.
Szilágyi Domokos: Meštrović: Jób
Egy csont-bőr, vén zsidó üvölt föl
egekre a szemétdomb földről,
az Úristen kedve szerint
bánt s bánt el vele: néha mint
jó atya vagy csibész kölyök:
ahogyan éppen kedve jött.
Egy csont-bőr, vén zsidó üvölt föl
az égre a szemétdomb földről:
- Csupasz, szegény, árva maradtam,
hogy el ne veszítsed miattam
a fogadást, Uram, s a Sátán
elzöldüljön hűségem láttán;
mit csak szeszélyed elkívánt:
hét fiat és három leányt,
barmot, birkát, öszvért, tevét,
mindent leraktam teeléd,
nekem mindez: levegő, semmi,
- csak méltóztass koldussá tenni,
testem lakja százszámra féreg,
zabáljanak szorgos fekélyek,
ez Tenéked mind jobb a jobbnál,
s majd szólsz a végén: - jól van, Jób, már
elég volt, nincs megbízhatóbb,
mint az Isten szolgája, Jób,
szétszéledt, elhullott a nyája,
szemétrakás a háza tája,
a szegénység beköltözött
hozzája, koldusok között
legkoldusabbá téve - - szolgám,
most hát fordítsunk Jóbnak dolgán,
kit elvesztett az Úr miatt:
kap három lányt és hét fiat,
dús aratást, csordányi barmot,
hosszú életet és hatalmat.
És szóla Jób: - Uram, örülnöd
lehetett, de nem eltörülnöd
azt, mi volt. Ha ki szenvedett,
hogy semmi volt? - az nem lehet!
Mit számít, hogy, imádva Téged,
megérhetek négy nemzedéket,
és kegyelmedet tudva tudván,
nem kell tengődnöm ganén, dudván,
de bármint tisztelnek s szeretnek
az emberek: nem, nem parancsolsz,
nem, nem, nem az emlékezetnek!
Álmatlanságok éjszakáin
emlékeznek majd unokáim,
s az iszonyat lázában égve
föl- s fölüvöltenek az égre!
* Jób könyve - Wikipedia
* Jób könyve - Biblia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése