Feldolgozatlan traumák és feszítő indulatok.
Minden oldalról a demokráciát féltik, a másik félben ördögöt látva.
A fenyegetettség érzet, lehet ugyan közösségteremtő, identitást alkotó tényező, de ahol félelem van, ott nincs demokrácia.
Persze a „félelem-manipulátorok” nem is demokraták.
A félelmek felismerése, bonyolult külső és belső összetevőinek tudatosítása, megértése nem könnyű.
Egyszerűbb és kényelmesebb a félelmekkel való szembenézés felelősségét elkerülve, valamiféle általános „gonosz”-t félelemforrásként elfogadni, azt gyűlölni és ebben társakra találni.
S mert ez így van, miért is ne lennének, akik ezt kihasználva, „Univerzális Ellenség” képeket lobogtatva, gyakran archaikus élményeket utalásszerűen felidézve, anakronisztikus érzelmeket gerjesztve gyűjtenek maguknak manipulálható „híveket”.
(sat blogbejegyzésében lévő riportra reagálva).
.
(sat blogbejegyzésében lévő riportra reagálva).
.
2 megjegyzés:
Tök' egyetértek. A félelem kizárja a demokráciát (Bibó István), ami mégha a legelfogadhatóbb rendszer is, de akkor se tökéletes (W. Churchill). Viszont a demokráciákban (s nemcsak a névlegesben) is akadhatnak azért reális, kézzelfogható fenyegetések, meg olyanok is, amelyek mögé valakik elrejtőznek, amiket manipulálnak, s amit persze nehéz fölismerni. Csak néhány kiragadott pl.: uraskodó főnökök, maffia, árleszorító fölvásárlók, a másikat gleichschaltolva gyűlölők, egy szervezet, intézmény mögé elbúvók, náci hatalmaskodók vagy egy erőszakos cigánybanda a faluban, amelyiknek a garázdálkodása fölött inkább a rendőrség is szemet huny, falaz nekik, esetenként még együtt is működik velük, vagy egyszerűen az irányítja őket. Sajna volt szerencsém mindegyikhez. (Félreértés ne essék. Tisztelem a viszonylag tisztességeseket. Tudom, hogy mások, sokszor az enyéimmel ellentétesek az értékeik. Vannak cigány s másmilyen ismerőseim, barátaim is, az első szerelmem is az volt - s jóemlékű.) Sajnos sokszor a párbeszédkísérletek se segítnek, sőt még a hőstettek se, esetleg csak az abszolút hiábavaló önfeláldozás csakazértis hite. Szeressük az ún. "ellenségeinket" is (nekem csak a butaság s az ártó szándékú, vérbeli gonoszság az - igyekszem elvonatkoztani a személytől), mert lelkiekben épp nekik köszönhetjük a legtöbbet. Fogadjuk el őket egy határon belül, de ne mindenáron, ne az üdvösségünk, önföladásunk árán, hanem esetleg a hatalmaskodást kizáró kölcsönösen elfogadható megegyezés alapján! Legyen erőnk különbséget tenni, de ne azért, hogy uralkodjunk másokon, hanem hogy tisztességesen együtt tudjunk működni a különbségek ellenére is! Adna hozzá erőt a Nemlétező! A lelkünk rajta /s nem az evilági boldogulásunk. Csak így tovább! Köszönjük a gondolatod, félelmeid megosztását. S hallgassunk meg másokat is, mert sokszor az is segít, ha odafigyelünk és baráti válaszainkkal - mégha elutasítók is azok - mérséklünk. /Az előbbi megjegyzést egy apró helyesírási hiba miatt törlém, ami nem jelenti, hogy az újban nincs esetleg még több.
Megjegyzés küldése