Füst Milán: Oh holdözön!
A hídon batyuval megy át egy ember,
Ki bejárta Dániát… –
Az úton vénasszony fut át
És némán járkál egy komondor.
S ki titkot tud s fiakra gondol:
’Szürke kandúr lassan pislog,
Fénybe’ fürdik és dorombol.
És én és én? Hajó ha volnék, bóbitás,
Megállnék most a lusta fényen
S ringatnám magam kevélyen.
Elomlanék, mint senki más,
Megnyílnék Néki, mint a nő
És hallgatnék, akárcsak Ő.
Oh holdözön, te végtelen!
Nem ér fel hozzád értelem.
Miféle bűn a léted mélye,
Hogy jussod földünk annyi kéje? –
Sugárzik ott fenn s én hagyom.
Nem szólok semmit, ő se szól
S a hátam borsódzik nagyon.
Te felfaló, te bűvölő,
Vagy férfi-e, vagy lusta nő?
Anyám vagy-é, vagy kedvesem?
Bagoly vagy-é, vagy kerecsen?
Szépséggel étetsz, megzavarsz,
Fejemben mérgeket kavarsz.
Így jár, no lásd, megannyi nép,
Ki véled hold-viszonyba lép.
Magamról
- Ria
- Hungary
- "Akárki vagyok / Vagyok / Ennyi bennem mindenképpen / Isteni" - Papp Márió: Részleges tökély -------------------- "Az én hitem is van olyan szent / és tiszta, mint akárkié." - Szabó Lőrinc: Sírás nélkül (részlet) ------------------------ A blogom leginkább valamiféle verses hangulati naplóként funkcionál, olvasóként azonban versgyűjteményként is tekintheted. ;-) Bejegyzéseimben a szerzők nevei, a versek, videók, zenék címei gyakran LINKként működnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése