Mondatok, írások, versek - Ady Endre

"a költő 
(ideértve írót, költőt, irodalombarátot, szenvedélyes olvasót) 
álmodik"                       Ady Endre:  ÍRÓK ÉS ÍRÁSOK (1901. január 1.)

Azért vagyunk-e itt, hogy teremtsünk lelkünkkel valamit a lelkünkből, ami olyan, mint a lelkünk? Valamit, ami a mienk, ami nemcsak más, mint - más, de méltó ékessége lehet felemelt fejünknek.

  ISMERETLEN KORVIN-KÓDEX MARGÓJÁRA (1905)

Ady Endre: Babits Mihály könyve
                             (Kritika helyett vers)

Öntött szavak, kik egyre olvadóbbak,
Barátom és én lelkem szavai,
Be jó lenni és rejtve lenni jónak
S nem gyilkos ágyut hízlaló vad ércnek,
De a sümpölygő aljak fölött: bércnek.

Ily bércnek lenni: ez a szent magyarság,
Táplálkozott a tájak mindivel
S ha persze sokszor rátámad a balság
S ha lentről bárkik rá rút fertőt kennek:
Megmarad fölső, magyar szerelemnek.

Ez a kis fajta, még nem biztos lélek:
Ez a magyar, azért oly bizonyos,
Hogy van joga élni, forrni és élhet:
Mert ércek s bércek iszapja fölötte
Ércek és bércek állnak odakötve.

Szép könyv, talán ha csak a keveseknek
Tetszenél ma: dicsőséged s bajod,
De sorsot ennél mégse hiszek szebbet:
Öntött szavak, kik egyre olvadóbbak,
Szálljatok szét jóságokként a jóknak.


Ady Endre: »A XXX-ik századból«

(Wojticzky Gyula, ifjú költőtársam ilyen című

verseskönyvébe írtam, és nagyon szívesen,

prológusként.)  

Jó fiam, ma minden magyar elválik,
Ki messze, ki messzebb,
De Magánál, fiam, még az Időbe
Kandibb szemet tán senki sem meresztett:
Be messze él már, jó fiam, mitőlünk.

Szép átálmodni magunkat a másba,
A nincsbe, a szépbe,
De ezer évet sietni s nem élni,
Édes fiam, nem irigylem érte,
Mert jaj annak, aki kihull a Mából.

Szabad készítni arasznyi jövőket,
De élni nem mással,
Mint a nekünk régen parancsolódott
Kínságos és mégis szent, mai Mával.
Ez tán több, mint a XL-ik század.
.