Kerék Imre: Fa
nézd ezt a görbefát ahogy
önnön belső terében áll
s hangtalanul szívósan őrli
gyökerével a csontkopár
sziklakövet tanuld fegyelmét
ahogy az örvénylő időben
kitartón dacol a szelekkel
mint valami pompeji őrszem
a lombját perzselő napot
sebtépő fagyok éles körmét
tűrve formálja magát véglegessé
s bár tudja sorsa csak percnyi öröklét
ágai között fészket óv
csipogó életeket ringat
kérge alatt álca báb áttelel
csúcsán tollászkodik az esti csillag
s vele együtt egy égboltot emel míg
küldetését végre betöltve
ős nyugalommal félelem
nélkül zuhan alá a völgybe
Fa-Istennő
6 megjegyzés:
sziep nagyon. köszönjük szépen
minden jóut!
http://sztandit.blogspot.com/2008/04/cm-nlkl-egyelre.html
+ esetleg:
http://sztandit.blogspot.com/2008/04/miben-hiszek-ars-poetica.html
Csodálatos kincseid vannak. A Fa-Istennő gyönyörűséges!
Köszönöm!
Szívesen - én is átvevém valahonnan.
Örülök, hogy tetszik. Nekem is,
de némely embernők tán még jobban :)
Idv stb.
ÉNEKEK ÉNEKE
Heine
Az asszony teste költemény,
mit különös ihletésben
írt be a természet csodás
emlékkönyvébe az isten.
Igen! az ihlet szállta meg
s ringatta teremtő lázba,
s a merev, lázadó anyagot
művészileg leigázta.
Valóban énekek-éneke
az édes asszonyi forma,
és mintha minden karcsu tag új
csodás-szavu versszaka volna.
Ó, milyen isteni eszme ez,
a fehér nyak - hattyu-ringás!
hol a fürtös főgondolat,
a büszke fejecske, hintáz.
Két bimbó epigrammai élt
varázsol a mell csucsára,
s mily édes köztük a szigorú
sormetszet harmóniája!
De leginkább plasztikus hatást
a csípők stilusa ér el,
s a közbevetett helyecske se rossz
a fügefalevéllel.
S nemcsak elvont poéma ez:
husa-vére van a dalnak,
keze-lába van; csókol, nevet,
s csengőn rimelnek az ajkak.
Valódi költészet lehet itt!
Báj minden fordulatban!
S a dalnak s nőnek homlokán
a tökélynek bélyege rajt van.
Dicsérlek téged, ó uram,
s előtted a porba hajlok:
mi mind csak kontárok vagyunk
melletted, mennyei dalnok!
Dalodnak szépségeibe
hadd merülök áhítattal:
tanulmányozni nem szünök azt
sem éjszaka, se nappal.
Igen! éjjel-nappal azt tanulom,
az időt is szánva mástól,
s lábszáram egyre vékonyodik
a sok-sok tanulástól.
(Babits Mihály)
http://beyondsilence.uw.hu/heine.html
a fáho' +' 1 utó verssor
(németül maj'nem egész ..):
A fák utolsó szava: a meleg.
.. Wärme erzählt das letzte Wort der Bäume.
(Helwig Brunner: Hinterhof. Kleine Walderinnerung - Udvar, erdei emlék, ford.: Szabó T. Anna
A vers maj' egész 1. sora itt tanál6ó:
http://sztandit.blogspot.com/2008/05/blog-post_10.html
Köszönöm!
Megjegyzés küldése