.
Szabó Lőrinc: Fényszárnyú szó
| A tűnődés, mely fájt, vagy jólesett, |
| s mert segítette az emlékezet, |
| kezdte szavakká alakítani |
| a világomat. Mihelyt valami |
| rajz őrizte, kép, megfogalmazás, |
| rabom maradt az illanó varázs |
| és arany lett a nap boldogtalan |
| bánata, boldog, teltfényű arany. |
| Ezért szerettem meg a verseket, |
| ezért aggattam tele csüggeteg |
| lelkemet mások örömeivel: |
| s hogy én is írtam, így vesztette el |
| különbségét jó és rossz: gyönyörű |
| lehet a kín, s nem én vagyok, – a mű, |
| a vers a fontos! És ez, ez nevelt |
| félre: lassankint jobban érdekelt |
| az életnél a róla mondható, |
a fényes Napnál a fényszárnyu szó.
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése