Mihály András: Két Vörösmarty vers
Előadja a Dufay Kamarakórus, Vezényel: Ugrin Gábor
Vörösmarty Mihály: Álmaim, a csalfák
Álmaim, a csalfák, éjfélkor adták meg ölemnek
A kedvest, s forró csókjait itta tüzem.
Még boldogságom soha ekkép nem vala teljes:
A szív kéjeiben lelkem örömre hajolt.
Serkentem; tündér javaim kisuhantak eszemből,
S most a csók helyein gyenge könyűke remeg.
Börzsöny; 1822
Vörösmarty Mihály: A szeretők
Álmodom én, nem aluszom,
Gyönyörűség minden gondom,
Rózsám keze fejem alja,
Szíve szívem nyúgodalma.
Micsoda fény az a csillag?
Talán a hajnali csillag,
Szeretőket összehozó,
Szeretőket elválasztó.
Kelj fel, rózsám, ne alugyál
A szép hajnali csillagnál,
Majd ha feljön esthajnalra,
Jőj el vigasztalásomra.
1830 eleje
1 megjegyzés:
Köszönöm. És minden jót!
Megjegyzés küldése