Arthur Rimbaud: A kenyér-lesők
A téli hóba, téli ködbe,
A széles pincelyukra dőlve
Áll öt gyerek.
Feszült inakkal lesve, térden
Bámulják, hogy süti a pék benn
A kenyeret...
Erős, fehér, nagyizmú karja
A szőke tésztát megcsavarja
S bedugja jól.
Hallják pattogni a kenyérkét,
Aztán a mosolygós, kövér pék
Egy dalt dalol.
Mind kuksol ottan, egy se moccan
És a pirosló lyukra hosszan
Néznek kívül.
S ha holmi gazdag dáridóra
A szőke, illatos cipócska
Végre kisül;
S a füstlepett gerenda alján
Dalolni kezd a drága, halvány
Kenyér-darab;
És száll a tűz-ajtón az élet,
Bús, árva lelkük is feléled
A rongy alatt.
Ruhájukat a dér befújta,
De ég szemük és élnek újra,
S csak néznek ők.
Rózsás orruk a rácsra nyomják
S dalolnak, látva ezt a pompát,
Bús fény-lesők.
Imát dalolnak epedezve
S úgy lehajolnak a kemence
Szent fényinél,
Hogy szétreped rajtuk a nadrág
S elkapja lengő ingök alját
A téli szél...
Magamról
- Ria
- Hungary
- "Akárki vagyok / Vagyok / Ennyi bennem mindenképpen / Isteni" - Papp Márió: Részleges tökély -------------------- "Az én hitem is van olyan szent / és tiszta, mint akárkié." - Szabó Lőrinc: Sírás nélkül (részlet) ------------------------ A blogom leginkább valamiféle verses hangulati naplóként funkcionál, olvasóként azonban versgyűjteményként is tekintheted. ;-) Bejegyzéseimben a szerzők nevei, a versek, videók, zenék címei gyakran LINKként működnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése