Magamról

Saját fotó
Hungary
"Akárki vagyok / Vagyok / Ennyi bennem mindenképpen / Isteni" - Papp Márió: Részleges tökély -------------------- "Az én hitem is van olyan szent / és tiszta, mint akárkié." - Szabó Lőrinc: Sírás nélkül (részlet) ------------------------ A blogom leginkább valamiféle verses hangulati naplóként funkcionál, olvasóként azonban versgyűjteményként is tekintheted. ;-) Bejegyzéseimben a szerzők nevei, a versek, videók, zenék címei gyakran LINKként működnek.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: József Attila. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: József Attila. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. március 1., péntek

"Mit beszélsz? korai? Nem volt itt sose tél!"



József Attila: Tavasz van! Gyönyörű!

Tavasz van, tavasz van, gyönyörű tavasz,
a vén Duna karcsú gőzösökre gondol,
tavasz van! Hallod-e? Nézd, hogy karikázik
mezei szagokkal a tavaszi szél.

Jaj, te, érzed-e? Szerető is kéne,
friss, hóvirághúsú, kipirult suhanás.
Őzikém, mondanám, ölelj meg igazán!
Minden gyerek lelkes, jóízű kacagás!

Tavasz van, gyönyörű! Jót rikkant az ég!
Mit beszélsz? korai? Nem volt itt sose tél!
Pattantsd ki a szíved, elő a rügyekkel -
a mi tüdőnkből száll ki a tavaszi szél!

2012. április 11., szerda

"mint soha be nem hegedő seb"

ilyen mozdony húzta az 



************************************************
József Attila -  összes költeménye - a MEK-en

********************

"Ne légy szeles.
Bár a munkádon más keres -
dolgozni csak pontosan, szépen,
ahogy a csillag megy az égen,
ugy érdemes."
                                                /Ne légy szeles -1936/

"Még nem volt olyan disznó, ki elájult,
mikor meglátta a moslékos vályut." 
                                          /Töredékek -1930/

Tedd a kezed (1928)
Csak az olvassa (1937)
Isten (1925)
Hazám (1937)
Ember is, magyar is, magam is (1923)
Ars poetica (1937)
Tiszta szívvel (1925)

"Ahol a szabadság a rend, 
mindig érzem a végtelent." 
                                                    Töredékek -1937 okt-nov./

*****************************

      Hallom
mostanában nem lehet
órát igazítani a vonatokhoz
Bezzeg az én időmben
a tizenkettőnyolcvannégyes
halál pontosan vontatta
megterhelt acélkerekeit
szalmaláng-létem fellobbanó ívfényébe
hogy még egyszer utoljára
belém vakuljon a világ

     Még láttam a szárszói hársfák
levele hátán végigfutott valamiféle
koituszos remegés és a sínek közé kerített
csikófüvek hangosan nyerítettek
amint elgörgő testem után
fektükből feltápászkodtak
Aztán sötétkék szodalitkővé vált az ég
és pillantásomat fekete-fehér
zárványba zárta

     Hallom
ötször temetettek
ide-oda hurcolásztatok
ha egyáltalán maradéktalanul összeszedtetek
Hagytatok volna ott
szerelem-villámcsapástól agyon ütötten
A fene sem akarta
hogy szánakozó újsághírben
legyen téma leszakadt jobb karom

     Nekrológok főszereplője sem akartam lenni
és nem aléltam el tanulmányaitoktól
amikben kedvetekre boncolgattatok
majd nevem zászlaja alatt
úgy vonultatok be az irodalomtörténetbe
hogy még csak nem is kapizsgáltátok
ki vagyok

Hallom volt idő
mikor a falon szépen szóló jelmondat lettem
pamparampam ahogy a csillag megy az égen
de lefelejtettétek töredékem másik sorát
pedig csupán azt kellett volna
kiplakátolnotok mert a ti disznóitok
sem ájulós típusok

     Aztán betiltottatok
és a rólam elnevezett utcák
tábláinak lecserélését javasolta
egyik választott honatyátok
Mindenfélének kikiáltottatok
pedig én nem akartam mást
mint hogy szeressetek
és megértsétek miről beszélek
Ezt továbbra is gyakoroljátok
Rajta induljatok
közelebb a könyvekhez
közelebb Istenhez
közelebb a Hazához
közelebb az Emberhez

    Én a Mindenséghez mértem magam
nektek elég lenne ha költőitek
szava lehetne mérték
Akkor ők is ehetnének
Ihatnának ölelhetnének
Aludhatnának és kevesebben terítenék
szívüket a folyton késlekedő vonatok elé
fénylő párhuzamosokra
amik – ha igaz –
a véges végtelenben találkoznak

********************************************

Szabó Lőrinc: Nem voltam én mindig ilyen

Nem voltam én mindig ilyen
szelíd és elgondolkozó;
aludtam, ettem, öltem, és
nem tudtam azt se, mi a szó.

Aludtam, ettem, öltem, és
a Gondolat nem üldözött;
állat voltam az állatok
s gyökér a gyökerek között.

Egy este aztán a Gonosz
hét sípot adott a kezembe;
belefújtam, – s remegni kezdett
lelkemben ég, föld, naplemente…

Azóta mellem úgy tüzel,
mint soha be nem hegedő seb,
s tudom: él bennem valami,
ami még nálam is erősebb.

2012. február 10., péntek

"s együtt vagyunk veled mindannyian, kinek emberhez méltó gondja van"

József Attila: Thomas Mann üdvözlése

Mint gyermek, aki már pihenni vágyik
és el is jutott a nyugalmas ágyig
még megkérlel, hogy: „Ne menj el, mesélj” -
(igy nem szökik rá hirtelen az éj)
s mig kis szive nagyon szorongva dobban,
tán ő se tudja, mit is kiván jobban,
a mesét-e, vagy azt, hogy ott legyél:
igy kérünk: Ülj le közénk és mesélj.
Mondd el, mit szoktál, bár mi nem feledjük,
mesélj arról, hogy itt vagy velünk együtt
s együtt vagyunk veled mindannyian,
kinek emberhez méltó gondja van.
Te jól tudod, a költő sose lódit:
az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétben vagyunk.
Ahogy Hans Castorp madame Chauchat testén,
hadd lássunk át magunkon itt ez estén.
Párnás szavadon át nem üt a zaj -
mesélj arról, mi a szép, mi a baj,
emelvén szivünk a gyásztól a vágyig.
Most temettük el szegény Kosztolányit
s az emberségen, mint rajta a rák,
nem egy szörny-állam iszonyata rág
s mi borzadozva kérdezzük, mi lesz még,
honnan uszulnak ránk uj ordas eszmék,
fő-e uj méreg, mely közénk hatol -
meddig lesz hely, hol fölolvashatol?...
Arról van szó, ha te szólsz, ne lohadjunk,
de mi férfiak férfiak maradjunk
és nők a nők - szabadok, kedvesek
- s mind ember, mert az egyre kevesebb...
Foglalj helyet. Kezdd el a mesét szépen.
Mi hallgatunk és lesz, aki csak éppen
néz téged, mert örül, hogy lát ma itt
fehérek közt egy európait.

1937. január eleje

2012. január 13., péntek

"A nullponttól a nullpontig, és közben eltelt az élet"


Caspar David Friedrich: Vándor a ködtenger felett 
                                                                         (+ képek)
Max Corbacho - Reborn to Expansion


"A nullponttól a nullpontig, és közben eltelt az élet. Az esszéíró nem lelkipásztor, az életet szépnek, az elmúlást könyörtelennek tartja, és érzékeli élet és halál együttes munkálkodását napjaiban. A levelibéka messzire hallgatózik, egyik füle örömujjongást hall, a másik füle gyászdalt. Látnia kell a győzelemben a vereséget, a megvalósulásban az eltorzulást. Minél öregebb, annál inkább megvalósult már, egyre több van már mögötte, egyre több halott. Melyik béka örül ennek? Inkább ugrándozik még egyet, és az alkonyatban kuruttyol."
Mit tud a levelibéka? (részlet)
Konrád György: Az újjászületés melankóliája
Esszék, magánbeszéd az 1986–91-es években


József Attila: Már régesrég 

Már régesrég rájöttem én,
kétéltü vagyok, mint a béka.
A zúgó egek fenekén
lapulok most, e költemény
szorongó lelkem buboréka.

Gondos gazdáim nincsenek,
nem les a parancsomra féreg.
Mint a halak s az istenek,
tengerben és egekben élek.

Tengerem ölelő karok
meleg homályu, lágy világa.
Egem az ésszel fölfogott
emberiség világossága.

1937. jan.

"Meg aztán az embernek mindenféle hangulata van. Nekem tetszik, hogy itt mifelénk annyiféle hangulat lehetséges, ahány időjárási változat, és nem tagadható, hogy a négy valóságos évszak forgandósága és az átmenetek változatgazdagsága a magyar irodalom hangulattárában is megvan.
Ennélfogva, igen tisztelt magyarok, adjuk meg a mindenkori Mostnak az ő különös méltóságát, és ha éppen szenteskedni vágyunk, szenteltessék meg az elillanó pillanat, ami a hétköznapba belecsempész valamennyit a létezés mámorából, ami úgy viszonylik az elmúlás iskolájához, mint a szem nyitása és behunyása."
Mi a magyar? (részlet)
Konrád György: Mit tud a levelibéka?
Válogatott esszék, naplórészletek (1973–1996)

Szabó Lőrinc: Ember voltam

Mint az égbolt, tágúl a pillám,
ha lecsukom:
fent s lent szállok, egyszerre minden
csillagokon;
feledés mos, emel magamból
s túl magamon.
Ember voltam. Csukom a pillám,
és úgy hagyom.

*Köszönöm "sat"-nak a gondolatindító blogbejegyzést, Ildikónak pedig a képet.

2012. január 7., szombat

"Elnézném, amint egyszer csak tétovázva"

Kép: Xanthos Hadjisoteriou  (1920 - 2003)
Here comes the sun - Nina Simone



József Attila: Az a szép, régi asszony

Azt a szép, régi asszonyt szeretném látni ismét,
akiben elzárkózott a tünde, lágy kedvesség,
aki a mezők mellett, ha sétálgattunk hárman,
vidáman s komolyan lépett a könnyü sárban,
aki ha rám tekintett, nem tudtam nem remegni,
azt a szép, régi asszonyt szeretném nem szeretni.
Csak látni szeretném őt, nincs vele semmi tervem,
napozva, álmodozva amint ott ül a kertben
s mint ő maga, becsukva egy könyv van a kezében
s körül nagy, tömött lombok zúgnak az őszi szélben.
Elnézném, amint egyszer csak tétovázva, lassan,
mint aki gondol egyet a susogó lugasban,
föláll és szertepillant és hirtelen megindul
és nekivág az útnak, mely a kert bokrain túl
ott lappang, elvezetni a távolokon által,
két oldalán a búcsút integető fákkal.
Csak úgy szeretném látni, mint holt anyját a gyermek,
azt a szép, régi asszonyt, amint a fényben elmegy.

1936. júl.-okt.

The Messenger - Lisa Gerrard


2011. november 2., szerda

"Lassan, tünődve"


József Attila: Reménytelenül

Lassan, tünődve

Az ember végül homokos,
szomorú, vizes síkra ér,
szétnéz merengve és okos
fejével biccent, nem remél.

Én is így próbálok csalás
nélkül szétnézni könnyedén.
Ezüstös fejszesuhanás
játszik a nyárfa levelén.

A semmi ágán ül szivem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szeliden
s nézik, nézik a csillagok.

Vas-színű égboltban...

Vas-színű égboltban forog
a lakkos, hűvös dinamó.
Óh, zajtalan csillagzatok!
Szikrát vet fogam közt a szó - -

Bennem a mult hull, mint a kő
az űrön által hangtalan.
Elleng a néma, kék idő.
Kard éle csillan: a hajam - -

Bajszom mint telt hernyó terül
elillant ízű számra szét.
Fáj a szívem, a szó kihül.
Dehát kinek is szólanék - -

1933. márc.

2011. május 13., péntek

"iramlanak örök éjben kivilágított nappalok"




József Attilla: Eszmélet

1

Földtől eloldja az eget
a hajnal s tiszta, lágy szavára
a bogarak, a gyerekek
kipörögnek a napvilágra;
a levegőben semmi pára,
a csilló könnyűség lebeg!
Az éjjel rászálltak a fákra,
mint kis lepkék, a levelek.

2

Kék, piros, sárga, összekent
képeket láttam álmaimban
és úgy éreztem, ez a rend -
egy szálló porszem el nem hibbant.
Most homályként száll tagjaimban
álmom s a vas világ a rend.
Nappal hold kél bennem s ha kinn van
az éj - egy nap süt idebent.

3

Sovány vagyok, csak kenyeret
eszem néha, e léha, locska
lelkek közt ingyen keresek
bizonyosabbat, mint a kocka.
Nem dörgölődzik sült lapocka
számhoz s szívemhez kisgyerek -
ügyeskedhet, nem fog a macska
egyszerre kint s bent egeret.

4

Akár egy halom hasított fa,
hever egymáson a világ,
szorítja, nyomja, összefogja
egyik dolog a másikát
s így mindenik determinált.
Csak ami nincs, annak van bokra,
csak ami lesz, az a virág,
ami van, széthull darabokra.

5

A teherpályaudvaron
úgy lapultam a fa tövéhez,
mint egy darab csönd; szürke gyom
ért számhoz, nyers, különös-édes.
Holtan lestem az őrt, mit érez,
s a hallgatag vagónokon
árnyát, mely ráugrott a fényes,
harmatos szénre konokon.

6

Im itt a szenvedés belül,
ám ott kívül a magyarázat.
Sebed a világ - ég, hevül
s te lelkedet érzed, a lázat.
Rab vagy, amíg a szíved lázad -
úgy szabadulsz, ha kényedül
nem raksz magadnak olyan házat,
melybe háziúr települ.

7

Én fölnéztem az est alól
az egek fogaskerekére -
csilló véletlen szálaiból
törvényt szőtt a mult szövőszéke
és megint fölnéztem az égre
álmaim gőzei alól
s láttam, a törvény szövedéke
mindíg fölfeslik valahol.

8

Fülelt a csend - egyet ütött.
Fölkereshetnéd ifjúságod;
nyirkos cementfalak között
képzelhetsz egy kis szabadságot -
gondoltam. S hát amint fölállok,
a csillagok, a Göncölök
úgy fénylenek fönt, mint a rácsok
a hallgatag cella fölött.

9

Hallottam sírni a vasat,
hallottam az esőt nevetni.
Láttam, hogy a mult meghasadt
s csak képzetet lehet feledni;
s hogy nem tudok mást, mint szeretni,
görnyedve terheim alatt -
minek is kell fegyvert veretni
belőled, arany öntudat!

10

Az meglett ember, akinek
szívében nincs se anyja, apja,
ki tudja, hogy az életet
halálra ráadásul kapja
s mint talált tárgyat visszaadja
bármikor - ezért őrzi meg,
ki nem istene és nem papja
se magának, sem senkinek.

11

Láttam a boldogságot én,
lágy volt, szőke és másfél mázsa.
Az udvar szigorú gyöpén
imbolygott göndör mosolygása.
Ledőlt a puha, langy tócsába,
hunyorgott, röffent még felém -
ma is látom, mily tétovázva
babrált pihéi közt a fény.

12

Vasútnál lakom. Erre sok
vonat jön-megy és el-elnézem,
hogy’ szállnak fényes ablakok
a lengedező szösz-sötétben.
Igy iramlanak örök éjben
kivilágított nappalok
s én állok minden fülke-fényben,
én könyöklök és hallgatok.

1933-1934 tele

2011. március 15., kedd

"szívbe húzódott szavak"

József Attila: Március

A föld alól a gyors csirák
kidugják fejüket,
a fák, mint boltos áruját,
kirakják a rügyet,
kamaszok arcán pattanás,
férfiajkon a csók,
mind egy repeső kapkodás
a szoknyák lobogók,
s már itt és ott fölhangzanak,
elűzve kínt, fagyot,
a szívbe húzódott szavak,
eszmék és kardalok.

1935 vége

Juhász Gyula: 48 március 15.

Ó régi szép est... tündöklő siker,
Mikor jön egyszer hozzád fogható,
Dicsőséged az egekig ivel,
A deszkáidon tetté vált a szó.

Igen, az Ige testté lett, derék
És lelkes nézők tapsoltak neked,
Színházi est, melyen - ó büszkeség! -
A gondolatszabadság született.

Aktoraid: Petőfi, Jókai,
Vasvári, Táncsics és a korai
Tavaszi mámor sok nagy ifja még,
Színésznőd Laborfalvy Róza volt,

Ki Jókainak szívére hajolt...
Ó régi szép est: jössz-e vissza még?


Illyés Gyula: Két március

1
Hab a szájon, a rügy, a hús
forrja tajtékkal újra nedvét.
Fujja füttyöngve március
szoknya- és trónborító kedvét,
pisszeg – riadtan fordulok
hátra (ó, hátra, nem előre!),
míg az új s régi trónusok
hetykén feszülnek: mindörökre!

Ó, kamasz, csupa-reggel század,
a hegyeken át postakürttel
utazó eszmék, tervek, vágyak,
s ti naiv arcok, tele tűzzel,
jövőbe nézők lelkesen –:
be szégyenlem a rajongástok –
Szabadság, Harc, és Szerelem,
elmultak, mint a dilizsánszok.

Mint ósdi fiókok szagát,
mint sárgult imakönyvekét,
mint foszló menyasszony-ruhák
lázát elárvult nénikék:
úgy szimatolom, március,
úgy szívom újra lángja-dús
arccal szeledben azt a kort,
mikor lelkünk szűz ara volt!

Zúghat az ünnep; idebenn
így ünnepellek, hallgatag.
Nézek egy régi könyvet és
próbálgatom a szavakat.
Még kér a nép… – és fölmerül
egy arc: most adjatok!… vadul,
ajkát harapva néz körül
s egy ország helyett elpirul.

2
Vannak, akiket pártolt az idő.
A láthatárra zajjal feltörő,
a hadirendben érkező napok
hozzájuk álltak hirtelen
mint fölkelt csapatok;
kiknek az idő dolgozott,
várat vívott és toborzott vidáman,
gyúrta a lelkeket s a győzelem
eldőlt már ott, a portyázó csatákban.

Új március jő, új év – áradó
sereg napjával egy új áruló!
Ha vannak, kiknek diadalkapu,
füstölgő bástya minden pirkadás:
nekünk új háború,
hullt zászló, dúlt falu.
Az idő nekünk rontó hadak és
pestis, barátaim, tüz, áradás –
s hol a harang s a harangra a kéz?

Szikláról nézem kis népünk jövőjét.
Reménytelen vagyok – miért hazudnék?
Utolsó emelkedésünk az árban,
óh, március, csak azért tornyosulsz már,
hogy rólad még tisztábban
és még messzebbre lássam,
mi partjainkból az örvénybe szédült,
mit a vetésből visz már piszkosult ár
és vinni fog. Mert mi is csak beszélünk.

1848–49-es forradalom és szabadságharc  - wikipedia

2010. október 17., vasárnap

"valamit még tisztázni kéne"

 József Attila: Hazám (1937. május)




***************************************************

Szervác József: Történelmi tanulmány
                                              Kroó Gusztáv szobafestő (1906-1978) emlékének
papa valami elmaradt nagyon
valamit még tisztázni kéne
valamit maga sem tudott
valami úgy maradt félbe
mint egy savanyú karcos spriccer
amitől két napig fosott

papa magával most mi van
a többiek is hullanak
papa ez nem megy így tovább
jó fogjam be a szájamat

papa maga volt katona
hadifogoly és maga ott
is tudott még lopni is
aztán hazáig eljutott
közben a felszabadulás
mások közt rég fölosztatott

papa tudja nekem maga
volt legelső professzorom
magánál jobban senki se
tudta a zugkocsmákat NA GYERE
IDE BEMEGYÜNK EZ EGY FRÖCCSÖS
HELY DE BASZD MEG
ITT NEM KÁROMKODSZ OLYAN A
NACCSÁGA - ÉRT? - -

ért papa ért magának
nagysága tisztelettel CSÓKLOM
DRÁGA NACCSÁGA OLYAN EZ
AKÁRA ZÁLOM TESSÉK EL
HINNI NÁLAM IS
UGYANEZ A HENGER - -,
de engem
ne kábítson papa otthon
szarik kifesteni a konyhát

tudom nem kérdezett
papa magánál szebben
senki se fingott és szabadabban MOST
TELEFONÁLTAK A KÍNAI
NAGYKŰVETSÉGRŐL HOZZ MÉG EGY
FRÖCCSÖT papa elég volt
ne üljön föl most
a biciklire jó tudom
kerékpár NA AZÉR tudja
egy fröccs ötszázhét negyven
ha jön a szondajózsi - - de

nem erről van szó mondom
valamit meg Akartam
dumálni magával hagyja már
KOCSMÁBAN NEM
POLITIZÁLUNK
MEG MÁSHOL SE maga
mindig jó akart lenni ha
kezdtem hogy az oroszok
maga mindig mindenkit
meghintett részeg vagyok megvédett
nagyon na persze akkor is
mikor a nyugdíjas
volksbundistákkal kezdtem MERT
AZ EGY RENDES EMBER HONNAN
TUDOD TE ÖTVEN
NÉGYBE BEVITT A GYÁRBA de én most
egészen más dologról
akartam magával papa

maga erős volt MINDA ZÁLOM
maga inni is úgy tudott
ahogy melózni bár a végin
túl gyakran ment el léniáér
valamit mégis nem tudott
talán hiába kérdezem
a kurva életbe maguk
mit művelnek papa
55 évet dolgozott
mint az állat s most kussol itt
ÁJNN RÓTN BITTE FRAU LÍZL
igen papa emlékszik amikor
beszóltam árrá tesszük nemszeti kokárdá
maga akkor is lebaszott pedig
csak arra pörögtem be itt
még a szódát is vizezik
és herr taunusz szepi még
nem annyira mint frau lízl
és köztük bárhány régi kisnyilas
most ócska rendőrviccet mondogat
maga meg hallgat csak papa
meg fingik tártlit kártyáz
meg mutogat LEGALÁBB MOST
FOGD A POFÁD AZ EGY HEKUS

papa maga is dolgozott
vámmentes mésszel svarc anyaggal
de sz. néninek annyiér
festett mint húsz évvel előbb
FIZESSENEK A GAZDAGOK de

hiszen maga is gazdag volt papa
keresett életében annyit
megkapta volna végig
az egész ménkű kassai
strassze sugárutat csak ivott
és persze fizetett NA ÉS

mert maga 3 urat ismert
kroó és guszti és festő urakat
és mi lett magával papa
a spirituszból mi maradt,

- - - - - - - - - - - - - - - - -

mert spiritusz az volt meg
duma is kifestette maga
az egész hétszentséget életében
aztán fini a temetésin
annyian voltak mint egy
párttitkárén frankón a fél
csepel papa azt látta
volna meg ahogy meghalt másnap
bezárt a határúti de
végleg gyászzene gyászhét
szentség gyászkocsma NA
ÉS de én most
nem ezt akartam

mondja csak papa maga végül is munkás
osztály volt vagy csak
dolgozott én ezt nem
értem -

magának tekintélye
volt az összes bor
mérésben MAGA MEG FOGJA BE
AZ ARCÁT akkor az illetőúr
hallgatott de hát na
és

maga erős
volt MAGÁNAK MINGYÁR
BEVÁGOK AKKOR KUSS de hát na -
magának igaza volt AKI REGGELIG
ALSZIK AZ LE VAN SZARVA MER ÉN CSAK
HAJNALIG de hát -

maga tudott
beszélni svábul a svábbal és nagy
ságosan a nagyságával az isten se
különben

maga egyedül
volt papa ROSSEB EGYEDÜL ÉN MEG
A BÁNAT

maga mindent
tudott HALLGASS AHHOZ ÉN JOBBAN
ÉRTEK de most
én mondom papa maga nem
tudott semmit

én nem tudok
te nem tudsz ő mi ti
és ők sem tudnak semmit azám az okosok és maga
főleg ezt nem

vagy ez magát nem érdekelte
vagy ez engem se érdekel

maga mindig elvitte kölcsön
a piffpuffregényeimet én meg később cserébe
elhallgattam a történeteit de ez
nem jelent semmit már
akkor se jelentett

én mindig meg akartam tudni
magától valamit de arról
maga már tudta hogy
nem érdemes

közben csak annyit változott
kezdetben mindig maga fizetett azután
egyre inkább én az
élet rendje

most a környéken mások festenek és
mások ülnek a kocsmákban a helyin de
azokat én már
nem hallgatom


                           Szervác József
             (1952. május 13 - 2001. június 16.)
Szervác József versei a MEK-en

2010. május 20., csütörtök

"kétéltü vagyok, mint a béka"

 .
József Attila: Már régesrég

Már régesrég rájöttem én,
kétéltü vagyok, mint a béka.
A zúgó egek fenekén
lapulok most, e költemény
szorongó lelkem buboréka.

Gondos gazdáim nincsenek,
nem les a parancsomra féreg.
Mint a halak s az istenek,
tengerben és egekben élek.

Tengerem ölelő karok
meleg homályu, lágy világa.
Egem az ésszel fölfogott
emberiség világossága.

1937. jan.
.

