású jelenéseit,
hogy az igazak lássanak.
Legyen végre becsülete
a tudásnak, a játéknak,
s a szigorral gyönyörűen
megvalósított szándéknak.
Hogy képeidről tanuljuk
minden dolgoknak új nevét,
s akarjuk is kimondani,
akarjuk, s legyen is miért.


  "Elszállt mellőlem egy arkangyal, Kondor Béla. Szárnya szelével megütötte úgy a szívem, hogy ma is inog. Margitka karácsonykor előveszi a szájmuzsikát, amit földijétől, a lőrinci szárnyasfiútól kapott a halál előtt. S könnyezve fújja, hogy: Mennyből az angyal. Én pedig karácsonyi szivarra gyújtok s eltűnődöm. /1974. Szeptember/ " - Nagy László: Életem (részlet) 

Kondor Béla: Bukott angyal

Anyám dalolt

Szabó Lőrinc: Anyám dalolt

Anyám dalolt. Legtöbbször szomorú
szövegeket. A megfagyott fiú
szívszaggató volt, s édes-kedves a
fekete tóban fürdő kis kacsa.
De a legjobban az tetszett, ahogy
a Lengyel Himnuszt – szinte lobogott,
mikor azt énekelte: oly üdén
szárnyalt a hangja, s oly szomoru fény
ragyogta be, hogy szívem reszketett,
s bár azt se tudtam, kik a lengyelek,
letérdeltem (így biztosan nagyobb
foganatja lesz!): háromszor csapott
égig a hang, a szent oltár előtt,
a térdrehullásnál, s amikor Őt,
Istent kértük: „Szabad hazánkat, óh,
add vissza nékünk!…” S hogy a zokogó
ima elnémult, csend lett, nagy szünet.
Ez után csak hallgatni lehetett.


Pethes Mária: Keresem...

Keresem simogatásod
de a komisz szelet
nem szelídítetted meg
s most dühödten ökleli
megbomlott szívem
Keresem csitító suttogásod
de vérem ritmusa összezilálja
fülemben a hangokat
Keresem édes csókod
de jeges eső ver arcom
S mikor már nagyon
nem bírom nélküled
felveszem elárvult kesztyűdet
és csüggő szárnyaiba
ujjaid nyomába
préselem egy ölelésre
nyirkos kezem


Pethes Mária: Lelkem turbinái

Nem azért leselkedem
be a gyermekkor elhagyott
szobájának ajtaján
hogy lássam a kinyomott szemű alvósbabákat
és az elmúlás térdein lovacskázzak

Nem azért veszek
ott mély lélegzetet
hogy a szabadság illata helyett
az árvaság keserű füstjétől
fuldokoljak

Nem azért keresem
a kicsiny tányért és kanalat
hogy falatonként befaljam
elmémbe vakolt
sugárzó mosolyodat

Nem azért jövök
hogy megtaníts a galambfiókák rívására
csak azt remélem
hogy kezed hajamban megtalálja
a hétköznapjaink egéről hiányzó csillagokat

és tudom hiába verem a hallgatás falát
úgy kongnak az álmok
mint korhadt fatörzs
de visszakövetellek a foszforeszkáló repcetábláktól
Szentostyahaza nyelvemre veszlek

Klónoztatnálak
de nincs bennem egyetlen romlatlan sejted sem
és csókod helyett tűzben tátogó szádról
azt olvastam le milyen borzalmas
kínhalál vár még rám

Az évszakok diadémját viselik a fák
Átüt a frissen nőtt füvön
a lebontott szülői ház alaprajza
Vészterhes felhők vonulnak
Tekinteted viharjelzője ütemesen villog

Másképp látni a világot - Kakuk Tímea; ifjúsági vöröskeresztes segítő írása

"Nem hinné az ember, hogy néhány önfeledt izgalmas nap elég ahhoz, hogy egy nehéz sorsú gyermek másképp lássa a világot. Különösen nem gondolnánk ezt egy nem-látó, vak gyermekről. A látássérültek világát a legtöbb ember sivárnak, egyhangúnak és unalmasnak véli.  A Magyar Vöröskereszt Heves Megyei Szervezete pont az ilyen színtelen nyarak ellen küzd azáltal, hogy élménypedagógiai módszerekkel biztosít nyári táborozási lehetőséget látássérült gyerek számára.

Mit ad ez a tábor a látássérülteknek? Elsősorban elfogadást, rengeteg élményt, jókedvet és barátságokat. Ebben a táborban a látássérült és nem látássérült gyerekek, fiatalok tanulnak egymástól toleranciát, odafigyelést és megértést. Ez egy különös élethelyzet, hiszen a legtöbb látássérült gyermek még ma is elkülönítve, tehát csak vakok számára fenntartott intézményben tanul, így lehetősége sincs megismernie a látók világát. De rendkívüli élmény a nehézsorsú, de látó gyerekeknek is tapasztalni, hogy az a társuk, aki a közlekedésben segítségre szorul, gyorsabban fűz gyöngykarkötőt mint ők.

A tábor programok minden egyes eleme az intenzív pozitív élmények biztosítására törekszik. Így a gyerekek különböző játékos foglalkozásokon vehetnek részt, melynek témái az egészséges életmódra nevelés, dramatikus játékok, kézművesség és elsősegélynyújtás. Ezenkívül a tábori programok alapját képezi az uszodai programok és a lovas terápia.

A lovas terápia különleges élmény minden táborlakó számára. A terápiás lovaglás - lovagoltatás - számos olyan elemet tartalmaz, mely lehetővé teszi gyermekeink komplex fejlesztését egy olyan területen, ahol a ló nem eszköz, hanem aktív cselekvőtárs. Ez olyan motiváló tényező a gyermek számára, mely áthatja és pozitív irányba tereli a foglalkozások hatékonyságát, hangulatát. Az állatok gondozása, etetése ugyanannyira fontos mint maga a lovaglás élménye. Ez a gyermekek érzelmi fejlődésére jó hatással van, hiszen azonnal visszajelzést kapnak a viselkedésükről, megtanulnak irányítani, növeli az önbizalmukat, csökkenti a szorongásukat. De fontos a mozgásfejlődésük szempontjából is, tartás javító, a mélyizmokat és az egyensúlyérzéket erősíti, a látássérülteknél gyakran előforduló pótmozgásokat korrigálja.

A tábor nem csak a gyermekeknek, hanem a táborban tevékenykedő önkénteseknek is egy életre szóló élmény, hiszen percről percre, évről évre tapasztaljuk a gyermekek/fiatalok fejlődését. Látjuk, hogy a kezdetben félénk, szorongó kislányból már érettségiző fiatal lesz, aki maga is segítőszakmát szeretne az egyetemen tanulni, hogy segítsen látássérült sorstársain.

Lehet másképp látni a világot, ha hiszünk abban, hogy mindannyiunk közös felelőssége, hogy egy emberibb legyen a világban éljen látó és vak egyaránt.

                                                           Kakuk Tímea; ifjúsági vöröskeresztes segítő

Sajnos az idén nem jelentek meg azok a pályázati kiírások, melyek az előző években, ha csak kisebb részben is, de forráslehetőséget biztosítottak a szervezőknek. Ezúttal valóban csak a jó szándékú támogatókban bízhatunk, akik a mellékelt csekken postai feladással, vagy a számlaszámunkra - 10403507-35011723 - történő átutalás révén bármilyen összegű adománnyal támogatják a fent ismertetett programot, s hogy támogatottjaink is tudják másképp látni a világot...

                                                            Gortva József

                                                            megyei igazgató

http://voroskereszt.heves.hu/node/882

Franz Josef Otto Robert Maria Anton Karl Max Heinrich Sixtus Xavier Felix René Ludwig Gaetano Pius Ignatius von Habsburg-Lothringen

Habsburg Ottó unokájával

"Habsburg Ottó ifjú trónkövetelőből idős korára európai léptékű politikus lett. Belátta, hogy a monarchiák és dinasztiák kora lejárt, a népek és országok együttműködése a lényeges; ennek felismerésében sokat segítette a fasizmussal szembeni küzdelme. Tisztán látta korunk politikai és gazdasági kérdéseit, publicisztikája részletesen elemezte azokat."

Szabó Lőrinc: Ember voltam

Mint az égbolt, tágúl a pillám,

ha lecsukom:

fent s lent szállok, egyszerre minden

csillagokon;

feledés mos, emel magamból

s túl magamon.

Ember voltam. Csukom a pillám,

és úgy hagyom.