.
Babits Mihály: Zsoltár férfihangra
Consolatio mystica.
Tudod hogy érted történnek mindenek - mit busulsz?
A csillagok örök forgása néked forog
és hozzád szól, rád tartozik, érted van minden dolog
a te bűnös lelkedért.
Ó hidd el nékem, benned a Cél és nálad a Kulcs
Madárka tolla se hull ki, - ég se zeng, - föld se remeg,
hogy az Isten rád ne gondolna. Az Istent sem értheti meg,
aki téged meg nem ért.
Mert kedvedért alkotott mennyet és földet és tengereket,
hogy benned teljesedjenek; - s korok történetét
szerezte meséskönyvedül, - s napba mártotta ecsetét,
hogy kifesse lelkedet.
Kinek színezte a hajnalt, az alkonyt, az emberek arcát? Mind teneked!
És kinek kevert sorsokat és örömet és bánatot,
hogy gazdag legyen a lelked? És kinek adott
annyi bús szerelmeket,
szerelmek bűnét és gyászát? s hogy bűn és gyász egysúlyu legyen,
eleve elosztott számodra szépen derüt és borút,
sorsot és véletlent, világ nyomorát, ínséget, háborút,
mindent a lelkedre mért
öltöny gyanánt: úgy van! eónok zúgtak, tengerek száradtak, hogy a
lelked: legyen
császárok vétkeztek, seregek törtek, hogy megkapd azt a bút,
amit meg kellett kapnod, és világok vihara fútt
a te bűnös lelkedért!
Mert ne gondold hogy annyi vagy, amennyi látszol magadnak,
mert mint látásodból kinőtt szemed és homlokod, úgy nagyobb
részed énedből, s nem ismered föl sorsod és csillagod
tükörében magadat,
és nem sejted hogy véletleneid belőled fakadnak,
és nem tudod hogy messze Napokban tennen erőd
ráng és a planéták félrehajlítják pályád előtt
az adamant rudakat.
Babits Mihály: Zsoltár férfihangra
Consolatio mystica.
Tudod hogy érted történnek mindenek - mit busulsz?
A csillagok örök forgása néked forog
és hozzád szól, rád tartozik, érted van minden dolog
a te bűnös lelkedért.
Ó hidd el nékem, benned a Cél és nálad a Kulcs
Madárka tolla se hull ki, - ég se zeng, - föld se remeg,
hogy az Isten rád ne gondolna. Az Istent sem értheti meg,
aki téged meg nem ért.
Mert kedvedért alkotott mennyet és földet és tengereket,
hogy benned teljesedjenek; - s korok történetét
szerezte meséskönyvedül, - s napba mártotta ecsetét,
hogy kifesse lelkedet.
Kinek színezte a hajnalt, az alkonyt, az emberek arcát? Mind teneked!
És kinek kevert sorsokat és örömet és bánatot,
hogy gazdag legyen a lelked? És kinek adott
annyi bús szerelmeket,
szerelmek bűnét és gyászát? s hogy bűn és gyász egysúlyu legyen,
eleve elosztott számodra szépen derüt és borút,
sorsot és véletlent, világ nyomorát, ínséget, háborút,
mindent a lelkedre mért
öltöny gyanánt: úgy van! eónok zúgtak, tengerek száradtak, hogy a
lelked: legyen
császárok vétkeztek, seregek törtek, hogy megkapd azt a bút,
amit meg kellett kapnod, és világok vihara fútt
a te bűnös lelkedért!
Mert ne gondold hogy annyi vagy, amennyi látszol magadnak,
mert mint látásodból kinőtt szemed és homlokod, úgy nagyobb
részed énedből, s nem ismered föl sorsod és csillagod
tükörében magadat,
és nem sejted hogy véletleneid belőled fakadnak,
és nem tudod hogy messze Napokban tennen erőd
ráng és a planéták félrehajlítják pályád előtt
az adamant rudakat.
3 megjegyzés:
Köszönjük sziépen.
Egy esetlenség:
az embör él s +hal
s mi annyira bánkódunk
egynek az elvesztésiér'
ki a szívünkhö' nőtt
akihö' mindig odafordulhat/t)unk
örömünkbe'-keservünkbe'
hogy úgy érezzük
szinte
belehalnánk
ha nem bízott vón
ránk valamit
egy föladatot
az élet +őrzésit
továbbadását
a halállal szemben
mégha belepusztulunk is
halál
a fullánkodba'
de hallga csak
azt a terjedő
s bár halkuló
de koronkint
újra + újra fölhangzó
hangot
a némaságom
fölött
csak ebben térsz el
embör
a hangyától
mit eltapossz
mikor a tojásával fut
a konyhádba'
ezt tartod
oly fontosnak
(vö. http://sztandit.blogspot.com/2008/02/simone-weil.html
- az Ozsvald versikéje szebb, Weil mély bölcsességiről nem is szólva)
Szia Tibi!
Köszönöm a verset, a linket s főképp figyelmedet.
Magam, ugyan, nem vagyok egyik vallás híve sem, és a misztikus gondolatmeneteket sem tudom mindig követni.
A szép, emberséges gondolatok azonban kedvemre vannak, bárki is a megfogalmazójuk.
Babits Mihálynak ez a "vigasztaló" verse gyönyörű.
Mint ahogy József Attila Altató-ja is.
Mindkét versből sugárzik a szeretet.
De nem csupán ezért tettem föl őket, megszámozva, egymás után, hanem mert így akartam érzékeltetni, hogy a két vers gondolatilag mennyire hasonló.
Részletes verselemzés alapján persze, biztos nagyon sok mindent mást is el lehetne róluk mondani, de én arra a hasonlóságra akartam utalni, hogy mindkettő, ugyanannak az ideának a kifejezője!
S ez az idea a következő:
a világ az emberé, s az csak őérte van.
A két vers, tehát, egy alapvető "kulturális tévedés" szépséges megfogalmazásai.
akkor egyhitű pogányok vónánk: én is szeretet, embörséghívő vónék a nagyrészt embörtelenségbe'..
az "embör" + a világér' van, mindenér', mer' nélküle minden veszendő - általa.
lehetne elemezni a verseket, de anélkül is sokatmondók.
én es köszönöm a figyelmed
tisztelettel, xtel stb.
Megjegyzés küldése