2010. április 11., vasárnap

Ne légy szeles

.
József Attila: (Ne légy szeles)

Ne légy szeles.
Bár a munkádon más keres -
dolgozni csak pontosan, szépen,
ahogy a csillag megy az égen,
úgy érdemes. 

1935-1937


Április 11. - József Attila születésnapja, 1964 óta a Költészet Napja

József Attila: Óda

József Attila a blogomon
József Attila összes költeménye - a MEK-en 


2010. március 15., hétfő

Március 15.


Ady Endre: A mosti március

Szeretett és dalolt márciusok
Hervadt bokrétáját bedobom
Űzetve és, hajh, már nem űzve
Ebbe, a ma mindent beharapó,
Rettenetes, fekete tűzbe
S így üdvözöllek, mosti március.

Sokszoroztam nagy emlékeidet,
Álomjáró és csoda-hívő
Szivvel tapostam sugarakban,
Harcoltam az örömös Jövőt
És: most, miként te, úgy maradtam:
Üszkös-bénán, szép mosti március.

Mi lesz, ha a hivőség megszakad?
S az emberek nagyon keserűn
Néznek a márciusi napra?
Zászlózon, hires, nagy céljait
Az Ember gunnyal megtagadja?
Rettenetes a mosti március

Ejh, legyen a sugár mégis a Napé
S tapossanak benne vig fiuk
Olyan hittel, mint én tapostam
S, ó Sors, hittetni tovább is akarj
Vidámítóbb márciusban
S én elbocsátlak mosti március.

1916
 
József Attila: Március

A föld alól a gyors csirák
kidugják fejüket,
a fák, mint boltos áruját,
kirakják a rügyet,
kamaszok arcán pattanás,
férfiajkon a csók,
mind egy repeső kapkodás
a szoknyák lobogók,
s már itt és ott fölhangzanak,
elűzve kínt, fagyot,
a szívbe húzódott szavak,
eszmék és kardalok.

1935 vége


"Megint elmúlt egy március tizenötödikénk, s most se kérdezte meg senki Wachottnét, ..."



2010. február 24., szerda

Numenius arquata

Nagy póling (Numenius arquata) 

József Attila: Szélkiáltó madár

Szegényember, hát már megint lázadsz?

Jaj, dehogy lázadok, a gunyám szakadt el.
Másikat szeretnék, olyat, amelyiknek
Kevesebb a foltja.

Hát tán már elittad mind a fizetséged?

Nem volt nekem, uram, soha fizetségem,
Nem is volt, nincsen is semmi fizetségem.
Ha szóltak, dolgoztam piros napestéig,
Piros napkelettől dolgoztam, dolgoztam,
Mondta öregapám, nem lesz fizetségem.

Hallod-e, te koldus, hordd el magad innen!

El is megyek innen a tengeren túlra,
A tengeren túlra: társaim szivibe,
Ott pedig elmegyek szélvész közepibe,
Danoljon, ha az kell, hej, de danol is már,
Fennen danol már a szélkiáltó madár.

1925. márc. eleje


József Attila: Smá Jiszróel (Szegénység szennylepleiben...)

Szegénység szennylepleiben
én nyughatatlanul bolyongtam,
sírt, mint a gyermek, a szivem,
víg nép közt egyedül borongtam.
Hol az ágy, melyben megpihen
e fáradt lélek? - Kiáltottam:
Smá Jiszróel!

És leste szolga a szavam,
selyempárnán, hűséges nővel
számláltam marhám, aranyam,
gyarapodtam ésszel, erővel
s amikor adtam, boldogan
mondtam magamban s emelt fővel:
Smá Jiszróel!

És most is akármi jöhet,
dicsőség, sok pénz, nagy betegség;
akárki vethet rám követ
és bár halálos ágyam vessék,
a véghetetlen szeretet
szavát kiáltom, bármi essék:
Smá Jiszróel!

1934 [?]                                
Smá Jiszraél, Adonáj Elohénu, Adonáj echád!
Baruch sém kvod malchutó leolám vaed! 
A Smá Jiszraél (Halljad Izrael) 
a zsidó közösség legfőbb imájának első két sora



Halljad Izrael 
Felix Mendelssohn-Bartholdy: Illés oratórium


Sh'ma Israel - Halld Izráel.

2009. június 25., csütörtök

"de gondold jól meg, bántana, ha azután sokáig elkerülnél"


.József Attila
: Kopogtatás nélkül




Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
szalmazsákomra fektetlek, porral sóhajt a zizegő szalma.
A kancsóba friss vizet hozok be néked,
cipődet, mielőtt elmégy, letörlöm,
itt nem zavar bennünket senki,
görnyedvén ruhánkat nyugodtan foltozhatod.
Nagy csönd a csönd, néked is szólok,
ha fáradt vagy, egyetlen székemre leültetlek,
melegben levethetsz nyakkendőt, gallért,
ha éhes vagy, tiszta papirt kapsz tányérul, amikor akad más is,
hanem akkor hagyj nékem is, én is örökké éhes vagyok.
Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
bántana, ha azután sokáig elkerülnél.
1926. ápr.

2009. május 9., szombat

1. Igéret: "A távolságot, mint üveg golyót, megkapod"

.

József Attila: Altató
Lehunyja kék szemét az ég,
lehunyja sok szemét a ház,
dunna alatt alszik a rét -
aludj el szépen, kis Balázs.
Lábára lehajtja fejét,
alszik a bogár, a darázs,
velealszik a zümmögés -
aludj el szépen, kis Balázs.
A villamos is aluszik,
- s mig szendereg a robogás -
álmában csönget egy picit -
aludj el szépen, kis Balázs.
Alszik a széken a kabát,
szunnyadozik a szakadás,
máma már nem hasad tovább -
aludj el szépen, kis Balázs.
Szundít a lapda, meg a sip,
az erdő, a kirándulás,
a jó cukor is aluszik -
aludj el szépen, kis Balázs.
A távolságot, mint üveg
golyót, megkapod, óriás
leszel, csak hunyd le kis szemed, -
aludj el szépen, kis Balázs.
Tüzoltó leszel s katona!
Vadakat terelő juhász!
Látod, elalszik anyuka. -
Aludj el szépen, kis Balázs.
1935. febr. 2.
József Attila összes költeménye
.

2009. május 3., vasárnap

Május első vasárnapja


Édesanyám kedvenc dala:


Darumadár fenn az égen, hazafelé szálldogál.
Vándorbottal a kezében cigánylegény meg-megáll.
Repülj madár, ha lehet, vidd el ezt a levelet,
Mondd meg az én galambomnak,
Ne sirasson, felejtsen el engemet.

Ha még egyszer hamarjában veled együtt lehetnék,
Violaszín nyoszolyádon oldaladhoz simulnék.
/:Szívemet a szívedre, gyenge legény létemre,
Lehajtanám bús fejemet
Hattyúfehér, fehér hattyú kebledre.:/
......................................................................................

Anyura gondolva:

Szabó Lőrinc: Megint anyámnál

Szegény anyám, fürkészve nézem arcod:
van még közünk egymáshoz? Idegenebb
nem lehetek már senkinek,
idegenebbet nem találok
nálad, anyám.

Elhagytalak, s most is egy éjszakára
vert csak vissza hozzád a szenvedés,
istentelenség minden szavam, és
mindent, amitől óvtál, szeretek,
s élek nehéz, bolond szerelmeket.

Anyám, sok nőt szerettem s megutáltam
magamat érte. Minden fáj. Úgy élek,
szétzüllve s hazafájva, mint a vert
emigráns, aki titkon visszavágyik,
de daccal viszi sorsát mindhalálig.

Anyám, utált háború vagyok én,
s csak a lemondás adhat már nyugalmat.
Te vagy a nyugalom, édesanyám, –
túlegyszerű és majdnem idegen,
néha mégis csak te kellesz nekem.

Mert asszony vagy, akiben nem csalódunk,
mert benned bíztam eleitől fogva,
s ha olyat tennék, amiért fiam is
hóhérkézre juttatná fejemet,
föloldana egyszerű szived.

Anyám, te vagy a végső menedék:
együgyüséged, sok-sok babonád,
öreg, rossz tested, naiv örömöd
s ez az örök, állati szeretet
leszedi zörgő fegyvereimet,

míg imádkozol értem… Te tudod,
minek az ima… Óh, takarj be, altass,
altass el! Reggelig tiéd vagyok
megint, mint régi gyermekéveimben,
s tudom, te mindig az enyém maradsz,

mert kegyelmesebb s jobb vagy, mint az isten.

Anyám, anyám, édesanyám


Anyám, anyám, édesanyám,
Ne kiálts több átkot reám!
Édesanyám, én megyek már
Hosszú út vár, indulok már.

Föld megette két kezedet,
Bánat törte a szívedet.
Isten áldjon, én megyek már.
Hosszú út vár, indulok már.

Túl a vizen, innen is,
Áldjon meg az Isten is!
Téged rózsám, engem is,
Még aki felnevelt is.

Verd meg Isten, verd meg azt,
Kinek szíve nem igaz,
Kinek szíve nem igaz.
Mer' az enyém oly igaz,
Hajlik mint a lágy viasz,
Olyan, mint a lágy viasz.

"Lásd, örülnék, ha megvernél még egyszer!"

"És érthetetlen, hogy mindig így lesz ezután."

2009. április 11., szombat

Április 11.

.
József Attila születésnapja - 1964 óta a Magyar Költészet Napja

Fejtő Ferenc: József Attila


József Attila: Születésnapomra

Harminckét éves lettem én -
meglepetés e költemény
csecse
becse:

Ajándék, mellyel meglepem
e kávéházi szegleten
magam
magam.

Harminckét évem elszelelt
s még havi kétszáz sose telt.
Az ám,
Hazám!

Lehettem volna oktató,
nem ily töltőtoll koptató
szegény
legény.

De nem lettem, mert Szegeden
eltanácsolt az egyetem
fura
ura.

Intelme gyorsan, nyersen ért
a "Nincsen apám" versemért,
a hont
kivont

szablyával óvta ellenem.
Ideidézi szellemem
hevét
s nevét:

"Ön, amig szóból értek én,
nem lesz tanár e féltekén" -
gagyog
s ragyog.

Ha örül Horger Antal úr,
hogy költőnk nem nyelvtant tanul,
sekély
e kéj -

Én egész népemet fogom
nem középiskolás fokon
taní-
tani!

1937. ápr. 11.


József Attila Összes Költeménye
.

2009. március 18., szerda

Hogy érinthetetlen, ez érthetetlen. (Egy éve!)

József Attila: Kései sirató

Harminchat fokos lázban égek mindig
s te nem ápolsz, anyám.
Mint lenge, könnyü lány, ha odaintik,
kinyujtóztál a halál oldalán.
Lágy őszi tájból és sok kedves nőből
próbállak összeállitani téged;
de nem futja, már látom, az időből,
a tömény tűz eléget.

Utoljára Szabadszállásra mentem,
a hadak vége volt
s ez összekuszálódott Budapesten
kenyér nélkül, üresen állt a bolt.
A vonattetőn hasaltam keresztben,
hoztam krumplit; a zsákban köles volt már;
neked, én konok, csirkét is szereztem
s te már seholse voltál.
Tőlem elvetted, kukacoknak adtad
édes emlőd s magad.
Vigasztaltad fiad és pirongattad
s lám, csalárd, hazug volt kedves szavad.
Levesem hütötted, fujtad, kavartad,
mondtad: Egyél, nekem nőssz nagyra, szentem!
Most zsiros nyirkot kóstol üres ajkad -
félrevezettél engem.
Ettelek volna meg!... Te vacsorádat
hoztad el - kértem én?
Mért görbitetted mosásnak a hátad?
Hogy egyengesd egy láda fenekén?
Lásd, örülnék, ha megvernél még egyszer!
Boldoggá tenne most, mert visszavágnék:
haszontalan vagy! nem-lenni igyekszel
s mindent elrontsz, te árnyék!
Nagyobb szélhámos vagy, mint bármelyik nő,
ki csal és hiteget!
Suttyomban elhagytad szerelmeidből
jajongva szült, eleven hitedet.
Cigány vagy! Amit adtál hizelegve,
mind visszaloptad az utolsó órán!
A gyereknek kél káromkodni kedve -
nem hallod, mama? Szólj rám!
Világosodik lassacskán az elmém,
a legenda oda.
A gyermek, aki csügg anyja szerelmén,
észreveszi, hogy milyen ostoba.
Kit anya szült, az mind csalódik végül,
vagy így, vagy úgy, hogy maga próbál csalni.
Ha küzd, hát abba, ha pedig kibékül,
ebbe fog belehalni.
1935 / 1936. december

2009. február 24., kedd

"Viaszkos vásznu konyhaszékre ültem, nyafognék, nem lehet."

József Attila: Ajtót nyitok

Ajtót nyitok. Meglódul lomhán
a főzelék fagyott szaga
és végigvicsorog a konyhán
a karmos tűzhely. A szoba

üres, senki. Tizenhat éve
ennek, mit sosem feledek.
Viaszkos vásznu konyhaszékre
ültem, nyafognék, nem lehet.

Értem, hogy anyám eltemették,
de nincs és nyugtalan vagyok,
ezt nem értem. Felnőtt lehetnék.
(A mosogatótál ragyog.)

Nem fáj, de meg sem érinthettem,
nem láttam holtában anyám,
nem is sirtam. És érthetetlen,
hogy mindig így lesz ezután.

1935. febr. eleje
.............................................................
József Attila összes költeménye - MEK
József Attila versek a Google Video-n


Zenék a YouTube-ról

Bartók Béla:
Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára,
Sz. 106, BB 114 (1936) (forrás)
I. Andante tranquillo

II. Allegro

III. Adagio

IV. Allegro molto


Tihanyi László: Passacaglie

Concerto for Viola and Orchestra Op.49 (IV)



Schubert-Mahler: A halál ás a lányka(forrás)
Allegro(a)

Allegro(b)

Andante con moto (a)

Andante con moto(b)

Scherzo

Allegro (b)



Gustav Mahler - Tragic/Tragische Symphony / Symphony No. 6 in A Minor
Conductor: Leonard Bernstein (forrás)
I. Allegro energico, ma non troppo. Heftig, aber markig



II. Scherzo: Wuchtig



III. Andante moderato



IV. Finale: Sostenuto - Allegro moderato - Allegro energico

IV. Adagio. Sehr langsam und noch zurückhaltend




Liszt Ferenc: II. Magyar Rapszódia
Black Sabbath - Iron Man
forrás

Zene-mp3

"Va pensiero" - Giuseppe Verdi: Nabucco /forrás/


Leonard Cohen - I'm Your Man /forrás/


Chopin - Etude op10. no.3 Tristesse - John Lewis Grant /forrás/


The Secret Universe /forrás/


Mozart: Concerto for Violin and Orches /forrás/

Szép Ernő: Én így szerettem volna élni

Én úgy szerettem volna élni
Minden halandóval beszélni

Mindenkinek nevét kérdezni
Mindenkinek szívét érezni

A járdán osztani a virágot
Tegezni az egész világot

Megsímogatni ami állat
Érinteni minden fűszálat

Imádni végtelen sereggel
A napot ha fellángol reggel

És énekszóval összejönni
Az esti csillagnak köszönni

S testvéri csókkal hazatérni
Én így szerettem volna élni

Csillagom

Blogarchívum


Heves Megyei Szervezete
websas.hu