.Szabó Magda: A homok eltemette
A homok eltemette,
jel nem maradt utána,
nem gubbaszt hold se kéken
a gúlacsúcs fölött.
Most egy a tengerekkel,
sírokkal és szelekkel,
szigorú színek őrzik,
hideg zöld és vörös.
Aranyló szemgolyója
úszik sötét folyóban,
az álma vízbe hullott,
hullámok rengetik,
agyát, szívét kiszedték,
takarja tarka festék,
szorítják gyönge húsát
virágos leplei.
Kiáltanál utána,
a hang nem jut nyomába,
innen marad a parton
kard és üvegcserép;
aranyló szemgolyója
úszik sötét folyóban,
homloka boltos ívén
szunnyad hét ezredév.
Konok kövekbe zárva
jel nem maradt utána,
nem zengnek vad szívéről
népek és városok,
a homok rég felitta.
Nekem ki adja vissza,
míg görgetik a földet
hullák és gyilkosok?
.
A homok eltemette,
jel nem maradt utána,
nem gubbaszt hold se kéken
a gúlacsúcs fölött.
Most egy a tengerekkel,
sírokkal és szelekkel,
szigorú színek őrzik,
hideg zöld és vörös.
Aranyló szemgolyója
úszik sötét folyóban,
az álma vízbe hullott,
hullámok rengetik,
agyát, szívét kiszedték,
takarja tarka festék,
szorítják gyönge húsát
virágos leplei.
Kiáltanál utána,
a hang nem jut nyomába,
innen marad a parton
kard és üvegcserép;
aranyló szemgolyója
úszik sötét folyóban,
homloka boltos ívén
szunnyad hét ezredév.
Konok kövekbe zárva
jel nem maradt utána,
nem zengnek vad szívéről
népek és városok,
a homok rég felitta.
Nekem ki adja vissza,
míg görgetik a földet
hullák és gyilkosok?
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése