Mikola Anikó: A sárga macska délutánja
Részletek:
"Nem bírom tovább! Most mindjárt elrohanok, vagy őt dobom ki. Kiabálni kezdek:
— Ha mindent jobban tudsz, akkor minek kérdezel? Hogy elrontsd a délutánomat?
A sárga macska felizzik, mint egy halom parázs, forrósága engem is elönt, szinte megfulladok. Aztán lehunyja szemét, és ettől mindjárt megkönnyebbülök egy kicsit. Szelídebben folytatom:
— Szeretném tudni, mi bajod van velem? Minek ez a sok kérdés, látom rajtad, hogy mindent tudsz rólam, mindent, azt is, amit még sohasem mondtam el. Azt is, amit mások sem tudnak.
Újra rám néz, szemében kialszik a sárga láng, zöld lesz, mint a csendes, áttetsző víztükör.
— A válaszokra nem nekem van szükségem, hanem neked. Hogy emlékeztesselek. Ti hajlamosak vagytok rá, hogy nagyon könnyen felejtsetek. Ha valami kényelmetlen, nem akartok emlékezni rá, akkor egyszerűen azt mondjátok, hogy nincs, nem volt, meg sem történt soha.
Ebben, sajnos, igazat kell adnom neki."
"— Egyet jegyezz meg magadnak — szólal meg újra a sötét sarokból —, azt, hogy én sosem leszek vendég nálad. Engem nem hívhatsz, nem marasztalhatsz és nem küldhetsz el. Én szabad vagyok."
Mikola Anikó versek:
Úgy megyünk
Fejünk fölött
a bezárult éggel
.. úgy megyünk
mintha mennénk
Őszi dal
Énekelnek a fák
az utolsó ének
áhítatával.
és még néhány vers sat. blogjában a "cser'pek"-ben . Köszönet érte!
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése